2024. augusztus 31. – 16:01
Az év elején jelentették be, hogy létrehozták a KalandKört, a Balatont sokszor távolról körberajzoló kerékpáros útvonalat, amely a kényelmes aszfaltról gyakran a terepre is ráviszi a bringásokat. A 400 kilométeres útvonalból körülbelül 140 kilométert jártunk be, északon és délen is beleharaptunk az új körbe, miközben kipróbáltuk a Balatonra kitalált bringabérlési rendszert is.
Az emberek vagy százötven évig arra vágytak, hogy minél simább aszfalton bringázhassanak. Most meg ott tartunk, hogy egy csomóan olyan utakon akarnak tekerni, amilyenekkel a száz évvel ezelőtti bringások szenvedtek meg. Jól-rosszul karbantartott dűlőutakon, kavicsszórásos burkolaton, süppedő homokon, erdei és mezőgazdasági üzemi utakon. Ezt kiválóan lehetett űzni hegyikerékpárokkal is, de az elmúlt évtized az országúti és a hegyikerékpár öszvérének tekinthető gravel bringák felfutását hozta, amire már külön iparág is rátelepült. A Balaton térségében kijelölt KalandKör 400 is részben ezt próbálja meglovagolni az e-bringák rohamos elterjedése mellett.
A nagyjából 200 kilométeres Balaton-kerülés sokak bakancslistáján szerepelt már eddig is egy menetben vagy több napra elosztva. Kétségkívül nagy előnye ennek a körnek, hogy nyári melegben bármikor meg lehet szakítani egy strandolással, de az útvonal nagy része bringás szempontból nem kifejezetten izgalmas. A tótól eltávolodva már eddig is léteztek jelzett kerékpáros túraútvonalak, amelyek változatosabb terepet és másféle látnivalókat is kínáltak, csak ezeket még nem fedezték fel akkora tömegek, mint a parti bringautat. A nagyjából 400 kilométeres KalandKör ezen próbál meg változtatni úgy, hogy felfűzi egymásra a Balaton környéki túraútvonalak egy részét. Erre azzal is sarkallnak, hogy okostelefonnal, QR-kódok beolvasásával lehet rögzíteni a különböző szakaszok teljesítését, és máris úgy érezhetjük magunkat, mint a Kéktúrán pecsételés közben.
András: Henye után nincs henyélés
Két szem, pontosabban két bringás többet lát alapon a feleségemmel vágtam neki a KalandKör két északi szakaszának. Sosem tartotta magát nagy bringásnak, inkább közlekedési eszközként tekint a kerékpárra, ezért főleg városban szokott tekerni kisebb-nagyobb távolságokat. Viszont kíváncsi volt, hogy milyen ez az új balatoni útvonal. Vele akartuk tesztelni, mennyire lehet élvezetes az erdei ösvényeken és murvás utakon való kalandozás azoknak, akik kevésbé edzettek.
Az volt a terv, hogy Veszprémből startolva megcsináljuk a Balatonhenyéig tartó közel 40 kilométer hosszú második és az utána következő 19,5 kilométeres harmadik szakaszt, ami a Folly arborétumnál ér véget. A leírások alapján nem tudtuk pontosan belőni, mennyi lesz ebből a terep, és milyen nehézségű, ezért úgy készültünk, ha túl nehéznek bizonyul, akkor Balatonhenye környékén befejezzük a kalandozást, és autóutakon tekerünk vissza Veszprémig. Csak utólag jutott eszembe, hogy a KalandKör oldaláról letölthető az útvonal GPX-e, ami például a Strava alkalmazásba feltöltve mutatja a föld- és az aszfaltozott utak arányát. Mindkét szakaszt közepes nehézségűnek lőtték be a kör honlapján, pedig az egyik majdnem kétszer olyan hosszú, mint a másik, amiből sejteni lehetett, hogy Balatonhenye után lesznek meredekebb emelkedők, és valószínűleg a terep is nagyobb kihívás lesz.
Az egyik kritikus pont az ehhez hasonló túraútvonalaknál, hogy mennyire van jól kitáblázva a haladási irány, mennyi idő és energia megy a térképek böngészésével. A Budapest–Balaton bringaút (BuBa) például helyenként borzalmasan teljesít ebből a szempontból, és a klasszikus Balaton-kör is tud meglepetésekkel szolgálni. A BalatonBike365 appjában van beépített navigáció, ami megnehezíti az eltévedést. Mi viszont direkt a táblákra hagyatkozva próbáltunk végigmenni a szakaszokon, és csak akkor néztünk rá a térképre, amikor tanácstalanok voltunk.
A Veszprémből kivezető szakasz prímán ki van táblázva, lehetetlen elhibázni az irányt. Nagyjából Barnagig végig aszfaltozott úton halad a KalandKör, addig kétszer néztük el az irányt, egyszerűen nem figyeltünk eléggé a táblákra. A problémák inkább az erdei utakra rátérve kezdődnek. Sok helyen nem volt egyértelmű, melyik ösvényt kell követnünk, vagy nem is volt kitéve kalandkörös tábla egyik-másik útelágazásnál, csak valamelyik arra vezető másik bringás túraútvonal jelzése. Igaz, nagyon nem tudtunk volna eltévedni, mert egy darabon a Kéktúra jelzésein haladt a bringatúra, onnan tudtunk puskázni. Inkább csak bosszantó volt, hogy időről időre elő kellett vennünk a telefont egy gyors csekkolás erejéig.
Az is fontos szempont egy túraútvonalnál, hogy mennyire érdekes, látványos és változatos a kijelölt útvonal. Zsibbasztó tud lenni, ha az ember csak megy és megy, de közben nincs semmi látnivaló, vagy egyszerűen túl unalmas a táj. Sokan azért nem szeretik a BuBát, mert a biatorbágyi viaduktot kivéve alig van látványosság a közel 120 kilométeres távon, Etyek után szántóföldek között kanyarog az út. Az általunk kipróbált két kalandkörös szakaszra nem lehetett panaszunk, a Balaton-felvidék legszebb, leghangulatosabb településein (Mencshely, Monoszló, Szentbékkálla, Mindszentkálla) vezetett keresztül a túra, és többször is olyan panoráma tárult elénk, amiért simán megérte leküzdeni az emelkedőket. Pécsely felett járva a Tihanyi-félszigetre láttunk rá, Szentbékkálla előtt pedig a Badacsony és környéke tűnt fel a távolban. Veszprémtől Barnagig végig alacsony forgalmú autóutakon és vegyes használatú mezőgazdasági utakon vitt a túra. Körülbelül a huszadik kilométer táján el is gondolkodtam, hogy mikor lesz már a beígért terep. Még ez a rész sem volt unalmas, mert pont annyira dimbes-dombos az útvonal, hogy ne csak a monoton tekerésről szóljon.
A másik dolog, amin elhasalhatna a KalandKör, hogy mennyire jól lőtték be a nehézségi szintet a kitalálók, vagyis hogy kinek szánták a túraútvonalat: a teljesen amatőr, átlagos edzettségű és ügyességű bringásoknak, akik kényelmes tempóban szeretnék bejárni a Balaton környékét, és esetleg családdal vágnának neki a szakaszoknak; vagy azoknak, aki rendszeresen bringáznak, és terepen is van tapasztalatuk?
A teljesített két szakasz alapján a KalandKör nem esett a BuBa hibájába, aminek néhány szakasza túl nehéznek bizonyult azoknak, akik nem sportolásból tekernek. A KalandKörön is vannak emelkedők, 60 kilométer alatt közel 700 méternyi szintet küzdöttünk le, ami nem olyan vészes, főleg, hogy a táv harmadát-negyedét terepen tettük meg. Ezek a részek sem voltak kifejezetten nehezek: legtöbbször földes-murvás utakon haladtunk, csak itt-ott voltak nagyobb kövekkel, kavicsokkal tarkított szakaszok. Egy átlagos ügyességű bringás némi odafigyeléssel valószínűleg probléma nélkül teljesíteni tudja ezeket a részeket is.
Pár kattintás, és már van e-bringád
A KalandKör egy része alacsony forgalmú, szilárd burkolatú autóút vagy kerékpárút, de sok olyan szakasza van, ahová már nem elég egy városi bicikli vagy egy országúti bringa. Ha nincs terepre való bringánk, akkor a BalatonBike365 pontokon tudunk olyanokat kölcsönözni és online előre lefoglalni. A kínálatban karbonvázas gravel, elektromos trekking és mountain bike-ok (hegyikerékpárok) is vannak különböző méretekben. A bringákhoz kiegészítőket, sisakot, zárat, egyebeket is kérhetünk. Egy hegyikerékpár hatezer forintért bérelhető egy napra, a legolcsóbb elektromos változat tizennégyezerbe kerül, ha egy család többnapos túrát tervez, akkor azért mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A kerékpárokra biztosítást is lehet kötni, ebben az esetben műszaki hiba, defekt esetén küldik nekünk a segítséget.
Kíváncsi voltam, mennyire működik majd flottul a bérlési rendszer, mivel azt ígéri az oldal, hogy pár kattintással meg lehet rendelni a kinézett bringát, és a túra végén akár máshol is leadhatjuk, mint ahol felvettük. Igaz, ez a szolgáltatás feláras, négyezer forintot fizettünk a két bringa után. Mi például úgy terveztük, hogy Badacsonytomajon adjuk le a bringákat, legfeljebb ha jól állunk idővel, és erővel is bírjuk, akkor elvonatozunk Balatonalmádiig, és onnan tekerünk vissza a kezdőponthoz, mivel Almádi és Veszprém között vezet a KalandKör első szakasza.
Ez papíron jól hangzik, éppen ezért is voltam némileg szkeptikus. Azt gondoltam, hogy a bérléskor majd kiderül, a kiválasztott bringa valamiért mégsem elérhető, és a bringák leadásával is lesz valami kavarás. Végül volt is kavarás, de ezt mi okoztuk azzal, hogy a túra végén nem Veszprémben, nem is Badacsonytomajon, hanem Balatonfüreden adtuk le a bicikliket a MÁV összeomlása miatt. Zánka környékén felforrt a Bzmot hűtővize, és annyit késett a vonatunk, hogy már nem értünk volna vissza időben a veszprémi bérlőponthoz, ezért inkább Balatonfüreden mondtunk búcsút a bringáknak. A rugalmas leadás tehát működött, csupán annyi volt a dolgunk, hogy odatelefonáljunk a veszprémi bérlőpontra, hogy hol akarjuk leadni a kerékpárokat. Tanulság viszont, hogy a távolságok és a felvevő-leadó pontok elhelyezkedése miatt érdemes lehet több napot rászánni a szakaszokra. Ha csak egy napot megy az ember, logisztikailag macerás lehet a bringák leadása-felvétele.
Visszatérve a bringákra: a feleségem 152 centis magassága eléggé beszűkíti, hogy milyen méretű bringa jó neki. A veszprémi BB365-ponton pont volt XS-es e-MTB (Scott Contessa Active eRide 930), így ezzel sem volt probléma. Én egy sima, azaz rásegítés nélküli gravelt választottam (Scott Addict Gravel 30), mert nem akartam, hogy esetleg túl könnyű legyen a túra. Nem lett. A feleségemmel rendszeresen bringázunk, legutóbb a Balatont tekertük körbe együtt, három napra bontva. Mindig kihívás, hogy belőjük azt a tempót és távot, amit én is élvezek, és ami még kényelmes neki is, de közben azért megvan az az érzése is, hogy sportolt.
Az e-montinak köszönhetően eltűntek az erőnlétbeli különbségek, könnyedén küzdötte le az egymást követő 5-6 százalékos meredekségű emelkedőket is, amiken egyébként szenvedett volna, így végig megvolt az az érzésünk, hogy együtt bringázunk. Nem kellett egymásra várnunk, és közben elég jó tempóban tudtunk haladni. A terep sem okozott gondot neki, pedig soha nem montizott korábban: a széles kerekek és az első teleszkóp miatt alig érezte meg, amikor kisebb köveken, sziklákon hajtott át. A gravel bringa is bírta a gyűrődést, a 60 kilométer alatt csupán egyszer kellett tolnom a terep nehézsége miatt. Volt egy emelkedő, ami túl meredek volt, és a talaj is eléggé sziklás volt, ezért inkább nem kockáztattam egy esetleges defektet vagy bukást. A feleségem azt mondta a túra után, hogy a végére azért elfáradt, de közel sem annyira, mintha a saját bringájával ment volna. (Mizsur András)
János: Marasztal a somogyi homok
A Kalandkör a honlapján a legnehezebb szakaszként a Somogyvár–Balatonföldvár közötti 53 kilométert jelölte meg. Részben ezért választottam ezt, részben meg azért, mert országútival gyakran járok ezen a környéken, így kíváncsi voltam, hogy tud-e valami újat mutatni ez a vidék. Tudott.
Balatonföldvárról startoltam el az ottani bringapontban bérelt szuper, rásegítés nélküli gravel kerékpárral, majd néhány könnyű kilométer után, a Kőröshegyi völgyhíd tövében kezdődött el a kegyetlenkedés. Szűk két kilométer alatt 140 métert emelkedik a betonnal kiöntött út, aminek az elején jelzik a 10 százalékos meredekséget is. A tűző napon patakokban folyó izzadság és zihálás lett a tízpercnyi mászás eredménye. Mint később kiderült, ezzel le is tudtam a szakasz leghosszabb emelkedőjét. Egy-egy kanyarból még szuper rálátás nyílik a völgyhídra és a Balatonra, de néhány kilométeren át még mindig emelkedik az út. A bringás túraútvonal egy gyalogösvénybe torkollik, és egy irtásterületet elhagyva már egy klasszikus somogyi erdőben tekerhetünk. A tölgyfák alatt jól összetömörödött homokon vettem a kisebb-nagyobb buckákat. Azt, hogy a makknak van felvevőpiaca, az út mellett lekerített, vaddisznóskert felirattal ellátott terület is jelezte.
A túraút érinti Somogy vármegye legmagasabb pontját, a 316,43 méteres Almán-tetőt, amelyet kopjafa jelez, de az előtte lévő kopárabb dombhát is megér egy rövid megállót. Ha kicsit lejjebb gurulunk a némi képzavarral Szkíta Golgotának is nevezett tetőről, az ősmagyar emlékeket idéző nezdei szoborpark faragott alakjait nézhetjük meg Nimród királytól kezdve Koppány vezérig. Ha nem akarunk kitérőt tenni, akkor meg ott van a balatoni panoráma, a tó nagy részére innen jó rálátás nyílik.
Az Almán-tető után egy rövid, pihentető gurulás következik, de néhány harapós emelkedőn még át kell küzdenünk magunkat Kötcséig, és a göröngyös, buckás lejtmenetekben sem feltétlenül érdemes elengedni a féket. Egy rövid aszfaltos szakasz után Nagycsepely előtt váltott vissza terepre a túraút, amelynek a legviszontagságosabb két kilométere következett. A mély, laza homok kerékeltérítő csapdaként működött, hol az első, hol a hátsó kerék fordult ki alólam, miközben az öt kilométer per órás tempóért kapartam. A bringát tolva, bokáig süppedve a homokban sem haladtam gyorsabban, de azért kevésbé volt idegesítő. Persze lehet mondani, hogy pont ezek a részek adják az adrenalint, amitől kalandossá válik a KalandKör. Egy-két keréknyom rajza jelezte a homokban, hogy mások is szerencsétlenkedtek itt a megfelelő csapást keresve, és azért megnyugtatólag hatott, hogy nem csak én bénáztam. A homokcsapdát elhagyva újra kellemes, a hőségben is árnyékot adó erdős rész következett, horhosokban tekerve emelkedtem újra magasabbra, majd néhány kilométernyi kifogástalan állapotú erdészeti aszfaltúton értem be Karádra.
A faluvéget elhagyva új arcát mutatta a táj, akár egy amerikai gravelversenyhez is lehetne innen kölcsönözni fotókat. Széles, sárgás-fehéresen izzó és porzó földutak, elszáradt kukoricások, kókadozó, parlagból kinőtt napraforgók adták a félsivatag érzést. Kényelmes tekerésről itt sem volt szó, meredek kaptatók sorozatát kellett még leküzdeni, mielőtt lejtőzhettem volna Somogybabodig. Az autós off-road fesztiváljáról ismert falutól az út hátralévő részében el is lehet búcsúzni a tereptől, Somogyvárig jó minőségű aszfalt vezet. A lihegős kaptatókból azért még maradt.
Bár ez a túraszakasz direkt nem visz rá, ha látnivalót akarunk, érdemes néhány kilométeres kitérőt tenni a somogyvámosi Krisna-faluba vagy a település határában, a szántóból szigetként kibukkanó pusztatemplomhoz. Somogyváron a Szent Egyed-apátság romjait és a Szent László látógatóközpontot fűzhetjük fel a túránkra, bár ezeket sem érinti közvetlenül a kijelölt útvonal.
A kevésbé felkészülteknek, akik rásegítés nélküli bringával tekernek, pont elég lehet egy napra ez a combos, 800 méternyi szintemelkedést tartalmazó szakasz. Akik alkalomszerűen tekernek, jobb, ha elektromos bringával támadják meg ezeket a kaptatókat. Hagyományos kerékpárral, átlagos tempóban haladva és hosszabb megállókat is betervezve hat-hét órás is lehet ez a szakasz. Somogyváron is biztosan találni szállást, de ha valaki nem tervez éjszakázást, vagy éppen vissza akarja juttatni a bérbiciklit, muszáj lejutnia a Balaton-partra. Én a KalandKört folytatva, körülbelül 25 kilométert tekerve jutottam el Fonyódig (ez a következő KalandKör-szakasz fele), de alternatív megoldás lehet a vonatozás is. Ha nem is túl sűrűn indulnak a szerelvények, Fonyód bő fél óra alatt elérhető. Persze nem kell feltétlenül ragaszkodnunk a kalandkörözéshez, ha megelégszünk a terepezéssel, már Somogybabodnál a Balaton felé vehetjük az irányt, megspórolva ezzel húsz kilométert.
A KalandKör Somogyvár után Buzsák és a fürdőjéről ismert Csisztapuszta érintésével visz le Fonyódig, terepet már itt is csak mutatóban találunk, és az emelkedők is ellaposodnak, ez a rész bárkinek könnyen teljesíthető. Fonyód felé közeledve ízelítőt kaphatunk az egykori berekvilágból, és optikai csalódásként megélhetjük, hogy a Badacsony tömbje is a déli parton van.
Azt nem tudom, hogy mennyire népszerű a legkeményebb somogyi szakasz, de én egy szezonvégi hétköznapon tekerve egy árva bringással sem találkoztam. Az viszont biztos, hogy hűvösebb időben talán még nagyobb élmény lehet ezeken a dombokon biciklizni, és az erdős részek más arcukat mutatják. A frissítéssel okosan kell tervezni, az első másfél órában nincs vízvételi hely, és utána a falvakban is leginkább a trafikokban bízhatunk. Hiába voltak nyomós kutak Karádon és Somogybabodon is, a legtöbbjük nem működött. (Fehér János)
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További kerékpáros túrák a Szépkilátáson:
- A Dráva mentén kanyarog az egyik legszebb osztrák kerékpártúra útvonala
- Kényelem és szenvedés a Dráva menti kerékpárút délszláv szakaszán
- Budapest–Balaton biciklivel: mintha a Kékes fölé tekernél fel
- A megtalált déli Eurovelo nyomában
- A nagy gurulás: friss aszfalton átszelni a Visegrádi-hegységet
- Kerékpártúra a Duna mellett: a Szentendrei-sziget az új Balaton
