Meghalt a szumós, aki bebizonyította, nem csak a japánokról szólhat ez a sportág

Ötvennégy éves korában szívelégtelenség miatt meghalt Akebono Taró, aki hawaii-i születésűként lett a szumósport első nem japán nagy bajnoka. A sportágától több mint húsz éve visszavonult szumós óriási népszerűségnek örvendett, és sikeresen hidalta át a kulturális különbségeket.

A szumós Chad Rowanként született, és 1988-ban került Japánba, ahol gyorsan felívelt a karrierje. Két évvel később már az első osztályú versenyeken indult, pedig termete miatt először el akarták tanácsolni a szumótól. Azt gondolnánk, hogy a minél nagyobb szumós a jó szumós, de ez nem minden paramétert tekintve igaz. A 203 centiméteres Rowannak, aki már Japánban vette fel az Akebono nevet túl magasan volt a súlypontja, edzői azt hitték, könnyű lesz így öt legyőzni. Mindehhez a magassághoz azért elég sok kiló is társult, Akebono legsúlyosabb évében a 233 kilót is elérte. Ezzel együtt erős is volt, agresszív stílusával nem is sok esélyt adott ellenfeleinek, sokszor csak néhány másodpercig bírták ellene, és körön kívül kerültek.

Ez a tömeg előnyösnek tűnt, de ugyanakkor karrierjét is tönkretette. A térdei egyszerűen nem bírták el ezt a súlyt, egyre többször volt sérült emiatt. A fájdalmak ellenére Akebono rendkívül sikeres volt, 11 nagy szumótornán győzött, 13-on pedig második helyezett lett. 1993-ban aztán ő lett az első olyan szumós, aki nem japán születésűként érdemelte ki a jokozuna, nagy bajnok rangot. A jokozuna címet szigorú feltételekhez kötik, miután megkapja valaki, azután is kötelessége jó teljesítményt nyújtania. A 17. század óta vannak jokozunák, de bő háromszáz év alatt is csak 76-an kapták meg ezt a rangot.

„Amikor Akebono lett az első külföldi születésű nagy bajnok, mások számára is megnyitotta az ajtót, más külföldi birkózók is sikeresek lehettek a sportágban” – írta róla az Egyesült Államok japán nagykövete, Rahm Emanuel.

Akebono 2001-ben vonult vissza sérülés miatt, de néhány évvel később, miután anyagi gondjai voltak, visszatért a küzdősportba is. Több K-1-mérkőzése is volt. Bár neve miatt rengetegen kíváncsiak voltak rá, nem volt igazán sikeres, egymás után szenvedte el a vereségeket. Pankrációban is kipróbálta magát az Egyesült Államokban, majd különböző japán ligákban vállalt meccseket egészen 2017-ig.

Ebben az évben került kórházba szívproblémák miatt, bár ezt a családja először tagadta. Akebonót két hétig mesterséges kómában tartották. Betegsége alatt sokat, közel 60 kilót fogyott, elvesztette izomzatát, 2018 márciusában már járni sem tudott. Egy évvel később már olyan hírek keringtek, hogy mentális állapota is leromlott, részleges emlékezetkiesést szenvedett.