Mesébe illő helyen fog készülni a magyar válogatott a foci-Eb-re, megnéztük a csapat szállását és edzőpályáját

Hűvös szél, havas eső és egy szinte teljesen kihalt falu fogadott minket április végén Weiler im Allgäuban, Bajorország délnyugati csücskében, amikor felkerestük a magyar futballválogatott leendő Európa-bajnoki bázisát. A Stuttgarttól jó kétórányi autóútra fekvő apró falucska minden túlzás nélkül olyan, mint egy tündérmese: a szűk völgyből templomtorony emelkedik ki, körülötte takaros kis színes házak sorakoznak, jobbra és balra is végtelen zöld lankák nyúlnak el, a távolban pedig havas hegycsúcsok magasodnak Weiler im Allgäu fölé. A friss alpesi levegő pedig csak hab a tortán.

A település határában áll a környék legnagyobb szállodája, a négycsillagos Tannenhof Sport & Spa, ami az Eb ideje alatt a magyar csapat szálláshelye lesz. A fenyőlécekkel burkolt wellnesshotel több épületből áll, tartozik hozzá kültéri és beltéri medence, nyitott és fedett teniszpálya és még egy hütte is. Amikor ott jártunk, láthatóan nem volt telt ház, csak néhány prémium márkás SUV állt a parkolóban, és a gőzölgő medencében ücsörgő két vendéget leszámítva olyan volt a hely, mint egy szellemhotel. Aki egy kis nyugalomra és elvonulásra vágyik, az keresve sem találhatna ennél jobb helyet, csak győzze pénztárcával. A legolcsóbb kétszemélyes szoba egy éjszakára 273 euróba, vagyis majdnem 108 ezer forintba kerül, és akkor az egyéb szolgáltatásokat még nem is számoltuk.

A faluban egyébként több mint hatezren élnek, de amikor ott jártunk, ennek szinte nyomát sem láttuk. Az óváros faszerkezetes épületei között bolyongva olyan érzésünk támadt, mintha csak díszletek között sétálnánk, alig találkoztunk emberekkel az utcákon. Ebben valószínűleg a télies időjárásnak is volt némi szerepe. Mint megtudtuk, múlt héten még ragyogó napsütéses volt itt az idő, és az emberek pólóban grilleztek a kertjeikben.

Az Eb-hez közeledve persze nagyobb lesz itt a felhajtás, június 10-től újságírók és stábok egész hada fogja követni Szoboszlai Dominikék minden egyes lépését. Például azt, amikor a csapat átsétál majd a néhány száz méterre található focipályához, ahol az edzéseik lesznek. Ez a helyi futballklub, a hatodosztályú FV Rot-Weiss Weiler „stadionja”, itt találkoztunk Sebastian Koch-hal, a környék turisztikai menedzserével, aki meglepetésünkre hangos „Jó napot kívánok!-kal” köszöntött minket. Mint kiderült, az egyik legjobb barátja magyar, többször járt már Budapesten és a Balatonnál is, és ragadt rá néhány magyar kifejezés. A gyors bemutatkozás után aztán körbe is vezetett minket a sporttelepen.

Annak ellenére, hogy a csapat csak a helyi württembergi regionális bajnokságban szerepel, irigylésre méltó az infrastruktúrájuk. Az öltözőépület szinte vadiúj, tágas és modern bútorokkal felszerelt, nem sokban különbözik a Bundesliga-csapatok öltözőitől. Ráadásul az épület tetején kialakítottak egy sörteraszt, ami egyfajta VIP-szektorként működik. És ha már a söröknél tartunk, idegenvezetőnk kiemelte, hogy két sörfőzde is van a közelben, ebből az egyik egyenesen a pálya mellett található. Azt is elmondta, hogy főleg nyáron jönnek ide turisták, akik a környező erdőkben és hegyekben szoktak bringázni, túrázni. Az Eb miatt idén nyáron még több vendégre számítanak, de megnyugtatott mindenkit, a sörből így sem fognak kifogyni.

Ahogy szétnéztünk a sörteraszról, furcsa dolgot pillantottunk meg a szemközti kapu mögött: egy hatalmas Borussia Dortmund-zászló és egy ugyanakkora Schalke-zászló lobogott egymás mellett a szélben. Szokatlan párosítás, mondhatni. Aki ismeri a német futballt, az tudja, hogy ez a legnagyobb rivalizálás az országban, és a két klub szurkolói finoman szólva sem kedvelik egymást. Amikor rákérdeztem erre a különös együttállásra, Koch csak nevetett, majd elmondta, hogy a kapu mögötti házban apa és fia lakik, egyikük a Dortmundnak, másikuk pedig a Schalkénak szurkol, amit a zászlókkal is kifejeznek. Azt a kérdést már inkább nem feszegettem, hogy Németországnak ezen a részén miért szurkol bárki is Ruhr-vidéki csapatoknak.

A teraszról átmentünk a Rot-Weiss Weiler egyik legfontosabb helyiségébe, a büfébe, ami egyben klubmúzeumnak is tekinthető. Kupákkal és érmekkel teli vitrin állt a fal mellett, a plafonról a klub kis háromszög alakú zászlócskái lógtak. A pult mellett bekeretezett kép emlékeztetett a falu leghíresebb szülöttjére, a világbajnok Karl-Heinz Riedlére, aki ifiként a helyi csapatban focizott.

Riedle a nyolcvanas–kilencvenes évek egyik legjobb német csatára volt, a 179 centiméteres magassága ellenére kiválóan fejelt, ezért is kapta az „Air” becenevet. A Werder Bremennel és a Borussia Dortmunddal is német bajnok volt, játszott a Lazióban és a Liverpoolban, valamint tagja volt az 1990-ben világbajnoki címet nyerő nyugatnémet válogatottnak és az 1992-es Európa-bajnokságon ezüstérmes német csapatnak. Pályafutása legemlékezetesebb mérkőzése az 1997-es Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntő volt (3–1), az első félidőben öt perc alatt két gólt is szerzett, amivel lényegében megnyerte a kupát a németeknek. Riedle az aktív karrierje befejezése után visszatért Allgäuba, a szülőfalujától néhány kilométerre fekvő Oberstaufenben nyitott szállodát, és gyerekfocitáborokat szervez. Sebastian Koch elmondása szerint Riedle a mai napig tartja a kapcsolatot a Rot-Weiss Weilerrel, az Oktoberfest idején rendszeresen lehet látni a faluban.

Mindent egybevetve, Weiler im Allgäu tökéletes választásnak tűnik az MLSZ részéről, itt minden adott ahhoz, hogy Marco Rossi és csapata sikeresen felkészüljön egy jó Európa-bajnoki szereplésre. A faluban nemcsak a magyar válogatott, hanem a szurkolók fogadására is készülnek, a sörfőzdéhez közel kivetítős szurkolói zónát fognak kialakítani, így azok a drukkerek, akik nem jutottak meccsbelépőhöz, akár innen is végigszurkolhatják a válogatott mérkőzéseit. Az elsőt már rögtön az Eb második napján, június 15-én, amikor a magyar csapat Svájccal játszik Kölnben. Ezután pedig következik a két stuttgarti csoportmeccs: június 19-én a házigazda németek ellen, június 23-án pedig a skótok ellen fog játszani a magyar válogatott.