Magamban mérgezésnek tartom, ami velem történt, de a jog mást mond

„Koholt bizonyíték szolgáltatásával elkövetett hamis vád”

– az ügyészség október 3-án, három és fél év nyomozás után erre jutott az utóbbi évek legnagyobb visszhangot keltő sportbotrányában, aminek a szereplője két Európa-bajnok sportlövő: vádat Sidi Péter ellen emeltek, az áldozat pedig Péni István.

Az ügy szövevényes és szerteágazó, de a lényege, hogy 2021 márciusában, az indiai világkupán Sidi jogosulatlanul bement Péni István szobájába, aki később pozitív doppingmintát szolgáltatott, de a történtek miatt felmentették a doppingvád alól. A bűncselekmény büntetési tétele legfeljebb egy év lehet. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy a Büntető törvénykönyv koholt bizonyítékokról szóló 269/C. pontja hogyan került be a magyar sportba, és hogyan emlékszik vissza a történtekre Péni István.

Amikor a vádemelés tényéről értesültem a múlt héten, felhívtam Pénit, aki megerősítette, hogy megkapta a hatóságoktól az értesítést. Aludt rá egy-két napot, hogy minden eddiginél részletesebben beszéljen-e a történtekről, az egész ügyről, a megpróbáltatásairól. Végül igent mondott. Tudta, hogy felkavaró lesz a visszaemlékezés – valóban jó néhányszor elcsuklott a hangja, és könnyes lett a szeme közben –, mégis úgy érezte, fel kell tárnia az eddig nem ismert részleteket. Eddig nem akart beszélni, most úgy érezte, már nem érdemes csendben maradnia. Már csak azért sem, mert sokan nem tudják, hol tart ez az ügy, és mivel most van konkrétum, nem érdemes várnia – mondta. Előrebocsátotta, hogy nincs benne gyűlölet, de megbocsátásra sem képes; eközben egyszer sem ejtette ki egykori csapattársa nevét. Mivel szombaton Indiába repül a világkupa döntőjére, szeretné keretbe foglalni ezt a történetet, ami ugyanott kezdődött.

Majdnem kukázta a bizonyítékot

Az ügy megértéséhez tennünk kell egy rövid múltbeli kitérőt. A most 46 éves Sidi Péter és a most 27 éves Péni István 2014-től rivalizáltak egymással. Kezdetben a viszonyuk teljesen normális volt, Pénit inspirálta a versengés. A visszaemlékezése szerint a 2015-ös Európa Játékokon változott meg minden. Az akkori kapitány azt szerette volna, hogy vegyes párosban ne az eredetileg kijelölt csapat induljon, hanem egy másik összetételű. Mivel Sidit a változtatás hátrányosan érintette, és ezt sérelmezte, azzal fordult Pénihez, hogy menjen szembe a kapitányi akarattal, mondja le a szereplését. Ő erre nem volt hajlandó, hiszen hogy jön ő ahhoz, hogy ő felülbírálja a kapitány döntését. Innen a viszony fagyossá vált.

Aztán a koronavírus-járvány után jött az indiai világkupa Delhiben 2021 márciusában, ahol a fagyost felváltotta valami egészen más jelző.

Egy fontos mellékszálat iktassunk közbe. Ezen a világkupán rendeztek csapatversenyt is, aminek a döntőjétől Magyarország visszalépett, mert Péni és Pekler Zalán nem volt hajlandó együtt lőni Sidivel. Az eset még az amerikai sajtóban is téma volt. Az ilyen csapatverseny már kihalt a sportágban, nem is rendezték meg azóta, csak elvétve, akkor is alig nevezett be erre pár csapat, a mieinket viszont maga Sidi nevezte be, a másik két versenyző tudta és akarata nélkül. Emiatt okirathamisítási eljárást kezdeményezett az ügyészség, amiben tanúként hallgatták meg például Pénit is.

És akkor most kanyarodjunk vissza a delhi világkupához, aminek az első napján légpuskával bejutott a döntőbe Péni. Pedig nem érezte jól magát, a finálé előtti éjjel hasmenés gyötörte, ami csak növelte a végül megszerzett ezüstérme értékét. Akkor még csak nem is sejthette, hogy a verseny előtt doppingszer került a szervezetébe. Egy olyan doppingszer, patikában kapható, közönséges vízhajtó (furoszemid), ami vényköteles, de könnyű hozzájutni. Lövésznek semmi értelme sincs beszedni, testépítőknek, nehézatlétáknak inkább, de az élsportban nem használt.

„Az teljesen természetes, ha egy verseny előtt vécére kell mennem, itt azonban háromszor kellett. A spanyolok, akik a vécékijárat közelében öltöztek, néztek is kikerekedő szemekkel, mi lehet velem, hogy újra és újra ki kell szaladnom. Úgy voltam vele, hogy közel egy évet kihagytunk a járvány miatt, teljesen természetesnek vettem a versenydrukkot, nem gondoltam semmi rosszra. A selejtező után sürgettem is a doppingvizsgálatot végzőket, hogy jöjjenek, mert gyorsan végzünk, pisilnem kellett eléggé akkor is. Két percig sem tartott, hogy mintát adjak. Este hasmenés gyötört. De ezzel is úgy voltam, hogy Indiában vagyunk, biztos nem figyeltem eléggé, olyat ettem, olyat ittam, amitől gyakran kellett a vécére ülnöm, ekkor sem gyanakodtam. Egyedül a szájszárazság volt furcsa. Másnap még nevetve mutattam a társaknak a reggelinél, hogy egy pirítós a napi adagom, talán az bennem marad. Mivel minden kaja kijött belőlem, abbahagytam a táplálékkiegészítők és a vitaminok szedését is. Pár nappal később az összetettben és a vegyes párosban újabb ezüstöt nyertem. A repülőutam hazafelé egész konszolidált volt, és hát ott álltam a dobogón háromszor is, ami feledtette a rosszabb az élményeket” – emlékezett vissza Péni.

Egy új vitaminkészítményt próbált ki a verseny előtt, ami D-vitaminban gazdag. Március elején kezdte el szedni, hazai termék, 60 kapszulás, itthon szakemberekkel egyeztetett arról, hogy ez csak az előnyére válhat. Még kint volt, amikor észrevette, hogy a kapszula színe eltér attól, amit megszokott, de arra gondolt, hogy a szobája panorámaablakán beszűrődő napsütés okozhatta a fehéres színváltozást, ami minden egyes, egyébként jellemzően sárga szemen látható volt. Mondta is az őt a versenyre elkísérő, korábban szintén sportlövő apjának, hogy a napsütés nem tett jót a készítménynek. Gondolkodott rajta, hogy kidobja, de végül hazahozta – az, hogy ez mennyire jó döntés volt, csak egy hónappal később derült ki.

Ha kidobja, eltűnik az a bűnjel, amit a rendőrség később lefoglalt.

Amikor itthon már jól volt, akkor újra bekapott egyet a kapszulából, és megint rájött az alhasi fürgeség. Ekkor már összerakta magában, hogy valami köze csak lehet a vitaminnak a rosszulléthez. Ekkor is gondolt arra, hogy kidobja, de ekkor sem tette meg.

Eközben itthon a sajtó azzal volt elfoglalva, hogy miért nem álltak ki a csapatverseny döntőjére; március végén a lövészet ezzel és az emiatt indított fegyelmi eljárással került be a hírekbe. Ő ezt igyekezett kizárni, és készült tovább a nagy versenyre, a tokiói olimpiára, ahová a világranglista vezetőjeként, az éremszerzés reményében utazhatott.

2021. április 14. – ez a dátum beleégett a memóriájába.

„A Fehér úti lőtéren elértem az edzéscsúcsomat, 1198 kört lőttem a három testhelyzetű lövészetben. Ha egy másik sportággal vonnék párhuzamot, akkor azt mondhatnám: háttal a kapunak beollóztam a labdát a hálóba. Aztán azt érzékeltem, hogy az edzőm beszél valakivel, jelezte, hogy az elnök van a vonal túlsó végén. Azt hittem, a fegyelmi ügyben jutottak dűlőre. Tévedtem. Ekkor hallottam először a dopping szót. Amikor kijössz a lőállásból, és rohadtul elégedett vagy, aztán tíz perc sem telik el, és már nincs talaj a lábad alatt. Mint egy tébolyult, rohantam haza, anya arcára emlékszem, hogy komorult el. És feltúrtuk utána az egész lakást, hogy kerülhetett az én legális vitaminjaim közelébe doppinglistás vízhajtó. Csak erre tudtam gondolni. Amikor először hallottam a furoszemid nevű szerről, azt hittem k-val írják. Annyira idegen volt. A barátnőmnek, Szanjának, aki azóta már a feleségem, el sem tudtam mondani, mi történt, csak annyit nyögtem ki, tönkre akarnak tenni. Ezt talán többször is. Szanja előtt nincsenek titkaim, de hát akkor ő is olimpiára készült, nem akartam összezavarni. Még az is átfutott az agyamon, ha már én nem mehetek, legalább ő nyugodtan készüljön Tokióra.”

Másnap bement a Magyar Sportlövők Szövetségének (MSSZ) elnökéhez, Nagy Györgyhöz. az irodájában tudta meg, hogy pozitív lett a vizeletmintája, ekkor látta a hivatalos értesítést. Mégis felcsillant egy reménysugár, egy órára úgy látszott, hogy a rémálomnak vége, mert a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) egy olyan értesítést is küldött a hazai szövetségnek, amiben nem is az ő neve volt, hanem egy másik országbeli sportolóé. Mivel azonban rajta volt a levelezésen, és az itthoni doppingügyi főnök, Tiszeker Ágnes pontosítást kért, gyorsan és félreérthetetlenül szembetalálta magát a nevével a következő emailben. Akkor még mélyebbre zuhant, pedig már a padlón volt.

Elment a klubjához, Újpestre, mert nem szerette volna, hogy a sajtóból tudják meg, mi történt vele. Őze István klubelnök először azt hitte a pozitív minta hallatán, hogy a Covid-tesztje pozitív. Péni mondta neki, hogy ennél lényegesen nagyobb a baj. A dopping hallatán Őze azonnal a versenytársra gyanakodott. Péni csitította, neki öt eshetőség fordult meg a fejében, elsőként az, hogy a labor hibázott. Aztán az, hogy a vitamin szennyeződéssel jött le a gyártósorról. Ötödik volt a sorban, hogy egy szabotázs áldozata.

Őze mondott neki egy nevet, Kárai Péterét, aki elmélyült a doppingesetek kutatásában, a doppingesetek jogi hátterét is jól ismeri. Az volt Kárai tanácsa: „Ki kell deríteni, honnan került a szervezetedbe a tiltott szer.” Ezt így kimondani könnyű, bizonyítani jóval nehezebb. Itthon és nemzetközileg is sokan védekeztek azzal a sportolók közül, hogy a tudtukon kívül jutott be a tiltott anyag a szervezetükbe. Dieter Baumann német atléta a fogkrémet nevezte meg, hogy oda csempészték be a szteroidot, a cselgáncsozó Ungvári Attila hazugságvizsgálatot is vállalt, hogy bizonyítsa az igazát, miszerint valaki a kulacsába rakott sztanozololt.

Péni esete első ránézésre kétéves eltiltást és nagy törést jelentett. Egy beismerő vallomással ilyen esetben meg lehet felezni az eltiltást. Magyarországon nem bűncselekmény a doppingolás, míg Olaszországban vagy Svájcban az. Péni nemcsak kitartott az ártatlansága mellett, hanem azon gondolkodott, hogy tudja bebizonyítani az ártatlanságát.

Banánhéjak sorozata

Ma már mosollyal tud visszagondolni arra, milyen kevésen múlt, hogy be tudta bizonyítani az igazát. Eleve az, hogy nem dobta ki a vitaminkészítményt, már nagy szerencse volt, és most itt egy újabb lista. A felsorolás logikai láncnak is tekinthető, ha csak egyik is hiányzik, már ugrik is a tokiói olimpiája, és eltiltás elé nézhet:

1. Levelet írt a hotelnek, de rossz emailcímre, a felesége segítségével derítették ki a jót. (A feleségét ekkor avatta be.)
2. A hotel válaszolt, az ipari kamera be volt kapcsolva, mindent rögzített, és ugyan már eltelt egy hónapnál több, megőrizték a felvételeket.
3. A felvételeket oda tudták adni, de a járvány miatt körülményes volt az odautazás, viszont volt a kapcsolati hálóban egy korábbi ezredes, aki Delhiben élt, és el tudott menni érte, neki egy merevlemezen odaadták a több száz órányi anyagot.
4. Ha egy európai országban történt volna az esete, korántsem biztos a GDPR-szabályok miatt, hogy megkapta volna ezeket a felvételeket.
5. Eközben itthon összeírta, milyen idősávokban nem volt bent a szobájában. Segítségére voltak a taxiszámlák és a versenyre szállító shuttle buszok menetrendje.

„DHL-lel küldték el nekem a két terrabájtnyi anyagot. Ahogy megkaptam, mentem haza, és tíz perc sem kellett, amikor azzal szembesültem, hogy a riválisom elindul a folyosón a szobám felé. A szobából 10 óra 19-kor lépünk ki apámmal, 10 óra 36-kor lépnek be rajta. Nem biztos, hogy a sokk a legjobb szó rá, amit éreztem, mert 170-re felszaladt a pulzusom. Amikor megütöd a jackpotot, és elfog a bingóérzés, az más, mert kapsz valamit. Én abban a pillanatban csak arra gondoltam, látom, hogy a vesztemet akarják, sportszerűtlenül ki akarnak szedni a versenyből.

Magamban mérgezésnek mondom, jogilag pedig, ahogy feltehetően a benyújtott vádirat is mondja, meg akarta téveszteni az a valaki a hatóságokat koholmánnyal, és hamisan doppingolónak akart beállítani.

De vissza is kaptam valamit. A becsületemet. Meg a karrieremet is nyilván. Mondják sokan, hogy egy stresszhelyzetben alig kapnak levegőt. Én ezt átéltem. Most is libabőrös vagyok, pedig három és fél év telt el. Azonnal elkezdtem telefonálni, a Magyar Olimpiai Bizottság akkori főtitkára fel is vette. Elmondtam neki, mit találtam. Csak jóval később villant be, hogy megnézzem, amikor már nem lüktetett annyira a szívem, hogy megnézzem, ez a valaki egyáltalán mikor jön ki a szobából. 45 percet töltött bent. Az arca a maszk ellenére kivehető. Ez is szerencsés volt. 12 nap pokol ért akkor véget.”

Péninek ez az április 27-e, amikor megkapta a videóanyagot, olyan volt, mintha újjászületett volna. Kárait 11 napja ismerte, de zokogott neki a telefonba, alig tudta végigmondani, hogy perdöntő bizonyítékot kapott. Este találkoztak, és már írtak is a WADA-nak, a felvételről pedig másolatot készítettek. Április 28-án jelzett a budapesti labor, bevizsgálták a vitamintablettákat, vízhajtót, furoszemidet találtak. Miután erről tájékoztatta a szövetséget, a szervezet megállapította, hogy szabotázs történt, és felmentették a doppingvétség alól.

„Talán aznap tudtam aludni először nyolc órát, addig egy-két óra jött össze, mert zakatoltam éjjel-nappal. Ettől még, ha már időpontot kértem a belgiumi Gentbe, a doppinglaborba, elmentem, de már teljesen más hangulatban. Az olyan volt, mint egy tanulmányi kirándulás. Mondtam is ott a helyi orvosnak, hogy úgy képzeltem, majd egy nagy piros lámpa villogni fog, és majd egy nagy zöld jelzést látok, hogy ártatlan vagyok. A B minta kihozta ugyanúgy, furoszemid van a vizeletemben, de mennyivel másképp néztem erre, mint mikor az első értesítést kaptam.”

Péni egészségének és karrierjének veszélyeztetése miatt, Incze Márton ügyvéd segítségével, ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, a magyar rendőrség a csatolt bizonyítékok (a kamera felvétele, a vitaminokban kimutatható anyag) alapján elkezdett nyomozni. A sportszervezetek malmai ennél lényegesen gyorsabban őrölnek, a doppingvétség alól felmentették, és a május végi eszéki Európa-bajnokságon már indulhatott, és légpuskával nyert is. Értelemszerűen a tokiói olimpián is ott lehetett júliusban, amire áprilisban még semmi esély nem látszott, és szintén légpuskával az ötödik helyen zárt.

Sidi Pétert a hazai szövetség eltiltotta, mert hívatlanul bement a szobába. Sidi úgy védekezett, hogy egyáltalán nem hívatlanul ment be, hanem Péni hívására. (Igaz, a felvétel szerint mintha nem kopogott volna, hanem kulccsal ment be.) Péni, azon túl, hogy ezt a leghatározottabban visszautasította, még egy írásos nyilatkozatot is bemutatott a cáfolatára. Sidi ugyanis maga írta le a már említett okirathamisításos ügyben, hogy nem beszéltek egymással.

A tokiói olimpiára Sidinek ugyan megvolt a kvótája, nem mehetett a fegyelmi vétség miatt. Román színekben – a felesége révén – megpróbált kijutni a párizsi olimpiára, de az utolsó, riói versenyen lemaradt a kvótáról. Ettől még ott volt a châteauroux-i lőtéren, ahol a párizsi olimpia versenyeit rendezték: jegyet vásárolt, és valamiért épp azt a lőállást választotta ki, ahová Péni feküdt be, noha 43 másik helyről nézhette volna a versenyt. Régebben Péni azt az utasítást kapta, ne foglalkozzon vele, most változtatott, már szembenéz vele. Ha ki nem is int neki, érzékeli a jelenlétét, és a külvilággal együtt ezt is teljesen kizárja.

„Zavarni akar, nem hiszem, hogy a rajongás hozza a közelembe, nem akar békén hagyni. Nemcsak az olimpián »szurkolt« nekem, hanem szinte az összes versenyen felvesz kamerával, a granadai világkupán öt méterről. Most, hogy ezeket a dolgokat elmondtam, nem tudom, hogy éjjel ezzel fogok-e álmodni.

Voltak rémálmaim, amikben menekülök. Az álmaimat már uralom, és nagyjából egy éve nyertes helyzetben vagyok az álmaimban is, minden egyes alkalommal. Ez legalább egy fontos hozadéka ennek a borzasztó ügynek.

Ezért a pszichológusomnak, Pálvölgyi Ágnesnek tartozom köszönettel.”

Péni Párizsban végül nem jutott döntőbe, a férfi légpuskások selejtezőjében a 18. helyen végzett, légpuska vegyes csapatversenyben a 20., sportpuska összetettben a 21. lett.

Végezetül azt kérdeztem tőle, hogy szerencsésnek tartja-e magát. Elgondolkodott, és vagy tíz másodperc után igennel felelt. Ám nem ért egyet azzal, amikor mások azt mondják, neki csak megszületnie volt nehéz, mert nagyon sok munkát beletett abba, hogy most itt tart. Ő nem úszik faltól falig, nem rója a köröket a futópályán, de napi hét-nyolc órát ott van kitartóan a lőállásban.

„Én tényleg szeretem az edzéseket még ennyi év után is. Látok másokat, akik nem szeretik annyira, de csinálják, mert jók a sportágban. Engem a lövészet boldoggá tesz. Van egy csodálatos feleségem, aki megtanult magyarul. Van egy diplomám, amit a Corvinuson szereztem, felsőfokú nyelvvizsgám van angolból és németből. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy van B tervem, ha a lövészetnek egyszer vége lesz. De a csőben Los Angeles van. Párizsban nem jött jól ki a lépés, voltak fegyvergondjaim, a nagymamám kórházba került, a szálloda nem kényeztetett el, hiszen még csak vécé sem volt a szobánkban. De nem kifogásokat, hanem megoldásokat szeretnék keresni, és még vágyom Eb-aranynál, vb-éremnél nagyobb sikerekre. Az én életemhez már hozzátartozik, hogy mindegyik szobát, ahol lakom, bekamerázom. Ezt az olimpián nemcsak megértette, hanem támogatta Pekler Zalán, aki a szobatársam volt, és aki az elmúlt három évben szinte az állandó társam volt. Ilyen a sportos big brother. Nincs irigység bennem, tisztelem az eredményeit, tavaly jobb volt nálam. Ettől még egy olimpiai érem van a célkeresztemben. Vannak lövők, akiknek 50 évesen sikerült, én pedig még csak 27 vagyok. Az ausztráliai olimpián, Brisbane-ben 2032-ben is még csak 35 leszek.”

Sidi Péter rendszeresen tagadta az ellene felhozott vádakat. Korábban úgy nyilatkozott, hogy tiszta a lelkiismerete. A hazai szövetség fegyelmi ítéletét hatályon kívül helyezték. Sidi és ügyvédje, Papp Gábor részletes álláspontját a következő részben ismerhetik meg.