Marco Rossi szövetségi kapitány is kielemezte a meccset a köztévének, mondván „ma este senki sem halt bele ebbe az eredménybe”, de nem boldogok. A döntetlennek se örülhetnének, hisz több helyzetet hozott létre a csapat. Voltak hibák, de visszajöttek a meccsbe, „uraltuk a mérkőzést, háromszor több helyzetet alakítottunk ki”. Két helyzetből viszont betaláltak az írek, az ilyesmi előfordul a fociban. „Egy ilyen kontrát nem engedhetünk meg az ellenfelünknek”- tette hozzá.
Rossi szerint megszervezték a rögzített játékhelyzeteket, az első félidőben volt is egy ilyen szituáció, amit Lang Ádám kihasznált. „Hasonló történt a szögleteknél is”, hét magyar korner volt szerinte, az írek egyével szemben. „Olyan ki nem kényszerített hibát követtünk el, ami ma sajnos megtörtént”, veszíteni pedig senki sem szeret a szövetségi kapitány szerint.
Hozzátette: „Nem mondhatom, hogy a jövőben nem fogunk kikapni, de az biztos, hogy tanulnunk kell ebből a helyzetből”, hisz ilyen gólt nem engedett meg a múltban a csapat.
A középpályás szerint nem volt rossz felkészülési meccs, de belecsúsztak abba a hibába, hogy passzívan tartották a labdát a védekező harmadban. Szerinte a skótok elleni meccs is hasonlóan csípős, paprikás lesz, mint ez a mai, mert az írek is úgy mentek labdákra, mint az őrült. Azt mondta, olyan hibákat nem szabad megengedniük az utolsó pillanatban, mint amiből az írek győztes gólja született. „De inkább most jöjjön ez a pofon, most kell odafigyelni arra, mi az, amit nem szabad csinálni majd az Eb-n.”
Lang Ádám, a gólszerző elmondta a találkozó után, „a bekapott gólt úgy éreztem személy szerint, hogy ott én is helyezkedhettem volna egyértelműen jobban”. A szerzett gólról pedig azt mondta, a gellert kapott labda pont elé került, aztán mindenki úgy volt, hogy egyenlítettek, menjenek tovább. „Becsúszott egy-két technikai hiba” – mondta, szerinte a labdabirtoklás és a labda elleni játék is működött pedig. „Nem éreztem személy szerint, hogy ők olyan hatalmas veszélyt jelentenének a kapura” – tette hozzá.
„Ebből tanulnunk kell mindenképpen, mert nem voltunk fegyelmezettek”, de azért nem szomorkodott: „Okunk drámára meg kardba dőlni nincsen”, bár nem jó így veszíteni, de nem kell „harakirizzünk”. Kérdésre megismételte, voltak technikai hibák, agresszíven jött fel az ellenfél, de kár lenne búslakodni. Ez egy felkészülési meccs volt, „tanulni kell belőle, aztán megyünk tovább”.
Saját mérkőzésbeli posztjáról azt mondta, „megnyílt egy kvázi autópályám rengetegszer”, ezzel akart a labdabirtoklásban ritmust váltani. Lang bevallotta, elfáradt, rég játszott meccset, jelezte is a stáb felé, hogy nem bírja annyira. Nem akarta, hogy csússzon a védekezés miatta. A góljának azért örül, „ez pozitív dolog”:
Az ilyen meccsekre szokták mondani, hogy lesz mit kielemeznie a szövetségi kapitánynak és stábjának, főleg az utolsó gólnál, ahol két ír mehetett a magyar kapura védők zavarása nélkül. Ha a skótok elleni felkészülés jegyében telt az összecsapás, akkor az pláne nem lesz könnyű találkozó. Mindenesetre a 14 meccses veretlenségi sorozatot megtörték Dublinban. Négy nap múlva folytatás Debrecenben Izrael ellen.
Az összes magyar játékos az ír térfélen volt egy szöglet miatt. Egy labdaszerzésből aztán lefordultak az írek, Styles tolt még bele a labdába, hogy mentesen, de ketten már eddigre lefutották, volt területük visszaszerezni azt. Parrott vezette rá középen a labdát az egyedül maradó Dibuszra, és el is vállalta a lövést. Dibusz még beleért, de a felperdülő labda aztán a kapuba hullott. A hátralévő másfél percben már nem volt esélye egyenlítenie a magyaroknak, így a 2-1 maradt a végeredmény is.
A meccs hajrájában újra eljutottak a magyar kapuig az írek, a csapatkapitány Coleman egy nem túl jól sikerült kapáslövéssel zárta le a támadást.
Az írek szöglete után fordult le a magyar válogatott, az oldalvonalnál Szoboszlai fűzött be egy ír védőt, majd középre passzolt. Sallai bő húsz méterről egy lapos, erőtlen lövéssel fejezete be az akciót, ami érthetően nem okozott gondot Kellehernek.
Amikor ezeket a sorokat leírjuk, épp szöglethez készülődnek az írek, amit elég rég láttunk a meccsen. A sárga lapok nagyobb ütemben szaporodnak – dacára annak, hogy nem durva a mérkőzés –, mint a gólok. A magyar nyomás is megvan, de igazán nagy helyzetre nem tudtuk váltani, láttuk már élesebben focizni a válogatottat.
A lagymataggá vált meccset Kleinheisler próbálta egy kicsit felkavarni egy megindulással, de gyorsan megállította Scales, igaz, szabálytalanul. A magyaroknak több beívelése volt az ír kapu elé, de régóta nem jelentettek komoly veszélyt. Az írek ehhez képest még az ellenfél kapujáig sem jutnak el.
A válogatott csapatkapitány azt nehezményezte, hogy Parrott túl közel állt a labdához a szabadrúgásnál, majd az ír csapatkapitány Colemannel került szóváltásba, a bíró mindkettejüknek sárgát adott.
A második félidő huszadik perce környékén a játék képe alapján a magyar válogatott uralja a meccset, az írek keveset kolbászolnak Dibusz kapuja előtt. Sallai tisztességes méretű helyzetén kívül azért nem kellett a karfát körömtörésig markolni. Mindenesetre a magyar presszió jó ómen lehet a hátralévő kevesebb, mint félórára.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook-oldalára tett ki pár képet, amik az első félidőt foglalják össze:
Szoboszlai cikázott át szinte az egész pályán, majd az ír 16-osnál lekészített Sallainak. A csatár keresztbe lőtt, de rajta volt Kelleher kapus a bal sarokba tartó kísérleten. Az után következő szögletnél aztán Schäfer próbálkozott távolról, de ezt is védte az ír kapus.