Trump és Musk előtt rúgta le ellenfele bordáját a UFC nehézsúlyú világbajnoka
2024. november 18. – 05:59
Magyar idő szerint vasárnap hajnalban több mint másfél év után rendezett újra nehézsúlyú világbajnoki címmeccset a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship. A UFC 309-et a novemberi nagygáláknál megszokott módon a New York-i Madison Square Gardenben rendezték. A díszvendég a UFC-gálákon részben személyes érdeklődésből, részben szavazatvadászat miatt az utóbbi években állandó látogatónak számító Donald Trump volt. Az ex- és leendő amerikai elnök ezúttal magával vitte leendő kormányának krémjét Elon Musktól Robert F. Kennedyn át Tulsi Gabbardig.
A főmeccset stílszerűen egy olyan bunyós dominálta, akiről az elmúlt évtizedben sorra peregtek le a doppinggal való lebukások, a feleségveréshez hasonló gusztustalan bűncselekmények.
A 2010-es évek első felében a félnehézsúlyban (93 kilóban) briliáns meccsek sorát vívó Jon Jones 2023-ban, három év kihagyás után lépett a nehézsúlyba, ahol rögtön a Francis Ngannou által hátrahagyott bajnoki övért küzdhetett meg Cyril Gane-val. Jones gyorsan elintézte a földön kevés ellenállást tanúsító franciát, de címvédésére újabb másfél évet kellett várni. Jones ráadásul nem volt hajlandó kiállni az inaktivitása alatt ideiglenes bajnoki címet összeütögető Tom Aspinall ellen, hanem ragaszkodott ahhoz a Stipe Miocichoz, aki már Ngannou ellen sem tündökölt, azóta pedig három és fél év alatt egyetlen meccset sem vívott.
Állva és fekve is szétszedte, mehetett eljárni a Trump-táncot
A nehézsúlyú bajnoki döntő párosítását a fentiek miatt előzetesen úgy is lehetett értelmezni, hogy a UFC a régi gárda utolsó, már 37 éves sztárját meg akarja óvni egy fiatal, agresszív és veszélyes (bár még mindig döbbenetesen nyers) trónkövetelőtől, aki helyett egy 42 éves, évek óta rozsdásodó áldozatot rángatnak be az oktagonba.
Ugyan a bajnoki menetelése és a Daniel Cormier elleni trilógiája idején fegyelmezett, kreatív boksszal és korrekt földrevitelekkel operáló horvát származású amerikai Miocicot túlzás lenne esélytelenként beállítani, de azért nem véletlen, hogy Jones a fogadóirodáknál az elmúlt 15 év legnagyobb favoritjaként léphetett az oktagonba.
A meccs azután tökéletesen igazolta az előzetes várakozásokat. Jones az első menetben néhány ütés- és rúgásváltás után gyönyörű kombinációval vitte földre ellenfelét: hátsó lábról eresztett el egy rúgást, amire Miocic védekezőleg felemelte a lábát. Azonban várakozása ellenére a bajnok lába nem a sípcsontján csattant, hanem a bordáin, ráadásul Jones rúgó lába még alig ért le a földre, máris elkaszálta Miocic védekezésből érkező lábát, amin a dobás pillanatában még alig volt súly.
És innentől kezdve Miocic komoly bajba került. A földön fekvő ellenfél tervszerű klopfolásában mindig is jeleskedő Jones három és fél percig ügyesen tartotta lent ellenfelét, közben pedig brutális könyök- és alkarütésekkel gyakorlatilag löncshússá változtatta Miocic arcát. A bekapott verésnek és folyamatos nyomásnak is köszönhetően a kihívó a második menetre már rémesen lelassult. Képtelen volt áthidalni az ütőtávbeli különbséget, és képtelen volt ellenfelét a rácshoz terelve statikus célpontot teremteni az öklei számára. Jonesnak ellenben már kombinációkra sem volt szüksége arra, hogy ütéseivel elérje Miocicot, és a bajnok alhasba csapódó rúgásai is látványosan megviselték a kihívót – miközben az egydimenziós bunyót bemutató Miocic szinte alig veszélyeztetett rúgásokkal, vagy akár testütésekkel.
A harmadik menetben azután eljött a vég. Jones előbb egy bal-, majd egy jobbegyenessel is megrendítette ellenfelét, majd a menet utolsó percében (a boksszal ellentétben az MMA-ban egy menet öt percig tart) technikás megoldást választva végzett az oktagon falához hátráló Miociccsal: A bajnok jobb kézzel ijesztett, de mozdulata csak arra szolgált, hogy elrejtse a forgórúgást előkészítő keresztlépést. Jones bal talpéle a forgómozgás által biztosított extra lendülettel taposott Miocic bordái közé, a kihívó négykézlábra rogyott, és a bíró már lendült is, hogy megakadályozza a magatehetetlen ellenfélre mért felesleges ütéseket. Jones pedig mehetett Trump elé, hogy eljárja a politikus minimalista YMCA-táncát.
Jon Jones meggyőző módon semmisítette meg kihívóját, azonban a Gane elleni meccshez hasonlóan ezúttal is nagyon úgy tűnt, hogy dominanciája inkább ellenfele gyengeségének volt köszönhető. A meccs után a tulajdonképpen már visszavonult Miocic bejelentette, hogy szögre akasztja a kiskesztyűt, a visszavonulását folyamatosan lebegtető Jones viszont azt nyilatkozta, hogy talán mégsem vonult vissza, hanem meghallgatja a UFC ajánlatát. Dana White korábban leszögezte, hogy ha Jones megvédi a címét, akkor a következő meccsét csakis Tom Aspinall ellen vívhatja.
Lehetett sejteni az őrületet
Amióta 2016-ban – utolsó amerikai tagállamként – New York államban legalizálták az MMA-t, azóta a UFC mindig nagyon odateszi magát, hogy a Madison Square Garden presztízséhez méltó gálákat hozzon össze, azonban 2024-ben csak egy fejnehéz mezőnyt sikerült prezentálni. Ez azt jelentette, hogy a két főmeccsen kívül nem sok valóban emlékezetes párosítást láthattunk.
Mondjuk a társfőmeccs garantálta a sztárfaktort, valamint az őrült, fordulatos és technikás bunyót. A brazil Charles Oliveira és az amerikai Michael Chandler ugyanis 2021-ben már vívott egy őrült, fordulatos és technikás meccset.
A két könnyűsúlyú (70 kilóval mérlegelő) klasszis 2024-es találkozója sokkal egyoldalúbb Oliveira-sikert ígért. Az első négy menet lényegében egyforma forgatókönyv alapján zajlott. A brazil állva kicsit megdolgozta az amerikait, majd földre vitte, és befogta egy stabil és veszélyes pozícióba. Annyi volt csak a bökkenő, hogy ezeket a pozíciókat az amúgy földharcfenomén Oliveira nem tudta befejezni, és ez a hiányosság majdnem megbosszulta magát.
Az ötödik, utolsó menetben ugyanis Chandler előbb egy masszív jobbegyenessel kínálta meg Oliveirát, majd nagy igyekezetben akkora luftot ütött, hogy majdnem orra bukott. A lehetőségre azonnal rávetette magát Oliveira, azonban ő a ráfogást kapkodta el, így négymenetnyi kalkulált birkózás után kiszolgáltatott pozícióba hozta magát. A fölötte tornyosuló Chandler serényen el is kezdte sorozni, de végül a brazil nem vesztette el a fejét, és kikászálódott a szorult helyzetből, és összességében nagyon simán megnyerte a mérkőzést.
