A börzsönyi Eldugott Panorámák útja

2021. március 27. – 15:08

frissítve

A börzsönyi Eldugott Panorámák útja
Börzsöny – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt hetekben majdnem minden hétvégén a Börzsöny nyugati, kevésbé ismert, ritkábban látogatott részeit jártuk, és itt akadtunk rá két ideális túraútvonalra, ami egyszerre kompakt, lefölözi a térség legszebb látnivalóit, és a családoktól a hardcore túrázóig mindenki megtalálja benne, amit keres. Sőt, össze is köthető, erdei kisvasúttal körtúrává alakítható. Ez itt a hétvégi szokásos túraajánlónk.

A fővárosból a legkönnyebben, leggyorsabban Királyrét érhető el a Börzsönyben, innen indul fel az út két sztármagaslatra: a Nagy-Hideg-hegyre, ahol az ország egyik legturistább turistaháza áll, valamint a Csóványosra, a hegység új kilátóval ellátott legmagasabb pontjára. Ezt sokan jól tudják, ennek köszönhetően a Királyréten idén folyamatosan majdnem akkora tumultus volt idén, mint a Normafán.

A tömeget megtapasztalva vagy vegyvédelmi felszerelésbe ojtott nehézbúvár-ruhát öltünk, vagy elmegyünk és keresünk egy nyugodtabb helyet. Döntsünk az utóbbi mellett. Ha tovább megyünk a Szob felé vezető úton Márianosztráig, akkor mindössze 7 kilométerrel és 10 perccel kell messzebbre menni, máris másabb a kép. Jóval kevesebb ember, nyugodtabb környezet.

A falu nevének jelentése Maria Nostra, azaz a Mi Máriánk, amit a Nagy Lajos király által 1352-ben alapított kolostor és templom után kapott. A kolostor 1786-ig működött, mikor is II. József a pálos rendet feloszlatta. Az üres épületbe később, 1858-ban női börtön költözött (1950-től férfi börtön). 1989-ben visszatértek a pálosok, de a börtön is megmaradt: a templom és a börtönépület a község két meghatározó eleme máig.

Márianosztra központjából indul a túra, ami a környék szinte legtöbb szép kilátással rendelkező sziklás, gyepes vagy erdős csúcsát felfűzi, völggyel, bércekkel, erdei vasúttal és minden finomsággal. Az erdei vasutat nem véletlen említettem, a legjobb lehetőség arra, hogy kényelmesen visszazakatoljunk a végponttól, felturbózva ezzel például a gyerekek motivációját. Vonatozásra persze majd csak akkor lesz lehetőség, ha vége a járvány miatti korlátozásoknak, addig marad a lábbusz a visszaúton.

A teljes panorámatúra térképe ide kattintva követhető >>

Első kör: A kopaszok kobakján

Szóval Márianosztrán állunk a bisztró-kisbolt-vendéglő háromszögben, a buszfordulónál (letett autónk mellett). A járvány miatt az étel-ital felvétel korlátozott, a kisvonat se jár most, de nem lesz ez így mindig. A startpontról a zöld túrajelzést követve 15 perc alatt kiérünk a faluból, és már benn is vagyunk az erdőben, a nemzeti park területén. Erdős részek és füves rétek váltakoznak felfelé kapaszkodás közben. Nagyjából egy fél óra után jobbról csatlakozik be a Kopasz-hegyre vezető rövid, zöld háromszöggel jelölt túraösvény.

A Kopasz-hegy – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A kovácsoltvas kereszttel ékített kilátópontra gyepbe taposott lankás ösvény visz, de sokan egy emelettel feljebb, a sziklás gerincen közelítik meg, mert úgy izgalmasabb. A csúcs kúpján nincs fa – nem véletlenül kapta a hegy a Kopasz nevet -, és a kilátás ebből következően körpanorámás. Dél felé a Duna csíkja mögött hullámoznak a Visegrádi-hegység hegyei, mellettük kelet felé a nagy szál Naszály domborodik, észak felé pedig a Börzsöny csúcsai szemrevételezhetők, köztük következő két állomásunkkal: a szintén kopaszodó Só-heggyel, és mögötte a Nagy-Sas-heggyel.

A Kopasz-hegy csúcsán kétszáz éve áll kereszt. Az elsőt a Kóspallag felől érkező zarándokoknak állították, hogy a márianosztrai kegyhelyre érkezésük előtt imádkozhassanak egyet. Ezt egészen 1970-ig meg is tehették, amikor is belecsapott a villám a fakeresztbe, az pedig megadta magát és kettétört. A mai kovácsoltvas változatot a helyi fővadász állította az istennyila után három évvel, hálából, hogy felgyógyult súlyos betegségéből. De ez a kereszt se úszta meg újabb csapás nélkül: az öntöttvas Jézus jobb karja valahogyan letört és eltűnt.

A Kopasz-hegy a legismertebb csúcsa a túraútnak, ezért nem csoda, hogy gyakran többen is vannak rajta. Sokan csak eddig jönnek fel Márianosztráról. Kisgyerekeknek, nagymama-lábaknak, fáradékonyabb turistáknak ez a két óra alatt kényelmesen megjárható kör gyakorlatilag elég is lehet. Mi menjünk tovább, vissza a zöld jelzésre a Só-hegy felé.

Ehhez be kell ereszkedni száz méternyi szintet a két hegy közötti Lengyel-rétekre, és onnan felkaptatni az erdőben az 584 méter magas Só-hegyre. A csúcsra az utolsó párszáz métert itt is gyepes tisztáson teszi meg mindenki, a hegy válláról úgy bontakozik ki a környék, mintha lift emelne fel.

Itt is van egy kisebb kereszt a csúcson, ami mellől nagyjából fél körpanoráma tárul az emelkedőtől szuszogó túrázó elé. Innen mutatja legszebb formáját a nyugatra eső Nagy-Galla, és a távolban a Duna mellett kivehető az esztergomi Bazilika kupolája is. Mi még télen jártunk erre, de aki tavasszal érkezik, ezen a hegyi réten láthatja állítólag a Börzsöny legszebb árvalányhaj-mezejét.

Azt nem tudtam kinyomozni, honnan kaphatta a nevét a hegy, azt viszont lehet tudni, hogy a tövében volt egykor a ravaszul elnevezett Alamizsna-bánya. Egyes források szerint a bányatulajdonosok azért adták az Alamizsna nevet a bányának, hogy megtévesszék a kincstári adószedőt, az ércesedés ugyanis kimondottan gazdag volt ezüstben és aranyban. Márpedig ha a bánya így kapta a nevét, akkor ezen az alapon a hegy neve is lehet átverés.

Újabb ereszkedés után a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben találjuk magunkat, a Nagy-réten. Itt hóolvadás vagy nagyobb esőzés után kisebb időszakos tó szokott kialakulni. Amikor ott voltunk, a tó köszönte szépen, jól volt, csak éppen be volt fagyva.

Kaptató a Só-hegyre (fent), tó a Nagy-réten (lent) – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A rét felső részén egy – most már valószínűleg illatozó – gyepes részen van a Nagy-Sas-hegyi kilátópont (kilátópúp), ahol már harmadszorra merülhetünk el a börzsönyi panorámában – most egy kicsit megint más szögből.

Ezek a hegycsúcsokon fekvő rétek nemcsak azért jók, mert tökéletes kilátást biztosítanak, hanem azért is, mert napos időben heverőnek is tökéletesen alkalmasak. Nincs annál kellemesebb relaxálás, mint végigdőlni a gyepre leterített kabáton, és egy fűszálat rágcsálva élvezni a nap sugarait, hallgatva a gyenge szélben a madarak csicsergését.

Innen egy nagyon rövid kaptató az erdőben a hegy valódi csúcsa, amit viszont már fák fednek, ezért a kilátás sem a legzavartalanabb róla. Itt jegyzem meg, hogy a három csúcsot összekötő utat, amin végigjöttünk, Horváth József útnak is nevezik. Horváth József a Lokomotív turista-szakosztály tagjaként elsőként teljesítette az Országos Kéktúrát 1952-ben, övé lett az első OKT-jelvény is. Ő nyitotta ezt az utat a Nagy-Sas-hegy erdejében nem sokkal a halála előtt, az emlékére nevezték el így.

Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A hegy aljában a zöld kereszttel jelölt útra fordulva már közel van Nagyirtáspuszta. Személy szerint nem nagyon kedvelem ezt a welness hotellel megáldott turistaút-csomópontot, mert mindig sok a parkoló autó. Márpedig a hegyekben, az erdő közepén egy bazi nagy parkoló nem mutat valami jól. Ezért gyorsan el is megyünk mellette a Nagyirtás kisvasút-állomásig, ami újabb optimális kiszállópont azoknak, akik beteltek aznapra a túrázással. Itt elméletben két választásuk van: megvárni a kisvasutat, és visszapöfögni vele Márianosztrára, vagy (járvány alatt csak ez él) a piros kereszttel jelölt túraúton visszasétálni kényelmesen a völgyben a startpontig.

Most nyilván csak a sétát választhatjuk. A visszafele út már jóval könnyebb lesz, mivel kikerüli a hegycsúcsokat és völgyekben ereszkedik vissza Márianosztrára.

Második kör: A Koppányok homlokán

Miután bejártuk a Márianosztra körüli túrautakat, amiből még a Nagy-Gallára vezetőt lehetne kiemelni – de nem teszem, mert nem illik a koncepciómba -, északabbra, a következő nagyszerű túrakiindulóponthoz, Nagybörzsönybe mentünk. Ehhez ugyan 20 perccel többet kell autózni Budapest felől, mint Márianosztrára, de megéri, mert egyfelől egy nagyon kedves hegyi települést ismerhetünk meg, másfelől pedig még kevesebb turista van.

Nagybörzsöny, régi nevén Börzsöny, tulajdonképpen a hegység névadója. Régi bányásztelepülés, aranyat, ezüstöt, ólmot és vasércet bányásztak itt. A mai kisvasút is a régi bányavasút maradványa, egykor teljesen behálózták a sínek a környékbeli völgyeket. Börzsönynek, vérbörzsönynek régen a vörös festéket nevezték, de így hívták a festék alapjául szolgáló fűféléket, cserjéket is, amikből valószínűleg bőven lehetett a hegységben. Innen jöhet tehát a hegység és a falu neve.

Itt is kipróbáltunk pár turistautat, de a legszebbnek a Gömbölyű-kő – Kis-Koppány – Nagy-Koppány útvonalat találtuk, ami odafelé lényegében egy árnyas völgymenet, visszafelé pedig egy szép, különleges látványvilágú gerinctúra.

A Gránát-patak völgye (fent), hegyi tó a Koppány-nyeregtől nem messze (lent) – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A falu központjából a kék jelzésen kavarodunk ki. Ez a nevezetes Börzsönyi Kék túraút, ami 60 km hosszan kerüli meg a hegységet Szobtól Diósjenőig. Nekünk csak a Gránát-patak völgyében haladó, 5 km-es szakaszára van szükségünk, amin felsétálunk bemelegítésként a Kis-Koppány és a Nagy-Koppány közötti Koppány-nyeregig.

A nyeregből többfelé is el lehet indulni. Elsőnek a Nagy-Koppány 548 méteres tetejére. megyünk fel. Körülbelül 100 métert kell emelkedni, de ezt alig lehet észrevenni, mert az ösvény nem veszélyesen meredek. A csúcs, ahogy már eddig megszoktuk, itt is egy aránylag széles, domború, füves plató, lehet heverészni.

A dél – dél-nyugat felé nyíló panoráma előterében fekszik Márianosztra a templomtoronnyal, és a megkapóan brutális börtönépülettel, mögötte pedig a Duna, és a szélesen elterülő Visegrádi-hegység. Nyugat felé a Börzsöny Szlovákiába átnyúló csücske, a Helembai-hegység nyújtózik, mint egy gyepen heverő, pocakos túrázó. A Nagy-Koppány látogatottság szempontjából már valamivel nyugodtabb, mint déli társai, idáig már kevesebben kalandoznak el.

A csúcstól északra eső Kis-Koppány felé újra be kell ereszkedni a Koppány-nyeregbe. Itt átváltunk a piros jelű túraútra, ami régebben Honti Piros néven futott és Nagymarost kötötte össze a szlovákiai Sahy (Ipolyság) városával a Börzsönyön keresztül. Ez az út visz be a Kis-Koppány és Gömbölyű-kő nevű hegyek gerincén át túránk végállomására, Nagybörzsönybe.

A nyeregből az 522 méter magas Kis-Koppányra egy elég meredek füves emelkedőn lehet felkaptatni. Ahogy egyre feljebb érünk, egyre jobb a kilátás, a tetőről szinte a teljes Nyugat-Börzsönyt be lehet látni.

Nagy-Koppány – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Innen kezdődik a gerincút az 509 méter magas Gömbölyű-kőn keresztül a hegyvonulat hosszában, majdnem egészen Nagybörzsönyig. A gerincen végig erdőben megyünk, de kétoldalt végig érezni a nagy teret. A Gömbölyű-kőnél ismét nagy hegyi tisztás, illatozó gyeppel. Innen kelet felé lehet kilátni főleg, a Farkas-völgyben húzódó árnyas erdőre, távolról pedig beköszön a Csóványos, a Börzsöny legmagasabb pontja. Ezt a kilátópontot kevesen ismerik, ezért kevesen tudják róla, hogy a hegység egyik legszebb, és elhelyezkedésének köszönhetően egyik legkülönlegesebb panorámáját kínálja.

A Gömbölyű-kőtől megkezdődik az utolsó ereszkedés. Először le a Bánya-völgybe, azután át egy kis bukkanón, és a hegy lábánál fodrozódó Halas-tó mellett be Nagybörzsönybe.

Ezt a túrát is fel lehet turbózni vonatozással: a Nagybörzsönyből induló erdei kisvasút Nagyirtás nevű megállójánál kell leszállni, és onnan a kék kereszttel jelölt túraúton szinte emelkedő nélkül fél óra alatt elérhető a Nagy-Koppány csúcsa, a többit pedig már a leírtakból ismerjük. Persze ehhez még meg kell várni a járvány csillapodását.

A Börzsönyi Panorámák Útja

És akkor itt jön a nagy csavar: a boldog jövőben, amikor végre már nem lesznek járványügyi korlátozások, a két útvonal két szebbik részét össze lehet kötni.

A teljes panorámatúra térképe ide kattintva követhető >>

Azaz Márianosztrából indulva a Kopasz-hegy, Só-hegy, Nagy-Sas-hegy vonalról a fentebb említett kék kereszt túraúton át lehet kötni a Nagy-Koppány, Kis-Koppány, Gömbölyű-kő vonalra, és garantáltan a Börzsöny egyik legszebb, minimum dobogós útvonalát lehet bejárni úgy, hogy végül erdei kisvasúttal zakatolunk vissza a startpontra.

Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Túraadatok:

  • Márianosztra – Kopasz-hegy, kisgyerekes-nagymamás kör: oda-vissza 6 km, 290 méternyi emelkedő, ugyanannyi lejtő, összesen, nagyon kényelmes tempóban mintegy 2 óra menetidő.
  • Márianosztra – három csúcs – Nagyirtáspuszta – Márianosztra, bevállalósabb kör: 12,5 km, 500 méternyi emelkedő, ugyanennyi lejtő. Összesen, heverészésekkel 4-5 óra menetidő.
  • Nagybörzsöny – Koppányok – Nagybörzsöny kör: 12,5 km, 486 méternyi emelkedő, lejtő szintúgy. Összesen, nyugisan 4-5 óra menetidő.
  • Börzsönyi panorámák útja, Márianosztrától Nagybörzsönyig (vagy fordítva): 18,6 km, 711 méternyi emelkedő, 703 méter lejtő, nagyjából 6 órás menetidő + 1,5 óra vonatozás.

Tipp: Az erdei vasútról jó tudni a tervezéskor, hogy (majd) csak hétvégén jár, összesen négyet fordul egy nap, és kb másfél óra alatt jut el Márianosztráról Nagybörzsönybe, vagy vissza. Ezért lehet, biztosabb megoldás kisvasúttal kezdeni, és visszafelé túrázni.

További telexes túraajánlók ide kattintva >>