Hóleopárd, az elhagyatott szovjet kommunikációs bázis; Golflabda, a polgári légiforgalmi radarállomás; és Vitéz Bertalan Árpád, a panorámakilátó. Három az öt legmagasabb bakonyi csúcsból, amit egy dolog köt össze: a Közép-Dunántúli Piros hosszútávú túraútvonal utolsó, 80 kilométeres szakasza. Meg mi.
A Közép-Dunántúli Pirost (KDP) az elmúlt hetekben fejeztünk be 1016. és 1017. teljesítőként, és most kaptuk meg a jelvényeket, okleveleket tartalmazó pakkot a túraútvonalat gondozó Észak-Dunántúli Területi Természetbarát Szövetségtől. Jó lezárása ez a két éve megkezdett, 270 kilométer hosszú túraútnak, aminek a bejárása összesen hat hétvégén át, 80 órán keresztül tartott. Kicsit szomorúak is vagyunk hogy vége, mert eléggé megszerettük a Gerecsén, Vértesen és Bakonyon át kanyargó útvonalat, ami sokkal nyugodtabb és néptelenebb mondjuk a Kéktúránál, de csomó helyen legalább olyan szép.
Legutóbb Eplényben, a Keleti-Bakony szélén hagytuk abba, a 82-es vendéglőben egy tál pacal társaságában. Itt vesszük fel a szálat. A vendéglő ugyanaz, a pacal viszont most velővel dúsított, mert szükség lesz az energiára. Fel is zakatolunk vele 300 méternyi szintet első állomásunkra, a 646 méter magas Papodra, aminek kilátójából a Bakony legszebb, legteljesebb körkilátása nyílik.
Ha már Papod a neve, akkor mondhatjuk, hogy a hegy teteje egy természetes tonzúra, ami ugye a szerzetesek feje tetején egy kiborotvált kis kerek rész. A hegytető ugyanis kopasz, azaz inkább füves, de erdő veszi körbe. A hangulatos, napsütötte tetőterasz-réten rönkbútorzattal berendezett pihenő vár minket és egy 20 méter magas kilátó, amit Vitéz Bertalan Árpád ejtőernyősről, első világháborús hősről neveztek el. (Az ejtőernyős tisztet és csapatát szállító repülőgép a közelben zuhant le 1941-ben.)
A hegytetőn szép időben egy teljes napot is el lehetne tölteni, viszont minket várnak már a szomszéd Borzás-hegy sziklaüregei, amikhez csak egy kicsit kell letérni a piros útvonaláról. Kellemes meglepetés, hogy a fák között rejtőző függőleges dolomitfal érdekes redőit, teraszain és üregeit némi könnyed tornamutatvány után testközelből szemlélhetjük meg. A sziklában van egy Igazság Szája-szerű sötét lyuk is, amibe bátran bedugom a kezemet. Nem hazudok: nem harapja le.
Kicsit feljebb a Borzás-hegy teteje a tonzúrás Papod ellentéte, a fák borzasan, összevissza meredeznek rajta. Kilátás szinte semmi. A hegytetőről egyenesen Hárskút községbe sétálunk le, ahol jól összepálinkázunk vendégszerető szállásadónk rokonságával és szomszédságával.
Másnap kicsit zúgó fejjel indulunk el a szántókat szegélyező dűlőutakon a következő nagy hegy, a Középső-Hajag felé. A hegy lábánál kezdődik az erdő, az erdőben egy alig használt ösvény ágazik le a pirosról egy sötét, elzárt völgy irányába. Mi van ott? Kőszorosi-sziklahasadék, áll a térképen. Ilyen névvel engem még egy két kilométeres kitérő ellenére is meg lehet venni. Természetesen elindulunk megnézni.
Ahogy a táj alakul, lassan az is kibontakozik, hogy a letérő a túra egyik legjobb döntése. Egy igazi, eldugott, vadromantikus, szurdokszerű hosszú árokba jutunk, meredeken leszakadó sziklafalakkal, mohás kövekkel. Az árok végén egy kidőlt fa csupasz gyökerei fölött sötét repedés: a Kőszorosi-sziklahasadék. Itt fordulunk meg, és ugyanazon az úton megyünk vissza, amin bejöttünk.
A Bakonynak ezt a részét elég messzire kerüli a civilizáció. Hárskúton kívül nem nagyon van itt település, régen is csak inkább tanyák voltak. A tanyák közül kettő a tulajdonosaik döntése alapján az elmúlt évekig turistaházként, kulcsosházként üzemelt, kiváló szálláshelyet szolgáltatva a KDP itteni szakaszához. Sajnos a Ráktanya kulcsosházat zárva találjuk, idős tulajdonosa állítólag elhunyt. Hasonló a helyzet az Augusztintanyával is: a legfrissebb információk szerint itt már az ingatlant is tovább adták. A felújított épületek előtti réten földbe vert tábla figyelmeztet: Illetékteleneknek belépni tilos!
Az Augusztintanya pecsételőpontként még nem szűnt meg, a pecsétdoboz mellett meg is pihenünk. Ide már közel a Középső-Hajag 646 méter magas teteje, amin a fák különleges objektumot rejtenek. Hóleopárd kódnéven szovjet katonai troposzféra-kommunikációs bázis működött itt 1991-ig tornyokkal, bunkerekkel. Az építmények mára a Budapest-környéki hegyi katonai bázisokhoz hasonlóan már nagyon lepusztultak, az egyiket megérkezésünkkor épp egy grafitis csapat dekorálja.
Az egyik betonkocka tetejére felmászva megpróbálunk kitekinteni a tájra, de az erdő fái nem engednek kilátást. Meg kell elégednünk a garantáltan posztapokaliptikus hangulattal. Ha már itt vagyunk, szót kell ejtenem a hegy nevéről: Reszegi Katalin (Hegynevek a középkori Magyarországon) szerint a hajag (halyag) a hólyagfa elnevezés-változata. Azaz a Hajag az ezzel a növénnyel benőtt hegy (volt valamikor). És azért Középső, mert egyszerűen más nevet nem is adhattak az Alsó-Hajag és a Felső-Hajag között domboruló hegytetőnek.
A Hajagoktól elbúcsúzva 150 méternyit süllyedünk a Gella-patak széles völgyébe, ahol a hatalmas Öreghálás-rét terpeszkedik. Hálás dolog ezen az enyhe lejtésű, napos-füves pihenőhelyen ledőlni egy kicsit és beleolvadni a bogarak zümmögésébe. A rét után a Fekete-séd völgyét követve jutunk ki a Pápavár alja nevű turistaút-csomóponthoz és KDP-bélyegzőhelyhez, ami nevéhez illően a Pápavár nevű hegy lábánál található.
Itt kell beszélnem a KDP magas-bakonyi szakaszának logisztikai nehézségeiről. Ha nem sátorral vágunk neki az útnak, hanem valamilyen szállást keresünk, akkor a 80 kilométer hosszú úton nem sok lehetőségünk lesz erre, sőt tömegközlekedéssel ellátott kiszállópont is kevés van. Ezért Eplény után 14 kilométerre fekvő Hárskúton alszunk, másnap pedig 20 kilométer gyaloglás után Pápavár-aljánál szállunk ki a KDP-ből, és begyalogolunk az öt kilométerre fekvő Bakonybélbe, ahol megszállunk vagy hazazötyögünk tömegközlekedéssel. Ugyanígy a folytatásnál Bakonybélből gyalogolunk vissza Pápavár aljáig, összesen 10 kilométernyi kényszerű kerülőt megtéve.
A fentieken túlesve itt állunk ismét a Pápavár aljánál. Energiafelhalmozásra az erdei úton 400 méterrel arrébb fekvő Napköveket használjuk. A nagydarab sziklákat Dr. Bognár Katalin holisztikus szemléletű homeopata orvos ötlete alapján rendezték ötszög alakba 2021-ben, legalábbis a helyszínen elhelyezett tábla szerint. A leírtak alapján elnyújtózunk a központi oltárkövön, hogy befogadjuk a körülöttünk áramló erőket és összegezzük energiáinkat. Valóban, mintha valami bizseregne, de sajnos nem tudom eldönteni, hogy az imént ledöntött fél liter kóla vagy a napkő-energia tette a lábamba a boogie-t.
A Pápavár hegyvonulat mellett elvonulva jutunk ki az egykori Királykapu-mezőig. Innen egy érdekes nyomon haladunk tovább az erdőben: a régi Franciavágási Erdei Vasút nyomvonalán. A síneket ugyan már rég felszedték, de az enyhe lejtésű/emelkedésű széles út tényleg az egykori kisvasút pályáját idézi, ahol 1957 és 1978 között 10 kilométer/órás sebességgel gördültek oda-vissza a csettegők által húzott rönkszállító villás zsámolykocsik. Néhány enyészetbe süllyedő vasútihíd-pillér még dacol a természet mindent visszafordító erejével.
A vasúti nyomvonal egy patak (bakonyi nyelvjárásban séd) völgyét követi. A bőszen meanderező Vörös-János-séd azonban kiemelkedik a többi séd közül, völgye ugyanis kiemelten fontos, fokozottan védett terület. Felduzzasztott, mocsaras része gőték, bolharákok, lópiócák és egyéb mesebelinek tűnő lények élőhelye, jobb ha nem bolygatjuk őket.
A Vörös-János-séd az Odvaskő erdei hotelnél torkollik a Gerence-patakba, itt leugratunk a kisvasút-nyomvonalról is. Az erdei hotel egy másfajta útszakaszolásban akár jó szálláshely is lehetne, de térerő hiányában kicsit nehézkes velük a kommunikáció, és általában eléggé tele vannak. Mindenesetre egy erdei gombás vaddisznószeletre azért megállunk náluk.
Innentől ugyanis elkezdődik a Bakony csúcspontjára, a 709 méter magas Kőris-hegyre vezető emelkedő, közel 500 méternyi szintemelkedéssel, a napkő-energia pedig már csak pislákol bennünk. Első nekilendülésre fellépcsőzünk a félig elkorhadt fadeszkákkal kirakott meredélyen az Odvas-kői-barlangig.
A tágas (28 méter hosszú, 8-10 méter széles, 3-4 méter magas), látványos barlangcsarnokba simán be lehet sétálni, és ez nem is tiltott, annak ellenére, hogy a barlang fokozottan védett. Az Odvas-kőt valószínűleg már az ősemberek is használták, ma többféle denevér, pók, csiga, pele lakja. A barlang érdekessége, hogy neve (Oduaskw, 1037) az első olyan írott magyar név, ami barlangos helyre utal. Télen különösen látványos, amikor a mennyezetéről lehulló vízcseppekből méretes jégcsapok keletkeznek.
A jégcsapok említése azt hiszem megfelelő átvezetés a következő részhez, a Kőris-hegy tetejére vezető út ugyanis még március végén is gyakran kifehéredik a hótól. A tetőn már 10 centiméter vastag hóréteg borítja a kilátó környékét. Sajnos a hófellegek vastag dunyhái nem engednek messzi kilátást. A favázas Vajda Péter-kilátó ikertornya viszont büszkén áll: a polgári légtérellenőrző radarállomás tetejére biggyesztett gigantikus fehér golflabda az alatta forgó óriási parabolaantennát védi a széltől és a hótól. A labda belsejébe radarcsere idején lehet belesni, a 2024-es művelet ezen a videón látható.
A Kőris-hegyet az északi lejtőn hagyjuk el, a hosszan ereszkedő erdei úton egészen Fenyőfőig megyünk. Ottani szállásunk miatt egy két kilométeres kitérőt kell tennünk a KDP-ről. Utolsó nap reggel már látjuk, hogy ez egy vizes nap lesz: nemcsak azért, mert a Cuha-völgyben féltucatszor kell kereszteznünk a patakot, hanem azért is, mert esik az eső.
Vinyéig, a Cuha-völgy bejáratáig gyér forgalmú aszfaltúton csattogunk. A kicsi településrész lényegében a vasútállomásból, pár vendégházból, egy fogadóból és egy turistaházból áll. Innen indul a Bakony egyik legszebb és legnevezetesebb völgye, a néhány helyen szurdokká keskenyedő Cuha. A völgyben folyó Cuha-patak mellett turistaút visz végig, de menetrendszerűen járó vonattal is át lehet pöfögni rajta. Ez az ország legkülönlegesebb vasútvonala: három alagúton és két völgyhídon át halad végig a Cuha-völgyben.
Természetesen mi a turistautat választjuk. Már az elején észrevételezzük, hogy lesz dolgunk-bajunk a megáradt patak gázlóival. Az elsőnél nagyobb köveken, máshol billegő faágakon kell átegyensúlyozni a vízen, néhányszor nem sokon múlik egy komolyabb fürdés. Elmegyünk a völgyszorosba épített Cuha-völgyi via ferráták mellett, a drótokon ilyen időben senki sem kapaszkodik. A totál üres, egyébként mind Porvától, mind Csesznektől iszonyatosan messze eső Porva-Csesznek állomás is zárva, de legalább az utolsó előtti pecsétet eresz alatt tudjuk beütni a füzetbe.
Szemerkélő esőben érünk be Zircre, ahol az Alkotmány utcai művelődési háznál az utolsó bélyegző is a helyére kerül. A túra tehát véget ér, ahhoz azonban, hogy tovább tudjunk utazni, be kell még sétálnunk a városközpontba a Zirci Ciszterci Apátság mellé. Itt van a buszmegálló, a buszmegálló mellett pedig a kissé lepukkant, de megértő törzsvendégekkel teli Liget presszó, ahol a busz indulásáig hátralevő fél órát eltöltjük a KDP összegzésével.
A Közép-Dunántúli Pirost leginkább az Országos Kéktúrához tudjuk hasonlítani, egyébként több helyen is találkoznak, összefonódnak. Bár legalább annyira tele van érdekes és szép helyekkel, természeti attrakciókkal, mint a Kéktúra, a KDP sokkal kevésbé felkapott, volt hogy egy teljes napon át nem találkoztunk másik túrázóval. Éppen ezért sokkal alkalmasabb arra, hogy kicsekkoljunk pár napra a városi létből és háborítatlanul ellegyünk egy kicsit.
Az utolsó szakasz útvonala nagyítható túratérképen:
Sajnos vannak problémás szakaszai, főleg az egyik kedvenc részemen, a Várpalota feletti Baglyas-hegynél és Fajdas-hegynél. A délre eső katonai lőtér ugyanis terjeszkedik, és folyamatosan szorítja ki a Bakonyból a túrautakat. A régi nyomvonal az elképesztő panorámájú Mórócz-tetővel már most tiltott hely, de a mostani útvonal jelentős része (Iszkaszentgyörgytől Tésig) is északra fog tolódni, ha a honvédség egyeztetett tervei valóra válnak.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
A Közép-Dunántúli Piros korábban bejárt szakaszai:
- KDP 1: Lófingató kirándulás a Gerecse legszebb részein át
- KDP 2: A népszerű magyar hegység, ami csak egy ponton olyan magas, mint egy hegy: egy eldugott torony tetején
- KDP 3: Ki gondolná, hogy ez a bakonyi tető életveszélyes? Pedig hivatalosan az, és mi is későn tudtuk meg
- KDP 4: Bambi a horogban: mit tegyünk, ha egy ijedt, magányos őzgidába ütközünk az erdőben?
- KDP 5: A Bakony leglátványosabb szurdoka, ahol megállt az idő
