Óriási KO-val lett UFC-bajnok a Twitch-sztár

Sean O’Malley a UFC egyik legjobban dédelgetett klasszisa, a vezető MMA-promóciós szervezet már évekkel ezelőtt őt szemelte ki a csúnya – és visszafordíthatlannak tűnő – hanyatlás útjára lépett Conor McGregor utódjának. Az amerikai sok szempontból valóban emlékeztet az ír szupersztárra: súlycsoportjához képest igen nyurga, átgondoltan és igen precízen üt, a letisztult technikának és a tökéletes időzítésnek köszönhetően ütései mindig magukban hordozzák egy látványos KO ígéretét.

Csakhogy O’Malley karrierje sérülések, doppingproblémák, a szerződése körüli huzavonák miatt nem ívelt fel olyan meredeken, mint McGregoré 2013 és 2015 között – mondjuk a trash-hipszter stílusban pompázó „Suga” O’Malley az UFC-sikerre nem is volt túlságosan rászorulva, mert közben szépen fel tudott építeni egy saját brandet, és ma már saját ruhamárkáján keresztül a „Suga Show” podcasten át a játék-közvetítéssel foglalkozó Twitch-csatornáig több platformon is szépen kaszál.

A UFC gondosan egyengette O’Malley pályafutását, sorra tette elé a stílusa és képességei alapján simán verhető embereket, és távol tartotta tőle az igazán veszélyes riválisokat (két, eddig legmagasabban jelzett ellenfelét, Marlon Verát és Pedro Munhozt sem tudta megverni – utóbbi ellen egy csúnya szembenyúlás miatt kellett félbeszakítani a meccset). Azonban ez a tehetséggondozási stratégia egy szint után már nem működhet: O’Malley számára 2022-ben jött el az igazság pillanata, amikor az irtózatosan veszélyes orosz exvilágbajnok, Pjotr Jan ellen kellett megmutatnia a benne kételkedőknek, hogy mennyit is ér valójában. És annak ellenére, hogy a szakértők többsége arra számított, hogy Jan össze fogja törni, O’Malley kicsipkézte az orosz fejét, miközben rezzenéstelen arccal nyelte be a legbrutálisabb könyökütéseket is. És annak ellenére, hogy a küzdelemről meccsről tudósító 26 lap közül 25 Jannak adta a meccset (ugyan a Telexet kihagyták a szaknévsorból, de elárulom, hogy én is), a szoros küzdelmet, O’Malley kálváriáját látva igazából kevesen sajnálták tőle a győzelmet.

Ha már kálváriáról van szó, akkor abból ellenfelének, Aljamain Sterlingnek is bőven kijutott. Ugyanis annak ellenére, hogy a 34 éves, jamaikai származású, New York államban élő és edző Sterling vasárnap már a negyedik címvédésére készült, sokan még mindig nem vették bajnokszámba. A Sterlinget körülvevő ellenszenv arra vezethető vissza, hogy a bajnoki öv 2021-ben egy irtózatos verés közben elszenvedett bizarr szabálytalanságnak köszönhetően hullott rá, amit egy türelmes és kitartó birkózással hozott, de igen véleményes pontozásos győzelemmel védett meg a buta szabálytalanságot elkövető Pjotr Jan ellen. Második címvédését az tette zárójelbe, hogy TJ Dillashaw súlyos (és tisztességtelenül eltitkolt) vállsérüléssel állt ki ellene, de a kritikusok (és MMA-trollok) még a két súlycsoportban is bajnoki címet szerző, korábban olimpiai aranyérmes birkózó Henry Cejudo elleni meggyőző teljesítményére is azzal reagáltak, hogy a 36 éves klasszis három éve nem bunyózott, Sterling csak a ringrozsdának köszönheti győzelmét. Jellemző, hogy 2022-ben az MMA Fighting szaklap azért ítélte neki az „Év Nagy Visszatérője” címet, mert túl tudott lépni „a méltatlan gúnyolódásokon” és a súlyos sérüléseken, és az is jellemző, hogy a bostoni TD Garden közönsége „Fuck you, Aljo!” skandálásokkal buzdította őt.

Mindezek ellenére az állóharcban kemény rúgásokkal és aktív lábmunkával operáló, földön pedig lehámozhatatlan testkulcsokkal és hátsó fojtásokkal domináló Sterling ha nem is torony-, de minimum bérházmagas esélyesként lépett az oktagonba O’Malley ellen. A bajnok az első menetben köríves rúgásokkal melegített be az óvatos, leginkább ellenfele mozgásának feltérképezésével foglalkozó O’Malley ellen, hogy a menet végén egy lábkiemeléssel szögezze őt a falhoz. Azonban a második öt percre már lankadni kezdett Sterling figyelme, és eltévelyedett az eddigi 23 győzelmének megágyazó lábmunka-testrúgás-földrevitel szentháromságtól. Egy előredőlve elengedett hátsó kezes balegyenesnél kéztartása teljesen szétesett, a fedezékén nyílt résbe pedig O’Malley beküldött egy tökéletes jobbhorgot, amitől Sterling azonnal a földre került. A címvédő hiába próbált háton fekve védekezni a ground ’n’ pound ellen, sorra nyelte be az újabb ütéseket, a bíró pedig annak rendje s módja szerint leállította a meccset.

A sikertől láthatóan sokkos állapotba került Sean O’Malley meccs utáni interjújában korrekt dicséretben részesítette ellenfelét, majd kihívta eddigi egyetlen legyőzőjét, az ecuadori Marlon „Chito” Verát. Vera történetesen szintén bunyózott a UFC 292-n, egy taktikus kick-boksz-meccsen pontozta ki a brazil Pedro Munhozt – és ne értsenek félre, a „taktikus” ez esetben nem az unalmasra alkalmazott eufemizmus, egy olyan meccset kell elképzelni, ahol a felek a csapódó testrúgásoktól az állásváltásokon át a kézcsapdáig folyamatosan próbáltak túljárni a másik eszén, miközben persze igyekeztek válaszolni a rivális húzásaira is. Szoros győzelme és O’Malley revansvágya ellenére Verának szerintem még várnia kell a címmeccsre, az újdonsült bajnoknak valószínűleg Sterling csapattársával, a súlycsoporton eddig valósággal átgázoló Merab Dvalishvilivel kell megmérkőznie.

Hengerelt a kínai terminátor

A UFC 292 társ-főmeccsén a női szalmasúly bajnoka, a kínai Csang Vej-li a meccs első rúgásváltásánál kisöpörte ellenfele, a brazil Amanda Lemos lábát, majd ellenfelére pattanva irtózatos ütésekkel kezdte el pépesíteni a koponyáját. Azonban Lemos nem csak hogy állta az ütéseket, de alulról be is tudott fogni egy nagyon szoros fojtást, amit a kínai csak óriási munkával tudott lefejteni magáról. A második menetben a brazilon nem látszott az első öt perc tortúrája, több kemény ütéssel is be tudott találni – egészen addig, amíg Csang be nem bújt egy nagy svunggal eleresztett horogütése alá, és újra földre nem vitte.

A hátralevő menetek koreográfiája is hasonlóképp alakult: Lemos egy ideig állásban tudta tartani a küzdelmet, de utána a bordáit szép oldalsó rúgásokkal megropogtató Csang valahogy mindig meg tudta fogni, és földre tudta vinni őt. A birkózásban pedig átgondolt, pontos fogásváltásokkal tartotta lent Lemost, miközben rendre ügyesen vette ki a fejét az irtózatosan erős brazil fojtásaiból. A kínai végül minden téren óriási fölénnyel védte meg a tavaly novemberben Carla Esparza lefojtásával (másodjára) megszerzett bajnoki övét.

A UFC 292 harmadik pillére az ír – azaz Bostonban hazai pályán bunyózó –, ráadásul veretlen Ian Garry meccse volt a veterán Neil Magny ellen. Garry hamar eldöntötte küzdelmet néhány gyors és kemény rúgással lábrúgással, melyekkel kiiktatta Magny bal lábát. Az amerikai hiába próbálta állásváltásokkal elrejteni sérült lábát, netán stabilizálni az egyensúlyát, és az sem jött be, hogy amikor Garry fenékre ültette, férges kutyaként vonszolta magát ellenfele irányába, hátha el tudja kapni a lábát. Az ír három meneten keresztül terrorizálta őt, és Magny annak is örülhet, hogy megúszta a TKO-t. Az egyoldalú verésre és Magny inaktivitására jellemző, hogy két bíró is 30-26-os pontozással adta a meccset Ian Gerrynek, a harmadik bíró pedig mind a három menetet a totális fölényt jutalmazó 10-8-cal adta az ír bunyósnak (én utoljára Habib Nurmagomedov Al Iaquinta elleni 2018-as meccsén láttam ilyen pontarányokat).