Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Felkészültem rá, hogy a tó környéke szép hely lesz, de a víz-szikla-ég triumvirátussal még soha nem kerültem ilyen közeli kapcsolatba mint ott. Három nagyszerű via ferrata útvonal a Garda-tó környékén. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Úti célunk a Budapesttől 900 kilométerre fekvő Riva del Garda városka melletti Torbole (még kisebb városka) Maroadi nevű kempingje. Egy májusi késő délután érünk le a kisbusszal, összesen nyolcan. A tó vize baromi hideg fürdeni, este azonban még beleszaladunk egy mediterrán tóparti minifesztiválba, ami aztán megadja az egész út alaphangulatát.
Rio Sallagoni: via ferrata a zöld katlanban
Másnap egy könnyebb, de látványos mászással, a Rio Sallagoni ferrátával (a via ferrata sziklába épített fémsodronyos biztosítással ellátott mászóút) kezdünk. A Rio Sallagoni a Garda-tótól kb 15 kilométerre északra, Dro városa mellett indul. Egy kalandparkba oltott másfél órás szurdoktúra, patakkal, kötélhidakkal, az út közepén egy elvarázsolt zöld katlannal.
Nehézsége az olaszok szerint D (ami már egy komolyabb fokozat), az osztrákok inkább C-nek (közepesnek) osztályozzák. Én a nagyobb fiamat simán ráengedném, ami azt jelenti, hogy inkább élvezetes, mint verejtékes rajta a közlekedés. (A via ferrata pontos falrajza itt nézhető meg.)
A kanyon az út elején gyakran egészen összeszűkül, mi pedig az aljától 4-5 méterre, kiépített lépéseken oldalazunk a sziklafalon. Amikor a kanyon szétnyílik, egy mesebeli zöld katlanba mászunk be a sziklahasadékon, ahol érdekes kőgombák és csinos lányok nőnek ki a földből. A következő állomás egy kötélhíd, majd a folyó mentén haladunk a kiszállásig. Nem igazán fárasztó az összesen mintegy két órás útvonal, ideális arra az esetre, ha rosszabb az idő a tó mellett.
Visszatérve a tó mellett egy hatalmas ferde kőtábla fekszik, ami a legjobb terep az úgynevezett reibungozás gyakorlására. Ez a sziklamászásnak egy érdekes formája, amikor egy sima, ferde falon, tulajdonképpen fogás vagy kapaszkodó nélkül, a gravitáció segítségével, az ujjbegyeiddel a kőre tapadva haladsz felfelé.
Már ha tudsz. Ez a reibung fal egyes helyeken, főleg az aljában, ahol jól elkopott, annyira csúszott, mint egy márvány járólap a metróban. Azért vannak repedések is, amiben meg lehet kapaszkodni. Mászás utánra egy kis lazítás marad a tóparton.
Az igazi erőpróba: a via ferrata Rino Pisetta
A következő nap nehéz dió vár ránk, az egyes pontjain extrém nehéz Rino Pisetta ferrata, amiről már olyat is hallottam, hogy Olaszország legnehezebb via ferrátája. (Rino Pisetta olasz alpinista volt.)
Szikrázó napsütésben érünk a fölöttünk tornyosuló fal alá Sarche városka parkolójába. A függőleges falon felkúszó ferrata indítása tényleg nehéz. Bonyolultabb, extrém és közepes (D, E, C) szakaszok váltakoznak, amik eléggé próbára teszik izmainkat. Egyik, kevesebb rutinnal bíró mászótársam elkészül az erejével, és belecsúszva a biztosításába, hitehagyottan sírdogálni kezd. Lefelé az út borzasztóan meredek, felfelé dettó, csak nézek két vezetőnkre, hogy most mi lesz.
Ők erős lelki masszázzsal próbálkoznak a falon csüngve, de társunkat a bénultságból végül az rántja ki, hogy egy szikár ötvenes olasz hölgy úgy lép el mellette, mintha a korzón sétálna. Egyfelől jön a „nehogy már ezt ne tudjam utánacsinálni” érzés, másfelől az optimális lépéseket lemásolva egy-két perc alatt túljut a kritikus szakaszon. A lendület egészen a fal tetejéig repíti, nagy sisaklengetést kiérdemelve részünkről.
Végül egy füves réten átvezető pihenős szakasz után felérünk a hegy tetejére, a 971 méter magas Dain Picole csúcsára, ahonnan balra nézve a Lago di Toblino félszigetén üldögélő Toblino-kastélyra nyílik pazar kilátás. Jobbra (a Garda-tó irányába) nézve pedig a Lago di Cavédine melletti Pietramurata látszik a hegyek tövében. Ha van szépkilátás a földön, akkor itt biztosan találunk.
Lefelé, a hegy háta mögötti erdei úton, Ranzo irányában kanyargunk vissza az autóhoz. Mintegy hat órányit mászunk: ebből 320 méternyi szintkülönbséget a hegyoldalon kaptatva, 400 méternyit pedig a meredek sziklafalon tudunk magunk mögött. (A via ferrata pontos falrajza itt megnézhető.)
Joyride: a Fausto Susatti ösvény
Az utolsó napra egy igazi örömferrátát tartogatunk a Garda-tó kék tükre fölé hajló sziklákon: a Fausto Susatti ösvényt. Ez egy könnyű (B-s fokozatú), de nagyon látványos út, levezetésnek, de kezdő ferrátának is tökéletes.
A cél a 909 méter magas Cima Capi csúcsa. Az eszköz a Susatti ferrata. Bár a képeken kicsit vadnak tűnik a hegyoldal, az út egyáltalán nem vészes. Biacesa mellől, 420 méter magasról vágunk neki az útnak az erdőben, egy ösvényen.
Egy órányi lihegés után feljutunk a sodronykötelekhez, ahol indul a ferrata. De már a beszállás (azaz a biztosítószett felöltése előtt) felbukkan a Garda-tó kék tükre.
A ferrátán a kevésbé meredek biztosított szakaszokat még kevésbé meredek biztosítatlan szakaszok váltják. Az utóbbiakon inkább ne feledkezzünk bele a kilátásba, mert nagyot lehet zuhanni a szikla széléről. A csúcson kis olasz bádogzászló várja a káprázó szemű mászót.
Balra tekintve Riva del Garda városa, a földkaréj mögötti Torboléval. A csúcstól még egy kis lefelé mászás vár ránk a 858 méteren fekvő Arcioni menedékházig. A ház májusban még zárva, de tiszta forrásvizet tudunk inni mellette. Onnan már szinte csak sétálunk a parkolóig. A túra nagyon kényelmes tempóban 4-5 óra. (Falrajz ide kattintva.)
Konklúzió: A Garda-tó és környéke káprázatos a sziklákról. A tó körüli via ferráták inkább könnyebbek, aki ferrátázni szeretne, itt tökéletes helyet talál a kezdéshez. A ferráták többségéhez azért melegen ajánlott egy vezető. Nyáron a mászás mellett jókat lehet fürdeni, és a tó körül egy elég látványos bringaút is körbevisz, egyszer talán kipróbálom.
A tó melletti városok szelleme méltó a környezethez, Riva del Garda mellett itt fekszik például Arco, a sziklamászók Mekkája. A városban rendezik meg az Arco Rock Legends versenyt, amire bárki nem nevezhet, ide a világ legjobb sportmászóit hívják meg.
A via ferráták elhelyezkedése túratérképen:
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2013-ban jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További via ferrata túrák a Szépkilátáson:
- A Monte Schiara és a Monte Civetta via ferratáin a Dolomitokban
- Ausztria egyik legkalandosabb via ferrátája, a Königsjodler
- Légtérben lépkedők a Ferenc József via ferratán
- Az Ördög fürdőszobája a Bécsi-Alpokban
- Túra a Bécsi-Alpok Akropoliszához
- Via ferrata a Cuha-völgyben: talpad alatt fütyül a mozdony
- Kötélhíd visz át a bükki Barát-szurdok mélysége fölött
