2024. március 7. – 20:56
Biztos mindenki strandolt már a Balaton partján és jó eséllyel sokan már biciklivel is körbetekerték. A tó fölött északon fel-le hullámvasutazó Balaton-felvidéki Kéktúra egy új, mindennél látványosabb dimenziót kínál a túrázóknak.
A Balaton-felvidéki Kéktúra 102 kilométer hosszú, és nagyjából öt nap alatt kényelmesen végigjárható. A túraútvonal, ahogy a neve is mutatja, inkább a hegyekben kanyarog, a partot csak két helyen érinti (Badacsonytomajnál és Balatonalmádinál), és három településnél (Füred, Csopak, Alsóörs) közelíti meg valamennyire. Ebből következik, hogy nem igazán fürdőzős túra, már csak azért sem, mert tavasszal és ősszel sokkal jobb végiggyalogolni, mint a nyári kánikulában.
Mi is ezt vettük alapul, ezért először 2022 novemberében vágtunk neki az útvonal nagyobb részét kitevő Badacsonytomaj–Balatonfüred távnak (55 km). Az ősz velejárója a köd, és esetünkben mindhárom túranapon ragaszkodó társunknak bizonyult, így lehetne mondani, hogy nem láttunk semmit. De a végén rájöttünk: valószínűleg többet láttunk, mint amennyit köd nélkül lehetett volna. Erről a túráról ebben a cikkben lehet olvasni.
Másodszorra 2023 novemberében lendültünk neki a fennmaradó Balatonfüred–Pétfürdő távnak (47 km). Amennyire ködös volt az időnk korábban, annyira szép, tiszta napos időt fogtunk ki erre a két napra. A Balaton-felvidéket őrtoronyláncolatként beterítő kilátóhálózat minden egyes eleméről jól körül tudtunk nézni: a tavat ennyi szemszögből még sose láttam.
A szezonon kívüli időszaknak nagy előnye még, hogy lehet szállást találni, és nem olyan őrült árakon, mint nyáron. Péntek este vonatoztunk le öten a füredi szállásunkra, hogy szombaton korán reggel indulhassunk. Ennél a túránál ugyanis a vonat jobb szolgálatot tesz, mint az autó, mert a célból nem kell visszautazni a kocsiért, hanem gyorsan és kényelmesen haza lehet vonatozni.
Szinte rögtön a város határánál emelkedik a Tamás-hegy, így 10 percen belül fent is voltunk az első panorámaponton: a Tamás-hegyi keresztnél. (Az egész útvonalon a kék sáv jelzést kell követni, ami ugyanúgy néz ki, mint az Országos Kéktúra jele, de a két hosszú távú túraútvonal még csak nem is találkozik.) A hely valamiért ismerősnek tűnt, pedig sose jártam arra. Aztán eszembe jutott, hogy 2022-ben írtam egy cikket arról, hogy az egyébként este is kivilágított fenyőfa kereszt néhány óvatlan mécsesező ember miatt extra fényt kapott. Szerencsére a tűzoltók gyorsan eloltották a város fölött baljósan füstölgő keresztet.
Annyira jó a kilátás a keresztnél, hogy le is ültünk egy kis pihenőre a rönkpadra, ami ha jó emlékszem, a Noémi nevet viselte. A környéken egyébként több pad is van, mindegyik Jókai Mór Az arany ember című regényének egy hőséről elnevezve (például Timár Mihály, Athalie vagy Timéa). A padokat az Aranyember tanösvény köti össze, amivel a város arra emlékezik, hogy a nagy író sokáig lakott Füreden, és ott írta fenti regényét is. Ezért a 317 méter magas hegy tetején álló, háromemeletes, faszerkezetű kilátó sem viselhet más nevet, mint Jókaiét.
Biztos az író is felsétált a Tamás-hegyre párszor, hogy elmerengjen Balatonfüred, Tihany és a Balaton keleti medencéjének látványán, ami minket sem hagyott hidegen. Keletre nézve már láttuk a következő panorámaállomást: a Csopak fölötti Csákány-hegyi kilátó rakétaszerű formáját. Ahhoz, hogy elérjük, először le kellett ereszkednünk a hegyről a Koloska-patak völgyébe, majd fel a Péter-hegyre, és onnan meg újra le Csopakra, azaz megkezdődött az utazás a Nagy Balaton-felvidéki Hullámvasúton. Csopakon a község jelképe, a Csonkatorony mellett lehet pecsételni, ezért meg is állunk egy rövid pihenőre.
Amikor utánanéztem a falu nevének, beigazolódott a gyanúm: van kapocs az Alacsony-Tátra csúcsa és a falu között, ugyanis Csopak 1277-ben még a Chopok nevet viselte a régi iratok szerint, ami a név szláv eredetét valószínűsíti. (Az ószlovákban dombokat-halmokat jelent a szó egyébként, de van, aki szerint a falu Árpád fejedelem egyik vitézéről kapta a nevét.)
A Csonkatorony temploma mindenesetre Szent István tiszteletére épült a középkorban, de már csak a tornya maradt meg, amit viszont helyrehoztak. Sőt, 2017-től két saját harangja is kong-bong, amiket egy nagyszabású közösségi összefogásnak köszönhetően sikerült beszerezni.
Mondhatnánk, hogy a Csonkatoronyra rímel a Csopak fölötti Csákány-hegyi kilátó csúcsos teteje, de sajnos nincs olyan szög, ahonnan együtt látható lenne a kettő. A 18,5 méter magas Endrődi Sándor-kilátót 2015-ben építették a régi, 1972-ben elbontott torony helyére, és teraszáról láttuk az egész úton a legszebbnek a Balatont. Az erős napsütés és a felhők kontrasztja szép, a kék különböző árnyalataiban játszó csíkokat rajzolt a vízfelületre.
A hegyről borókáson, majd szőlősökön át süllyed az út a Kálvária pihenőig, ahol épphogy megcsippantja Paloznak északi csücskét, onnan pedig egy kis forgalmú aszfaltúton billegtünk át Lovas településre. Lovason jó előre kinéztem magamnak az Arany Cobra presszót, mert egy ilyen nevű szórakozóhelynek csak sajátos hangulata lehet, a műintézmény azonban legnagyobb sajnálatunkra zárva volt. Ezért a közeli Lovas Kikötőben fogyasztottunk el egy kis helyi süteménnyel megtámasztott rizlinget.
Lovassal szinte teljesen összenőtt a szomszéd település, Alsóörs. A kék jelzés egyenesen átvág a falun, de mivel egy kis kerülővel ismét felmászhattunk egy kilátóhoz a 228 méteres Somlyó-hegy tetejére, a világért se hagytuk volna ki ezt a kanyart. A kilenc éve épült fenyőfa kilátó tetején állva bebizonyosodott: nem volt unalmas negyedszerre is megnézni madártávlatból a Balatont. A kerülővel viszont előfordulhat, hogy a hegyről lesétálva kifelejtjük az alsóörsi pecsétpontot, és úgy mászunk fel a következő emelkedőn a Csere-hegyre.
Pont ez történt velünk is, ezért a vöröskő-bányától vissza kellett fordulnunk az igazolás megszerzéséért. A pecsét egyébként egy klasszikus kiskocsma falán fityeg, a Fő utcán, mindjárt Józsi gazdaboltja mellett. Amikor betértünk a helyiségbe, hogy a pluszméterek miatti bosszúságunkat leöblítsük, mintha egy nyolcvanas évekből itt maradt időkapszulába kerültünk volna. Túl sokáig nem élvezhettük a különleges hangulatot, mert épp elkezdődött egy zárt körű szülinapi rendezvény, ennek ellenére tudtunk venni magunknak egy kis szíverősítőt.
Hamar visszataláltunk a falu fölötti felhagyott vöröskő-bánya udvarához, ami egy oldalról le volt zárva, a másik oldalról viszont be lehetett sétálni, hogy megnézzük a vörös kőből készült bizarr szabadtéri szobrokat. Kedvenc darabom egy érzékien megdomborított, ám igen szigorú vörös kő szirén volt, ami arcán egy lesőharcsa elszántságával várta reménybeli áldozatát. A kőfejtőt amúgy 2021-ben rekultiválták, van ott amfiteátrum, játszótér, sőt planetárium, de a novemberben szokásos módon, mind üresen állt vagy be volt zárva.
A bányából származó vörös kőből számos balatoni épület készült, és abból épült a kőfejtő fölötti Csere-hegy (298 m) nevezetes kőkilátója is. „Belépő nincs, büfé majd lesz” – tudtuk meg a kilátó melletti kis épületben lakó gondnoktól, aki kutyájával és macskáival már húsz éve vigyázza a történelem viharain átesett, fatornyos, nádfedeles galériával gazdagított építményt.
A reneszánsz stílusban épült kilátót 1935-ben adták át, ez volt a Balaton-felvidék első kőből épült kilátója. Eredeti neve Horthy Miklós-kilátó volt, majd az ötvenes években Szabadság-kilátóra keresztelték át. Az 1900-as évek végére erősen omladozni kezdett, de 2001–2003-ban helyrehozták, és felvette a politikailag semleges Csere-hegyi kilátó nevet.
Megtekintettük a kilátóból a Balatont a lemenő nap fényében is, pecsételtünk az igazolófüzetünkbe egyet a teraszán, aztán lendületből lecsattogtunk a következő igazolópontig, Balatonalmádi vasútállomásáig. Almádiban egy panzióban zártuk a napot, de előtte még sikeresen megvacsoráztunk egy szerencsére novemberben is nyitva tartó vendéglőben.
Másnap reggel Balatonalmádi Vörösberény nevű városrészén keresztül távoztunk a településről. Kifelé menet kikerülhetetlen mind fizikailag, mind kulturálisan a 12–13. századi, román kori alapokon nyugvó, a gótika stílusjegyeit is magán viselő vörösberényi erődtemplom, amit lőrésekkel szabdalt erődfal vesz körbe ma is. Az erődtemplom a középkorban pontosan azt a funkciót viselte, amit a neve sugall: védelmet adott különböző támadások alatt a falu népének. A vörösberényi erődtemplom az 1600–1700-as években harcos református és jezsuita vetélkedés helyszíne is volt.
Almádi után először a szép Malom-völgyön, majd a római villaromokkal büszkélkedő Rom-kúti-völgyön haladhatunk át, hogy Litérnél beérjünk a Mogyorós-hegy alá. A 251 méter magas Mogyorós-hegyről még jól látni a Balatont, legalábbis egy szeletét. Északnyugatra a Bakony hullámait látjuk a 646 méter magas Papoddal, de egy zugban felfedezhetők a szentkirályszabadjai „Halott város” elhagyatott panelházai is.
Laikus térképolvasó azt gondolná, hogy nagyjából itt, a Mogyorós-hegynél ér véget a Balaton-felvidék, de ez nem így van, mert a földrajzi lehatárolások a Vilonyai-hegyek kistájat is hozzá sorolják (Juhász Ágoston, MTA FKI, 1988). Erre alapozták a Balaton-felvidéki Kéktúra nyomvonalát is a túramozgalom 1996-os elindításakor, és ezért kell még a Vilonya feletti Sukori-hegyen át Pétfürdőig megtennünk még 13 kilométert. Amit egyáltalán nem bántunk.
A hullámvasutazást folytatva a völgymenetben Királyszentistván település következett, ahol a parkban pecsételtünk is egy turistapihenőnél. A falu neve nem véletlen, a közelben zajlott 997-es csatára utal, ahol István fejedelem legyőzte az ellene lázadó pogány Koppányt. Vilonyát északról kerülve kaptattunk fel a 253 méter magas Sukori-hegy tetején fekvő Vilonya parkerdő fenyőfái közé. Nagy meglepetésemre erről a csúcsról is láttunk még a Balatonból egy csíkot a távolban.
Ez az egyik oka, hogy érdemes felbattyogni a kis hegy tetejére, mert egyébként a hivatalos nyomvonal a Sukori-hegy aljában halad el. A másik ok pedig a hegy tetejét borító hangulatos flóra, ahol fenyvesek, lombos karsztbokorerdők és sziklagyepek váltogatják egymást. Sajnos a sukoriság eredetére nem találtam vonatkozó forrást, viszont azt megtudtam, hogy a hegyet Királylátónak is nevezték régebben, ugyanis Ferenc József 1908-ban innen skubizta a hajmáskéri síkon zajló hadgyakorlatot.
Hadgyakorlat helyett mostanában inkább Várpalotát szemlélhetjük a hegytetőről a lakótelepi panelek mögül kikukkantó vártoronnyal, de bejön a képbe Királyszentistván, és a Bakony déli oldala is a nevezetesebb csúcsokkal (Öreg-Futóné, Papod-hegy, Mórocz-tető). Lent a hegy után egy birkacsordán kellett keresztülverekednünk magunkat a túra legutolsó kilátópontjához: a 205 méter magas Péti-hegy elhagyatott geodéziai mérőtornyához.
A torony tetején nem sokat tudtunk maradni a feltámadó hideg szél miatt, pedig a lemenő nap lángoló tűzvészt varázsolt a nyugati horizontra. A leszálló hűvös este miatt megszaporáztuk a lépteinket, így az utolsó igazolópecsét beütése után éppen el tudtuk kapni a Budapest felé induló vonatot.
A túra végén is csak azt tudom mondani, amit a cikk elején: a Balaton-felvidéki Kéktúra egy öt nap alatt kényelmesen bejárható, sok látványosságot, kilátót és Balaton-leső szpotot magában foglaló túra. Be lehet járni egyszerre vagy két etapban, ahogy mi tettük, de az garantált, hogy a túra végére kifújja a szél a hétköznapi gondokat a fejünkből. Aki pedig letölti az igazolófüzetet és végigpecsételi, még egy jelvénnyel is gazdagabb lesz az út végén.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás hírlevelére pedig itt lehet feliratkozni.
A teljes Balaton-felvidéki Kéktúra nagyítható térképe:
Más, hasonló hazai regionális Kéktúra:
