Szicília népszerű turistacélpont Magyarországon, de azok sem jutnak távolabb az Etna kráterénél, akik a kötelező körökön túl szeretnének látványos természeti jelenségeket megnézni. A Földgömb magazin két szerzője a lap legutóbbi számában bemutatja, hogy az Etnát a szó szoros értelmében behatóbban és ingyenesen meg lehet vizsgálni, ha a hegy valamelyik lávacsőbarlangját vesszük célba.
Napjainkban az Etna csúcsrégiójának megközelítése részben biztonsági, részben anyagi okokból csak helyi vezetővel, drágán lehetséges, a lávacsőbarlangok jelentős része viszont turistautakon, „önvezetéssel” is elérhető. Sőt, szabadon meg is tekinthetjük ezeket a különleges alakzatokat, így a „felfedezésélményt” is jobban átélhetjük, írja a lap.
A lávacsőbarlangok szétszórva helyezkednek el a vulkán oldallejtőin, mindenféle irányban. A cél a gyalog kb. másfél óra alatt megközelíthető Málnás, azaz Grotta dei Lamponi. Ez a barlang 1715 méteres tengerszint feletti magasságban, az Etna északi oldalán, egy 400 éves, hatalmas lávafolyás közepén nyílik. Már maga a lávafolyás is lenyűgöző gyűrt, fonatos felszínével („pahoehoe” típusú láva), hát még a benne rejtőző barlang!
Mi az a lávacsőbarlang?
Az Etna lávafolyásai bazaltos összetételűek, ami azzal jár, hogy hígan folyósak, tehát viszonylag gyorsak és nagy távolságra, akár 10-15 kilométerre is képesek eljutni. A hígan folyós lávára különösen jellemző a lávacsőbarlangok képződése. Ezek úgy keletkeznek, hogy az izzó lávafolyásnak először az aljzattal és a levegővel érintkező részei kezdenek kihűlni. Ennek hatására megszilárdulnak, miközben a belső, még forró anyag továbbfolyik. Amikor a láva utánpótlása elapad, a maradék képlékeny láva kifolyik a szilárd burokból és a helyén visszamarad egy cső formájú üreg.
A lávacsövekbe többnyire ott lehet bejutni, ahol a mennyezetük felszakadt. Máskülönben láthatatlanul rejtőznek a megszilárdult lávafolyások belsejében – így feltehetőleg sok, még sohasem látott hasonló alagút van az Etna lávafolyásaiban is.
A barlangba több beomlási ponton, felszerelés nélkül is kényelmesen be lehet ereszkedni – és ki is lehet mászni belőle (szerencsére). A járat keresztmetszete néhol lekerekített, talpán álló háromszögre, máshol inkább fekvő ellipszisre hasonlít, de magassága mindenhol eléri a 2-3 métert, így főhajtás nélkül, kényelmesen járható.
Mennyezetét apró lávacseppkövek tarkítják, amelyeket az olaszok „denti di cane”, azaz „kutyafogak” megnevezéssel illetnek. A járat oldalában vízszintes szinlők (azaz bemélyedő peremek) húzódnak, melyek az apadó láva egy-egy fázisának szintjét jelzik. Itt-ott omlások nyomai figyelhetők meg, melyek némelyike tetőablakot nyit a kinti világra és ezeken keresztül látomásszerűen tör be a fény a járatba.
A barlang összhossza 700 méter, és – meglepő módon – egy-két elágazás is akad benne. Ezek arra utalnak, hogy az egykori lávafolyás kisebb ágai időnként összetalálkoztak, majd szétváltak. De alapvetően egyvonalas jellegű a barlang alaprajza, így eltévedni benne lehetetlenség.
Az útvonal nagyítható térképen:
Kommentelheted a cikket, és ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, sőt lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További barlangos túracikkek:
- Eisreisenwelt: bejártuk a világ legnagyobb jégbarlangját
- A pilisi kristálybarlang, ahol egy gipszhattyú született és halt meg
- Egy birkának köszönheti Budapest Magyarország leghosszabb barlangját
- Lapítóból a Morzsolóba: így rág meg és köp ki a solymári Ördöglyuk
- Barlangok, odúk, mohos szarkofágkő: túra a Kevélyek misztikus oldalán