Pogačar száz kilométerről indított támadással nyerte meg a kerékpár-vb-t, és emelkedett a legnagyobbak közé

Tadej Pogačar egy száz kilométerről megindított támadásnak köszönhetően megnyerte a Zürichben rendezett országúti kerékpár-világbajnokság férfi mezőnyversenyét. A szlovén a végén 51 kilométert szólózott is, és ő lett a harmadik olyan bringás, aki ugyanabban az évben nyerte meg a Giro d'Italiát, a Tour de France-t és világbajnokságot is.

Az előzetes esélylatolgatások szinte kivétel nélkül Tadej Pogačart tartották a vb-cím favoritjának. Nem is alaptalanul. A szlovén egész évben kiemelkedő formában versenyzett, nagyjából akkor és ott nyert, ahol akart. Távolról indított támadásai, kigyorsításai az emelkedőkön, egyszerre ejtettek bámulatba mindenkit és keltettek félelmet a vetélytársakban. Pogačar a Giro d'Italiát szinte szenvedésmentesen behúzta, majd júliusban, már őt is nagyobb próbatétel elé állítva, a Tour de France-ot is megnyerte. A szlovén persze egynaposokon is remekelt, megnyerte a Liège-Bastogne-Liège nagy klasszikust – amelynek a pályáját a mostani vb-éhez is hasonlítják – , és a papíron nem neki fekvő Milánó-Sanremón is harmadik tudott lenni, igazolva sokoldalúságát.

Pogačar a Tour után újra formában lendült, két hete a Grand Prix Cycliste de Montréal-t is a tőle megszokott támadással húzta be, kiégésnek nyomát sem mutatta, és ezzel a vb-aranyra is bejelentkezett. A szlovénok ráadásul nagyon erős csapatot építettek köréje, például a Vuelta a Espana-győztes Primož Rogličra is számíthatott.

Pogačar kihívói között elsőként a Párizsban két olimpiai bajnoki címet szerző belga Remco Evenpoelt emlegették, aki időfutamban már Zürichben is nyert, de a címvédő Mathieu van der Poellal is érdemes lehetett számolni még úgyis, hogy az év második felében mutatott átütő erőt. A svájciak leginkább Marc Hirscihben bízhattak, aki a rövid emelkedőkön nagyon robbanékony, és az utóbbi hetekben öt versenyt tudott egymás után megnyerni.

A 273,9 kilométeres táv már önmagában nehézséget ígért, ehhez még 4470 méternyi szintemelkedés is társult. Egy Winterthurból induló felvezető szakasz után a mezőny egy 27 kilométeres városi körre tért rá, amelyet hétszer kellett teljesíteni. A pálya a dinamikáját a rövid, meredek emelkedők és technikás lejtmenetek határozták meg, és számítani lehetett rá, hogy ezek a végére rendesen megtizedelik a mezőnyt.

A rajtlistán három magyar, Dina Márton, Fetter Erik és Valter Attila szerepelt, ekkora csapattal utoljára 2009-ben, szintén egy Svájcban rendezett vb-n indulhatott a válogatott. Általában egy vagy két bringásunk próbálkozhatott a korábbi években. Ez a létszám már kicsivel több lehetőséget adott a taktikázásra és egymás segítésére. A rajt után Fetter Erik volt nagyon aktív, minden támadásra reagálva a mezőny elején dolgozott, de végül nem sikerült belekerülnie az elmenésbe, amiben hat bringás Tobias Foss, Silvian Dillier, Simon Geschke, Luc Wirtgen, Rui Oliveira és Piotr Pękala tekert.

Ez a csoport öt perc fölötti különbséget is ki tudott alakítani, és a céltól 110 kilométerig tartottak ki az élen. Ekkor zárkózott fel hozzájuk egy később támadó tízfős csoport, amelyben többek között az ausztrál Jay Vine, a német Florian Lipowitz és a szlovén Jan Tratnik is tekert, akik általában jól bírják az emelkedőket.

Nem sokkal később Pogačar támadta be a főmezőnyt, miután Primož Roglič a Witikon nevű emelkedőt húzta meg. Pogačar akciója váratlanul érte a nagycsapatokat, nem számoltak azzal, hogy már 100 kilométerről megpróbálja eldönteni a versenyt. A szlovénnel csak ideig-óráig tudtak néhányan lépést tartani, majd az élcsoportból visszamaradt hozzá Tratnik, akivel együtt aztán feltempóztak az élre. A főmezőnyben csak lassan állt össze az üldözés, az utolsó 80 kilométert 40 másodperces előnnyel kezdték meg. Pogačar viszont nagyon magabiztos volt, a következő meredeken, a Bergstrassén elszakadt a csoporttól, és csak a francia Pavel Sivakov tudott vele maradni.

Szervezett üldözés nem alakult ki mögöttük, sőt az egymást érő támadásokkal mintha inkább csak magukat fárasztották volna a riválisok, miközben nem nagyon közelítettek az élen álló duóhoz. Az utolsó két kört is 40 másodperc előnnyel kezdhették meg. Valter ekkor a 26. helyen állt, nagyjából másfél perces hátránnyal. Pogačar nem sokkal később már egyedül maradt, a Bergstrassén fölfelé Sivakov már nem tudta tartani vele a tempót. Az élen állót az ír Ben Healy és a lett Toms Skujiņš követte, de ők sem közelítettek, inkább a többiek elől menekültek.

Az utolsó körre fordulva már egyperces előnyből gazdálkodhatott Pogačar, Healy-ék pedig fél perccel voltak előbb, mint üldözőik. A Bergstrasse megint fontos szerepet játszott, az emelkedőn Hirschi lendült támadásba, akihez a spanyol Enric Mas is csatlakozott. Egy kilométerrel később Evenepoel, Van der Poel és Ben O'Connor is megindult, és az utolsó 16 kilométerre egy hétfős üldözőcsoport alakult ki a fáradni látszó szlovén mögött. Pogačar ezzel együtt megtartotta az előnyét, nem volt komoly veszélyben a győzelme, amivel egy ritkán látható sorozatot zárt le. A kerékpár hármas koronáját korábban csak a belga Eddy Merckx és az ír Stephen Roche tudta megszerezni, előbbinek 1974-ben, utóbbinak 1987-ben jött össze a triplázás.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy az üldözők csak az ezüstéremért mehetnek, egymásba értek a támadások és tempóváltások, amelyek sokáig nem hoztak eredmény, O'Connor érezte meg aztán a jó pillanatot, 1,3 kilométerre a céltól meg tudott lépni, és biztosan hozta az ezüstérmet 34 másodperccel a szlovén mögött. A többiek ezután már rákészültek a sprintre. Skujiņš nyitotta meg a hajrát, de Van der Poel rögtön tette rá a kerekét, majd az utolsó száz méteren meg is előzte. A negyedik Skujiņš lett, ötödikként Evenpoel, hatodikként Hirschi hajrázott. Ők már 58 másodpercet kaptak a győztestől.

Pogačar a célba érkezés után azt nyilatkozta az Eurosportnak, hogy nem tervezték azt, hogy ilyen hamar támadásba lendül, a szlovén válogatottal kontrollálni akarták a versenyt, ami szerinte túl hamar beindult.

A magyar bringások közül Fetter Erik feladta a versenyt, Valter Attila 6 perc 6 másodperces hátránnyal a 27. helyen zárt. Dina Márton 19:23-at kapva a 78. lett.