Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Szicília népszerű turistacélpont Magyarországon, de azok sem jutnak távolabb az Etna kráterénél, akik a kötelező körökön túl szeretnének látványos természeti jelenségeket megnézni. A Földgömb magazin két szerzője a lap legutóbbi számában bemutatja, hogy az Etnát a szó szoros értelmében behatóbban és ingyenesen meg lehet vizsgálni, ha a hegy valamelyik lávacsőbarlangját vesszük célba.
Napjainkban az Etna csúcsrégiójának megközelítése részben biztonsági, részben anyagi okokból csak helyi vezetővel, drágán lehetséges, a lávacsőbarlangok jelentős része viszont turistautakon, „önvezetéssel” is elérhető. Sőt, szabadon meg is tekinthetjük ezeket a különleges alakzatokat, így a „felfedezésélményt” is jobban átélhetjük, írja a lap.
A lávacsőbarlangok szétszórva helyezkednek el a vulkán oldallejtőin, mindenféle irányban. A cél a gyalog kb. másfél óra alatt megközelíthető Málnás, azaz Grotta dei Lamponi. Ez a barlang 1715 méteres tengerszint feletti magasságban, az Etna északi oldalán, egy 400 éves, hatalmas lávafolyás közepén nyílik. Már maga a lávafolyás is lenyűgöző gyűrt, fonatos felszínével („pahoehoe” típusú láva), hát még a benne rejtőző barlang!
Mi az a lávacsőbarlang?
Az Etna lávafolyásai bazaltos összetételűek, ami azzal jár, hogy hígan folyósak, tehát viszonylag gyorsak és nagy távolságra, akár 10-15 kilométerre is képesek eljutni. A hígan folyós lávára különösen jellemző a lávacsőbarlangok képződése. Ezek úgy keletkeznek, hogy az izzó lávafolyásnak először az aljzattal és a levegővel érintkező részei kezdenek kihűlni. Ennek hatására megszilárdulnak, miközben a belső, még forró anyag továbbfolyik. Amikor a láva utánpótlása elapad, a maradék képlékeny láva kifolyik a szilárd burokból és a helyén visszamarad egy cső formájú üreg.
A lávacsövekbe többnyire ott lehet bejutni, ahol a mennyezetük felszakadt. Máskülönben láthatatlanul rejtőznek a megszilárdult lávafolyások belsejében – így feltehetőleg sok, még sohasem látott hasonló alagút van az Etna lávafolyásaiban is.
A barlangba több beomlási ponton, felszerelés nélkül is kényelmesen be lehet ereszkedni – és ki is lehet mászni belőle (szerencsére). A járat keresztmetszete néhol lekerekített, talpán álló háromszögre, máshol inkább fekvő ellipszisre hasonlít, de magassága mindenhol eléri a 2-3 métert, így főhajtás nélkül, kényelmesen járható.
Mennyezetét apró lávacseppkövek tarkítják, amelyeket az olaszok „denti di cane”, azaz „kutyafogak” megnevezéssel illetnek. A járat oldalában vízszintes szinlők (azaz bemélyedő peremek) húzódnak, melyek az apadó láva egy-egy fázisának szintjét jelzik. Itt-ott omlások nyomai figyelhetők meg, melyek némelyike tetőablakot nyit a kinti világra és ezeken keresztül látomásszerűen tör be a fény a járatba.
A barlang összhossza 700 méter, és – meglepő módon – egy-két elágazás is akad benne. Ezek arra utalnak, hogy az egykori lávafolyás kisebb ágai időnként összetalálkoztak, majd szétváltak. De alapvetően egyvonalas jellegű a barlang alaprajza, így eltévedni benne lehetetlenség.
Az útvonal nagyítható térképen:
Kommentelheted a cikket, és ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, sőt lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További barlangos túracikkek:
- Eisreisenwelt: bejártuk a világ legnagyobb jégbarlangját
- A pilisi kristálybarlang, ahol egy gipszhattyú született és halt meg
- Egy birkának köszönheti Budapest Magyarország leghosszabb barlangját
- Lapítóból a Morzsolóba: így rág meg és köp ki a solymári Ördöglyuk
- Barlangok, odúk, mohos szarkofágkő: túra a Kevélyek misztikus oldalán
