Valter Attila negyedik az olimpián, Evenepoel duplázott országúti kerékpárban

Remco Evenepoel a második aranyérmét nyerte a párizsi olimpián, az időfutam után a férfi országúti kerékpárosok mezőnyversenyében is nyert, úgy, hogy az utolsó 15 kilométerre mindenkit lerázott magáról. Valter Attila nagyon jól versenyzett, a harmadik helyért hajrázhatott, végül negyedikként jött át a célon.

A párizsi olimpia némileg új feladat elé állította a versenyzőket, a korábbiakhoz képest egy-egy ország jóval kisebb, maximum négyfős csapatot nevezhetett be, így az erős kerékpáros nemzeteknek sincs igazán lehetőségük kontrollálni a történéseket, nagyobb szerepet kapnak az egyéni képességek és a jó taktika. Maga a mezőny is nagyon kicsi, csak 90 fős lett, benne számos olyan bringással, aki sosem versenyzett magas szinten, számolni lehetett, hogy sokan lemorzsolódnak.

Már csak azért is, mert kegyetlenül hosszú, 273 kilométeres pályát jelöltek ki – az olimpiák történetét nézve a leghosszabbat – , tele rövid emelkedőkkel, ami komoly próbatétel elé állított mindenkit. A terep főként a tavaszi klasszikusokon jól szereplő kerékpárosoknak kedvezhetett, az olyanoknak, mint az uralkodó világbajnok Mathieu van der Poelnak, a belga Wout van Aertnak, az ausztrál Michael Matthewsnak, az idei Tour de France legjobb sprinterének, Biniam Girmaynak és a hegyikerékpárban már egy aranyat begyűjtő Tom Pidcocknak, míg a franciák az egyre jobb formába lendülő Julian Alaphilippe-ben bíztak. A mezőnyben egyetlen magyarként Valter Attila volt ott. Neki nem sok újdonságot jelentett az új rendszer, mert általában a világbajnokságokon is egyfős a válogatott.

A bringások az Eiffel-torony tövéből rajtoltak el, és a táv nagy részét Párizstól nyugatra tették meg a kisebb-nagyobb dombokon, hogy aztán a végén két kört a belvárosban tegyenek meg, érintve a Moulin Rouge-t, a Montmarte-ot, és kétszer a Sacré Cœur-bazilikához is fel kellett mászniuk. Itt a kockakövekből is kóstolót kaphattak. A pálya városi szakaszára hihetetlenül sok szurkoló ment ki, a Tour de France-befutókon nem látni ekkora extázist.

A rajt után öten elszakadtak a mezőnytől, thaiföldi, ugandai, mauritiusi, marokkói és ruandai versenyzők, akiktől érthetően nem tartottak a favoritok, így 15 perc előnyt is adtak nekik. Később egy kisebb csoport is megszökött, de őket is megfogta a mezőny az ír Ryan Mullenen kívül, mire elkezdődött az utolsó 100 kilométer. Ezután megszaporodtak az akciók, Valter Attila is próbálkozott, és érezhetően fokozódott a tempó. A mezőnytől az ír Ben Healy és a kazah Alekszej Lucenko tempózott el, nekik kicsit besegített Mullen, de fél percnél messzebb nem engedték el őket. Végül csak Healy maradt elöl, míg mögötte egy hétfős üldözőcsoport alakult ki.

A verseny igazán 46 kilométerre a céltól robbant be, a főmezőnyből Van der Poel indított egy macskaköves emelkedőn, és erre a támadásra csak Van Aert tudott egyből reagálni. Később még felzárkózott hozzájuk Alaphilippe, az amerikai Matteo Jorgenson és a lett Toms Skujiņš is. Ők nem tudták feldolgozni magukat az előttük lévő csoportra, és fel is hagytak az üldözéssel. Ezután jött az olimpiai időfutamot megnyerő Remco Evenepoel, és pillanatok alatt utolérte az üldözőcsoportot. Healy rendületlenül tekert egyedül az élen, de Evenepoelék 33 kilométernél őt is elfogták. Valter ekkor még a főmezőnnyel együtt mozgott.

A szűk utcákon kanyarogva egyre hektikusabb lett a verseny, széthullottak, majd összeálltak üldözősorok, miközben Evenepoel a francia Valentin Madouasszal tempózott az élen, és az utolsó 20 kilométert 40 másodperc különbséggel kezdték. Madouas próbált tapadni Evenpoelre, ami még öt kilométerig sikerült neki, onnan viszont a belga már szólóban száguldott a célig. Némi izgalmat azért így is át kellett élnie, 4 kilométerre a céltól defektet kapott. Evenepoel érthetően feldúlva üvöltött, hogy adjanak neki egy cserebiciklit, amit nem sokra rá meg is kapott. Több mint egyperces előnye volt már ekkor, így nem volt igazán veszélyben, de miután átült a másik bringára, akkor is a csuklójára mutogatott, hogy mondják meg neki, mennyivel vezet. Megnyugtató volt az előnye, így simán megőrizte azt első helyet.

A második Madouas lett, aki néhány másodpercet meg tudott tartani az előnyéből az üldözők előtt. Mögötte egy kisebb csoport hajrázott, amelyben Valter is ott tekert. A csoportból a szintén francia Christophe Laporte volt a leggyorsabb, de utána Valter érkezett. Ők egyébként csapattársak a Visma-Lease a Bike-nál Laporte-tal.

Valter az olimpiák történetének legjobb magyar országúti eredményét érte el, és ha minden kerékpáros számot nézünk, azonos szintre került Vas Blankával, aki három évvel ezelőtt a tokiói olimpián lett negyedik hegyikerékpárban.

Valter Attilával az előző szezonban a Telex stábja is forgatott, a róla készült portrévideót itt lehet megnézni:

Eredmények, országúti kerékpár:
férfi mezőnyverseny (273 km)
1. Remco Evenepoel (Belgium) 6:19:34 óra
2. Valentin Madouas (Franciaország) 1:11 perc hátrány
3. Christophe Laporte (Franciaország) 1:16 p h.
4. VALTER ATTILA azonos idővel