Mexikóvárostól 50 kilométerre észak-keletre fekszik egy rejtélyes, ősi terület, a lélegzetelállító Teotihuacan városa, melynek eredetéről a szakértők, történészek is csak találgatnak. Egyesek szerint a toltékok építették, mások arra következtetnek, hogy több népcsoport lakta közösen, de a megfejtést az is nehezíti, hogy az évszázadok során a város rendre új életre kelt. Egy mexikói nyaralás közben megnéztük közelebbről is.
Két dolog mindenesetre biztos, Teotihuacan időszámításunk első századaiban a legnagyobb város volt az egész amerikai kontinensen, ráadásul több évszázaddal előzte meg az Azték Birodalom létrejöttét is. A másik pedig, hogy a hihetetlen állapotban megmaradt piramisok között bolyongani még akkor is semmihez sem hasonlítható élmény, ha egyébként ezt ma már csak egy turistaként tehetjük meg a sok közül.
A leletek alapján Teotihuacan területén először időszámításunk előtt 600 környékén telepedtek le különféle csoportok, amelyek évszázadokig szétszórtan éltek a térségben. Az időszámításunk előtti 1. századra a lakók száma több ezer főre rúgott, és Teotihuacan eddigre elkezdett egységesedni, hogy aztán a térség, sőt a kontinens legmeghatározóbb gazdasági, mezőgazdasági és adminisztrációs központjává váljon.
A kutatók szerint a várost annak történetének csúcsán, azaz időszámításunk után 450 körül 150-250 ezer ember lakhatta, területe pedig nagyjából 30 négyzetkilométerre rúgott. Az eddig feltárt leletek alapján a teotihuacani civilizációnak nem volt királya, ugyanis a területen nem találtak olyan épületeket, amik egy uralkodó létezésére utaltak volna, ahogy hadi létesítményeket és védelmi épületeket, erődítményeket sem. Van viszont két hatalmas piramis, a Nap-piramis és a Hold-piramis, illetve egy harmadik, kisebb építmény, a Tollaskígyó-templom, amelyek kiváló állapotban maradtak meg mind a mai napig.
Ahogy belépünk Teotihuacan területére, és a hatalmas kaktusztelepek között elsétálunk a központi útra, ami az egykori lakóépületeket és a gigászi piramisokat köti össze, már messziről halljuk a rengeteg árust, akik a különféle népi hangszereiket fújják. Az eredetileg az aztékok ellenfeleinek megfélemlítésére szolgáló halálsípok sikolyai, összemosódva az egyéb furulyaszerű hangszerek hangjaival egészen sajátságos hangulatot teremtenek, már-már szakrális élménnyé teszik a látogatást.
Teotihuacan látványosságait a város eredeti főútja, a Holtak Útja (Avenida de Los Muertos), egy több kilométer hosszú út köti össze. A megnevezés egy tévedésen alapszik, ugyanis a város hanyatlását követő évszázadokban a Teotihuacant felfedező népek azt hitték, hogy az utat szegélyező piramis-szerű épületek sírok. Ma már tudjuk, hogy ezek valójában lakóépületek voltak. Ennek az útnak az egyik végén találjuk a Tollaskígyó-templomot, egy gyönyörű faragásokkal díszített piramist.
A templomot nem is olyan régen, a nyolcvanas években tárták fel, miután több mint száz, hátrakötözött kezű, vélhetően a templom építésekor feláldozott ember holttestére bukkantak. Az építmény a nevét a rajta található kőből faragott szobrok miatt kapta, amik Ketzalkóatlt, azaz a Tollaskígyó-istent, a tudás istenét ábrázolják, amik az istenség legkorábbi ábrázolásai közé tartoznak.
A két, még ennél is monumentálisabb és kiemelkedőbb építmény a Nap- és Hold-piramis, utóbbi az út végén, előbbi pedig a templom és a másik piramis között félúton található. Elhelyezkedése miatt a Hold-piramis talán kiemelkedőbb látvány, pedig ez a kisebb építmény a kettő közül, a Nap-piramis ugyanis a világ harmadik legnagyobb piramisa a gízai nagy piramis, illetve a mindössze 90 kilométerre fekvő Cholulai nagy piramis után.
Teotihuacan piramisai előtt állva az embert szinte összenyomja többezer év roppant súlya, arra pedig alig van esélye, hogy józan ésszel feldolgozza, tulajdonképpen mit is lát. Egy olyan letűnt, rejtélyes civilizáció monumentális építményeit, amelyek már az aztékok számára is múltba vesző ősöktől származtak, ezek az ősök viszont akkora birodalmat építettek, hogy annak romjain hosszú évszázadokig újabb és újabb népek telepedtek le. Az építményeket csodálva ráadásul semmi nem tereli el az ember figyelmét, ugyanis néhány tájékoztató táblán kívül gyakorlatilag semmi nincs a területen, ami útbaigazítást adna a romok között bolyongva.
Bizonyos értelemben pedig még ennyinek is örülhetnek a látogatók. A mexikói állam ugyanis korábban engedélyt adott a Wal-Martnak, hogy raktárat építsen Teotihuacan területén, később pedig ősi kerámiák darabjait találták meg ott, ahova a kiásott földet hordták. 2009-ben aztán felröppent a hír, hogy egy fény- és hang-showt telepítenének a területre, ezt azonban nem csak helyi aktivisták, de a célközönséget képző turisták is elutasították. Pár éve aztán egy tervezett vidámpark építése miatt elkezdték lebuldózerezni a terület egy részét, ezt végül több száz rendőr szakította félbe.
Újságírónk a túrán saját büdzséjéből vett részt.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További amerikai túrák a Szépkilátás rovatban:
- A nemzeti park, aminek a bejáratánál le kell adni a szendvicset, nehogy ránk jöjjön a medve
- Földöntúli tájon jártunk az amerikai Halál-völgyben
- És egyszer csak elúszott a kajakunk mellett egy jókora világító hal
- Egy esőerdő sokkal nagyobb móka, mint egy profin megtervezett csúszdapark
- A világ legelvarázsoltabb túraútja: a Babafej-ösvény
