180 ezer forintba kerül, és egy verseny után már megy is a kukába a cipő, amiben ijesztően nagy világcsúcsot futottak

Vasárnap az etióp Tigst Assefa vita nélkül új dimenziókba helyezte a női maratonfutást. A Berlin Maratonon több mint két percet javított a korábbi világrekordon, 2 óra 11 perc 53 másodperc alatt futotta le a 42,195 kilométeres távot. A sokkoló eredmény mögött természetesen ott van Assefa felkészültsége és tehetsége, de az Adidas most piacra dobott cipője is vastagon benne lehet az űridőben.

Az új technológiájú futócipők 2016-ban tűntek fel. Először csak néhány kiváltságos versenyző húzhatta a lábára a Nike karbonlemezzel megerősített talpú, és minden addiginál jobban párnázott modelljeit, de aki azóta nem tért át hasonló típusokra, az olyan, mintha puszta kézzel akarna harcolni a nehéztüzérség ellen. A cipők megjelenése etikai kérdéseket is felvetett, a látványosan nagy teljesítményjavító hatása miatt sokan ágáltak ellene, és a korábbi rekordok semmibevételét látták bennük. A sarkosabb véleményt képviselők mechanikai doppingként tekintettek ezekre a cipőkre. Persze még mindig a futónak kell futnia, de zavarónak ítélték, hogy a technológia hajtja a rekordokat és nem az ember. Erre legtöbbször olyan érvek jöttek, hogy azért sem igazán sírt senki, mert salak helyett rekortánon kezdtek futni, egyszerűen a kor technikája jobb eredményeket tesz lehetővé, együtt kell ezzel élni.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics) is együtt tudott ezzel élni, hiszen a sportágra is ráirányította a figyelmet, hogy szenzációs idők születettek a hosszútávfutószámokban, de még mielőtt teljesen abszurd – rugós és lehetetlen vastag talpú – cipők születtek volna, beletett néhány korlátozást a szabálykönyvébe. A párnázott talp vastagságát 40 milliméterben maximalizálta, és előírta, hogy csak olyan cipőben lehet versenyezni, amely mindenki számára elérhető, kizárva ezzel a prototípusokat. Az elmúlt pár év lecsendesítette a kritikusokat, de a Berlin Maraton világcsúcsa nyomán újra fellángolt a vita.

Az új stílusú cipőket kifejlesztő Nike néhány év előnnyel indult, letarolta a piacot, és a maratonok, félmaratonok többségét azok az atléták nyerték, akik ezeket a cipőket viselték. Természetesen a piac többi szereplőjének is muszáj volt elmennie ebbe az irányba, és mára minden valamire való gyártónak az Asicstól az Onig van karbonlemezes cipője, és úgy tűnik, hogy van olyan fejlesztés, ami már lekörözi a Nike-t. Az idei Berlin Maraton hat dobogósa közül például már csak egy viselt Nike-ot.

A Nike-nak bevittek egy gyomrost

A Berlin Maraton után legalább akkora érdeklődés övezte Tigst Assefa cipőjét, mint magát az atlétát. Az etióp futó az Adidas új modelljét, az Adizero Adios Pro Evo 1-et viselte, amit bő egy héttel a verseny előtt mutattak be, és elvileg mától már mindenki számára el is érhető.

Az Adidas szimplán csak a valaha volt legkönnyebb és leggyorsabb cipőjeként hivatkozik az új modelljére, amelynek piaci ára 500 dollár (180 ezer forint) körül lesz. Elsőre azt is mondhatnánk, hogy nem olyan vészes az, de ha már azt hozzátesszük, hogy ez a cipő csak egyszer használatos, inkább a luxuskategóriáról beszélünk. A limitált számban már eladott cipő dobozában olyan tájékoztató szerepelt, ami szerint csak egy rövid bejáratás és maratoni távra garantálja a minőséget. Tehát körülbelül ötven kilométert bír.

A cipő valóban könnyű, mindössze 138 grammot nyom, de talán beszédesebb az az adat, hogy 40 százalékkal könnyebb, mint az Adidas korábbi súlyrekordere.

„Ez a legkönnyebb versenycipő, amit valaha viseltem, hihetetlen élmény benne futni, még sosem éreztem korábban ilyet. Lehetővé teszi, hogy teljesen a versenyre koncentráljak, és pont ez az, amit atlétaként akarsz” – mondta fel a PR-szöveget Assefa, aki aztán a befutó után is megadta, ami jár a cipőnek és szponzorának, diadalmasan felmutatta azt a fotósok előtt.

Az, hogy a cipő pehelykönnyű, önmagában nem jelentene hatalmas előnyt, nagyjából fél perc faragható vele maratoni távon, de a kiképzése már sokat hozzáadhat a teljesítményhez. A szupercipők megváltoztatták a futómozgást, a rugóként viselkedő talpszerkezettel kisebb energiabefektetéssel lehet ugyanazt a tempót tartani, mint egy hagyományos cipővel, és eközben a talajfogás és a repülőfázis is átalakult. Az új cipőknél a sarokrész kiképzése is kulcskérdéssé vált, talajfogásnál már gördítik is tovább a lábat. Az Adidas most ebben is újított, a cipő elején kialakított billentő és a karbonszálakkal behúzott habszivacs középtalp segíti a sebesség fenntartását. A gyártó a talp vékonyságára és könnyűségre is nagyon büszke, gumit használtak hozzá, de semmi minta nincs benne, és ezzel együtt is jól tapad még nedves felületen is.

Új fegyverkezési verseny kezdődhet

Azt egyelőre még szakértők sem tudják, hogy az Adidas valami forradalmian új dolgot talált ki, vagy egyszerűen csak tökélyre fejlesztette ki az utóbbi években bevett megoldásokat. A cipők szétfűrészelése után minderre majd választ lehet kapni,.

„Az alkalmazott újítások nagy része nem nyilvánvaló a szemnek. És ezeket egyetlen cég sem fogja nyilvánosságra hozni, attól tartva, hogy versenytársaik lépést tartanak velük” – nyilatkozta a Guardiannek Bryce Dyer, a Bournemouth Egyetem termékfejlesztési docense, aki szerint húsz év alatt eljutottunk oda, hogy a cipő már szinte fegyvernek számít.

A gyártók egyre nagyobb összegeket fektettek a fejlesztésekbe, mert magas bevétellel számolhatnak, egy világrekorddal könnyen kaszálhatnak a piacon.

„Nyilvánvaló, hogy valódi ösztönzést jelent az innovációra, ha még mindig két perccel megdöntheted a maratoni rekordokat. Még mindig sok alacsonyan függő gyümölcs van, amit ezek a cégek kezdenek felismerni, hogy meg kell nézniük” – mondta Dyer.

„A versenycipők új korszaka – arra tervezték, hogy forradalmasítsa a futás gazdaságosságát és új maratonrekordokat állítsanak fel vele” – írta bemutatójában a cég. Asafa eredménye ezt igazolta is, és nem lehetnek kétségeink afelől, hogy rövid időn belül hobbifutók ezreinek is ugyanilyen modell lesz a lábán.

A cipő egyszer használatossága ugyanakkor nem jó üzenet akkor, amikor elvben legalábbis minden iparág a kibocsájtáscsökkentés és fenntarthatóság felé igyekszik. A gyártót emiatt máris sok kritika érte.

Ők sem tudják, hogy mit tudnak

Persze újra előkerültek az etikai kérdések is. A brit Tim Hutchings, aki korábban Európa- és világbajnoki érmes hosszútávfutó volt, azt mondta a Telegraphnak, hogy most egy olyan korszakba léptünk, amikor maguk a futók sem tudják meg, hogy valójában milyen erősek.

„A nagyság egyik nagy jele a rekorddöntés, ez pedig most egy leértékelődött valuta. Ezt fel lehetne és fel kell emelni a korábbi értékére, ha valaki kimutatná az adatok alapján, hogy milyen különbséget jelent a cipőtechnika. Ez a generáció megérdemli ezt, és így tisztességes összehasonlítást a történelemmel” – mondta Hutchings.

Egy már visszavonult, név nélkül nyilatkozó brit atléta is hasonló véleményen van. „Ez így fenntarthatatlan, és számomra mostanra értelmüket vesztették a világrekordok. Ez azért megjósolható volt, és a World Athleticsnek sem volt valószínűleg túl sok választása, mint hogy belemenjen abba, amit a gyártók akartak. Most az almát a körtével hasonlítjuk össze, ha a korábbi világrekordokat nézzük.”

A kiváló maratonista Mara Yamauchinak az a baja, hogy nem igazán lehet tudni, hogy ebben a rekordban mekkora része volt a cipőnek, és mekkora magának Asafának. Az etióp futó gyors karriert futott be, 2016-ban még 800 méteren futott a riói olimpián, ami hát finoman szólva sem a maraton előszobája, de most már a 42 kilométer a fő távja. Először tavaly futott maratont, elsőre 2 óra 34 percet teljesített, de a tavalyi Berlin Maratont már 2:15:37-tel nyerte. Ebből faragott most le majdnem négy percet úgy, hogy az utolsó két kilométert olyan sebességgel futotta le, mint a férfi győztes Eliud Kipchoge.

Egy korábbi vizsgálat szerint a Nike modelljei 4 százalékkal gazdaságosabb futómozgást eredményeztek, de még mindig ki lehet tolni a határokat, és számíthatunk rá, hogy még többet számítanak majd a cipők. Nagyon hamar elérkezhetünk a hivatalos versenyen futott két órán belüli maratonhoz.

Dr. Thomas Allen, aki korábban az Adidasnál dolgozott, jelenleg pedig a Manchester Metropolitan University Institute of Sport munkatársa úgy gondolja, hogy az lesz a gyakorlat, hogy a gyártók egy-egy sportoló igényei szerint tervezik meg a cipőiket. Ugyanakkor azt a lehetőséget sem veti el, hogy az egyedi kialakítású cipőknél mégis fontosabb a tehetség és felkészültség, de a marketing akkor is arról szól, hogy a cipőnek köszönhető a jó eredmény.