2021. augusztus 5. – 10:03
frissítve
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A napokban jelentette be közleményben az ITM, hogy jól haladnak a Budapest–Balaton kerékpárút munkái, Biatorbágyig lényegében elkészült az aszfalt. Elhatároztuk, hogy hétvégén letekerünk rajta a fővárosból a Velencei-tóra fürdeni egyet – Biatorbágytól legfeljebb a nyomvonal melletti földutakon haladunk, és megnézzük, hogy áll a többi rész. Hiba volt. Azt már most látni, hogy az Etyek felé eltérített bringaút nemcsak 20 kilométerrel és órákkal hosszabb, de az emelkedők miatt izzasztóbb is, így nem túl családbarát.
Az elképzelésünk pedig nem volt rossz: a Budapest–Balaton bringaút (BuBa) kamaraerdei kiindulópontjáig a fővárosban kicsit tekervényesen, de aránylag könnyen el lehet jutni. A kiváló minőségű bringaút Biatorbágyig elkészült, onnan csak egy köpés országúton Etyek. Etyekről egy a BuBa nyomvonalán egy régebben kijelölt, déli irányú kerékpárút (Etyek–Ercsi) visz a térkép szerint Tordasig, ahonnan nyugatra fordulva – szintén a nyomvonalon maradva – a dűlőutakon már el lehet érni Pázmándot, majd Velencét. Nem lesz ez nehéz, gondoltuk, bár voltak baljós előjelek.
Két éve, Kovács Bálint kollégával vágtunk neki biciklivel a Budapest–Balaton útnak – én a Duna mellett, majd a 7-es úton tekerve értem el a Velencei-tavat, majd a Balatont; Bálint az új BuBa nyomvonalon (Kamaraerdő–Törökbálint–Biatorbágy–Etyek–Gyúró–Tordas–Kajászó–Pázmánd–Velence) próbálkozott, de Tordasnál beletört a biciklije, és feladta. Mivel eltelt két év azóta, gondoltam, haladt annyit az útépítés, hogy legalább a velencei szakasz már belefér egy 50 kilométeres, romantikus sétabiciklizésbe a barátnőmmel.
A túrát a Clark Ádám téri 0. kilométerkőtől kezdtük. Innen 14 kilométer kerékpárúton a főváros határa, ahol a Kamaraerdőnél elindul az új Budapest–Balaton bringaút. Ezt a 14 kilométert több irányban is le lehet tekerni, mi a Duna mellett gurultunk le Albertfalváig, onnan a Rózsavölgyön és Tóvároson át értük el az új bringaút kezdetét. Ennél egyszerűbb megoldás is létezik: októberig a 41-es villamoson ingyen lehet szállítani kerékpárt, azaz rögtön az első másfél óra megspórolható BKV-val, a 41-es villamos kamaraerdei végállomása ugyanis száz méterre esik a Budapest–Balaton bringaút kezdetétől.
A törökbálinti Kolozsvári utcán még csak felfestett kerékpárnyomok jelzik az utat, de nemsokára felhajthatunk az új, széles, jó minőségű Budapest–Balaton kerékpárútra, amit külön tábla is jelez. Bár az új kerékpárútnak hivatalosan még egy szakaszát se adták át, Budapest és Biatorbágy között már elég sokan bicikliztek rajta, gyakran családok, egészen kicsi gyerekekkel. Éppen ezért nem is érthető a Budapest–Balaton kerékpárút vonalvezetése, mert hogy gyerekes családok nem fognak ezen az úton lebiciklizni még Velencéig sem, az biztos. De ne szaladjunk előre, ezen a ponton még mi is azt gondoltuk, hogy minden szép.
Törökbálint közepén aránylag konfliktusmentesen vág át a bringaút (kis forgalmú utcákon keresztül), a települést pedig a lakott rész végétől ismét „kerékpáros szupersztráda” köti össze Biatorbággyal. Az eddig megépült jó minőségű szakasz biztos nagy szerepet játszik majd az agglomerációs forgalom becsatornázásában, hiszen Biatorbágyról és Törökbálintról könnyen és kényelmesen be lehet jutni biciklivel a XI. kerületig. De hogy Budapest és a Balaton összekötésére alkalmas-e, az mindjárt kiderül.
A kerékpárút felvezet a látványos biatorbágyi viaduktra, arról pedig a kerékpárnyomokat követve a település főútjára. Itt kezdődnek a problémák. A bringás választhat, hogy a forgalmas főúton vagy a rázós járdán megy tovább. A főúton jól érzékelhető a bosszús autósok nyomulása, a járdán pedig mérges tekintetek kísérik a bringást. A főút egyébként adná magát ideális nyomvonalként, élelmiszerbolt, cukrászda, vendéglátóhely, sőt kerékpáros üzlet is van rajta, de a helyiek megtorpedózták a külön bringaút építését, mert zavarta volna az életüket.
Tavaly októberben megpróbáltam utánapedálozni, mi lehet a baj a biatorbágyi bicikliúttal. A lényeg: a helyiek szerint nem fér el a főút és a járda között, ezért balesetveszélyes. Ez több helyen valóban igaz, viszont a vita vége az lett, hogy nem épült semmi. A szerencsétlen bicikliseket bevezeti a kerékpárút a főúthoz, és most két rossz megoldás közül választhatnak: a járdán vagy főúton mennek.
A Magyar Kerékpárosklub szerint a balesetveszélyes kerékpárút helyett most kerékpársávot terveznek a Szabadság út két oldalára, plusz tervezés előtt áll egy alternatív nyomvonal a Füzes, majd a Benta-patak mentén. Ezzel valamikor a jövőben megoldódhat a kínos helyzet.
Már Biatorbágyig volt egy-két kényelmetlen emelkedő, de az semmi nem volt ahhoz képest, ami a Biatorbágy után következett. A GPS-es mérés szerint itt rövid szakaszon mintegy százméteres szintemelkedést kell legyűrni, az pedig gyereklábak esetében – tapasztalataim szerint – erősen hisztikeltő. A félig kész kerékpárút itt a főút mellett hullámzik a két település között, szép lesz, széles és sima, de alagútban mégse vezethették.
Etyeken jelenleg befejeződik a bringaút, a folytatás Tordasig az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosi iroda tájékoztatása szerint úgy áll, hogy a pályázaton nyertes kivitelező a kiviteli terveket néhány hete elkészítette, a kivitelezést pedig megkezdte. A folytatásnak egyelőre semmi látható jele, ezért a biztonság és a látvány kedvéért az etyeki kilátót útbaejtve a már kijelelölt Etyek–Ercsi kerékpárút felé vettük az irányt. Délután kettőre értünk az etyeki kilátóhoz (230 m), ahonnan a térkép szerint már csak lefele kell menni.
A kilátó felújítás miatt zárva volt, a nap tűzött, a hőség akár egy kemencében. Az emelkedő elvitte az erőt, nem csoda, hogy a visszaforduláson gondolkoztunk. Ráadásul végig volt egy olyan érzetünk, hogy nem közeledünk Velencéhez, hanem távolodunk tőle. De Etyekről már közelebb volt Velence és a vasútállomás, mint visszatekerni a fővárosba. Ráadásul a térkép szerint az út felét kijelölt bringaúton, az Etyek–Ercsi kerékpárúton tehettük meg, ezzel együtt halad majd a kész BuBa is 15 km hosszan.
Reményeink gyorsan összezúzódtak az Etyek–Ercsi kerékpárút köves-kátyús rögein. Bár néhány régi tábla valóban jelzi, hogy ez a több szakaszon is gyilkos dűlőút hivatalosan kerékpárút, valójában kerékpározásra csak éppen hogy alkalmas, senkinek nem ajánlanám. Viszont lejtős, ezért végül csak elvergődtünk rajta Gyúróig, onnan pedig egy valóban kiépült 3 kilométeres, rövidke kerékpárúton Tordasig. A tordasi focipálya melletti Sport Büfében megtanácskoztuk, hogyan tovább.
A BuBa tervezett nyomvonala itt Kajászó és Pázmánd irányába kanyarodik. A tordasi büfésnő nem áltatott minket: Tordasról Kajászóra rettenetes minőségű erdei út visz, amelyen autóval lehetetlen átjutni, kerékpárral viszont meg lehet próbálni. Így is tettünk, és bár a csalitosba vágott erdei út űrszelvénye inkább biciklis törpéknek ideális, ezen is keresztülverekedtük magunkat. Kajászóról Pázmándra tágasabb szekérutakon zötykölődtünk a szántók mellett, Pázmándról pedig az országúton hajtottunk be a velencei strandhoz. Az út végére olyan kimerültek lettünk, hogy majdnem a strandon kirendelt hekk evett meg minket.
A GPS-track, amit Törökbálinton, a Budapest–Balaton bringaút elején (kicsit késve) indítottam el, azt mutatta, hogy 54 kilométert tekertünk, amihez ha hozzáadom a hiányzó 4 km-t a határig és a 14 kilométeres fővároson belüli szakaszt, akkor összesen 72 kilométert tettünk meg, 676 méternyi össz-szintemelkedéssel, nyolc küzdelemes óra alatt.
Úgy számolom, ha végig meglesz a bringaút Velencéig, ezt az időt akkor sem valószínű, hogy 5-6 óra alá le lehet vinni, és a sok emelkedő ugyanolyan fárasztó lesz. Legalábbis egy átlagos bringásnak.
Jobb lett volna Martonvásár felé?
A nyomvonal kijelölésekor sok vita volt azon, hogy a lehető legrövidebb úton, a 7-es út mellett (Tárnok–Martonvásár–Baracska vonalában) kellett volna vinni a Budapest–Balaton bringautat.
Mivel két éve ebben az irányban indultam el a Balatonra (útba ejtve Velencét), pontosan tudom, hogy az az irány a 0. kilométerkőtől Velencéig mindössze 50 kilométer hosszú, és a szintemelkedés is csak majdnem harmada a hivatalos, Etyek felé kanyarintott Budapest–Balaton bringaútnak. A menetidőm pedig 3 óra volt, ami még a majdani, kész állapotot feltételező menetidőnek is csak körülbelül a fele.
Mint most bebizonyosodott, ha annak idején azt választották volna, hogy Etyek helyett a 7-es mellett viszik el a Budapest–Balaton bringautat, akkor
- megspóroltak volna a bringásoknak egy 20 kilométeres, izzasztó emelkedőkkel tarkított extra útszakaszt;
- megspóroltak volna a bringásoknak két-három órányi plusztekerést;
- jóval kevesebb kerékpárutat kellett volna építeni, kevesebb pénz felhasználásával;
- jóval közelebb lenne időben legalább a Budapest–Velence szakasz átadása.
Mindemellett az is igaz, hogy a biatorbágyi–etyeki szakasz több helyen szép, a viaduktnál egyenesen látványos, és az agglomerációnak is szüksége van rá. Azaz arról szó sincs, hogy nem kellett volna megépíteni, csak az nem érthető, miért hívják Budapest–Balaton bringaútnak.
És hogy áll a folytatás?
Velencétől Pákozdig jól használható kerékpárút visz a Velence-tavi kör részeként. Pákozdon eddig egy olyan átvezetés működött, ami egyformán zavarta a kerékpárosokat, a gyalogosokat és az autósokat is: a kerékpárút főleg járdán megy, de négyszer átvezetve oda-vissza a főúton.
Ennél már nem lehet rosszabbat kitalálni, gondolhatja bárki, pedig lehet. Amikor a Budapest–Balaton bringaút projekt keretében a tervezők próbáltak egy ideálisabb megoldást keresni, kiderült, hogy a falusiak látni sem akarják a bringásokat, így a bringaútnak ez a szakasza lekerülhet majd délebbre – egyenesen az M7-es autópálya mellé. (Ezt a verziót viszont a Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi okokból nem támogatja, döntés még nincs.)
Pákozdról aránylag jól kitáblázott kerékpárút vezet Székesfehérvárra, ahol van ugyan kerékpárút, de labirintusszerű rendszerén át kell hámoznia magát a bringásnak. A Pákozd–Székesfehérvár szakaszt is újjáépítik, szélesebb, jobb minőségű lesz a kerékpárút, a kivitelezés az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosi iroda tájékoztatása szerint elkezdődött.
A Székesfehérvár és Polgárdi közötti részen még el van maradva a fejlesztés, itt még csak a szükséges terület 81 százalékát tudta megszerezni a beruházó. A kiviteli terveket viszont hamarosan elkészítik. Polgárdiról egy kis forgalmú mellékutat használva már most kényelmesen lehet bekerekezni Fülén és Balatonfőkajáron keresztül Balatonakarattyára, de a kerékpárutat ott is kiépítik majd.
Ha már a Balatonnál vagyunk, mi van a Balatonkörrel?
A Balatonkör déli részén (Balatonakarattya és Balatonberény között) a Balatonkör jelentős része elkészült, jelentős részben kis forgalmú utakon vezetve. A tó északi felén az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosi iroda tájékoztatása szerint folyik a kivitelezés Örvényes és Tihany között, kiválasztották a kivitelezőt Balatonrendes és Pálköve közötti szakaszra. Alsóörsnél csúsznak a munkák a MÁV miatt, a balatonfüredi részt áttervezik, a Balatonkenese–Balatonfűzfő szakaszon pedig van szerződés a kivitelezésre, de a forrás még nincs meg rá.
Mint korábban beszámoltunk róla, Zánkán és Balatonszepezden is kikeltek a helyi lakosok a nyomvonal ellen, amire aztán több nyomvonalváltozat is készült. Már majdnem sikerült megegyezni egyben, ami a 71-es út mentén, annak északi felén haladna, de ehhez az önkormányzat csak úgy járulna hozzá, ha felújítják a hozzá tartozó utat is. A kormány fel is újítaná, ha az önkormányzat hozzájárulna egy hosszabb távú áttervezéshez, arról viszont az önkormányzat hallani sem akar.
A helyi civilek szerint a zánkai polgármester azért nem akarja az utoljára kimódolt nyomvonalat, mert az a háza előtt menne el, Filep Miklós lapunk kérdésére viszont azt válaszolta, hogy ha az autók nem zavarják, miért zavarnák a kerékpárosok? A bringaút várhatóan itt is a biatorbágyi és a pákozdi képlet szerint fog működni: a településhatárig elkészül, onnan pedig mennek a biciklisek, ahogy tudnak.
További kerékpárostúrák a Szépkilátáson:
