Jobb láb a gázon, a bal a jobbon – így jött össze a Ferencváros legmegalázóbb BL-kudarca

Azt a sokkhatást, amit az Üllői úton a Ferencvárostól látottak okoztak szerda este, nem lesz könnyű hamar kiheverni, talán még a kárörvendők is megelégedtek volna háromnál kevesebb feröeri góllal a KÍ Klaksvík elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn. Mivel a BL-álmok miatt a jövő hétvégi bajnokit elhalasztotta a Ferencváros, még csak azt sem lehet mondani, hogy gyorsan feledtetni lehet a traumát. A szerda este történtek rávilágítottak a magyar futball törékenységére is.

A története legmagasabb UEFA-együtthatóját (27) elérő Ferencváros története legmegalázóbb vereségét szenvedte el szerda este a Bajnokok Ligájában.

Ezzel a legmagasabban rangsorolt klubként pottyant ki a BL első fordulójában (az azeri Qarabag koefficiense 25-ös). Az előző 15 évben a csúcson lévő Fehérvár és a Debrecen sem tudott tízes együttható fölé jutni. Az akkori Debrecen nem is rendelkezett olyan lehetőségekkel, mint a mostani Ferencváros, ami igazolások sorát jelentheti be, olykor még a leglelkesebb drukkerek sem tudják követni, milyen nemzetiségű, milyen országból érkező játékos mosolyog Orosz Pál vezérigazgató mellett Fradi-mezzel a kezében.

A légiósáradaton nagyvonalúan lépjünk túl, a Slovan Bratislava vagy a kazah Asztana is ugyanezt csinálja, a szlovákok szépen lassan kiszorultak a csapatból, kazah meg nem is igazán volt. A Fradi viszont büszke volt az utánpótlására még a kilencvenes években, hogy aztán fokozatosan elsorvadjon (bár most vannak biztatóbb jelek, elég csak Lisztes Krisztiánra gondolni).

Amikor a Fradi a bosnyák Zeljeznicar (2015) vagy az albán második Partizani (2016) ellen vérzett el, legalább veszélyben volt a kapu, a félamatőr Klaksvík ellen azonban a 70. percben vánszorgott először a feröeriek kapuja felé a labda. A harmadik bekapott gól évtizedekre kibérelte a műsoridőt a szilveszteri összeállításokban, de ahogy Dibusz Dénes mondta: nem osztott, nem szorzott. Sokkal dermesztőbb volt, amikor a Fradi-tábor ollézott, látva, ahogy a postás a pékhez passzol, majd az a taxisnak, vagyis a feröeri bajnok körbeadogatja a labdát, fárasztja nagy nevű riválisát. Különösen groteszk hatást kelt ezek után visszaolvasni, hogy az időjárás, a keskeny pálya volt a magyarázat a kinti gól nélküli első meccs után. Arról nem is beszélve, hogy a kommunikációs osztály, ami általában sértődötten reagál az újságírói kérdésekre, kedden közhírré tette a Facebookon, hogy a visszavágó formalitás csupán, a svéd bajnok lesz az ellenfél. (A Klaksvík valóban a Häckennel játszik.)

Idén márciusban a Puskás Arénában a kupatavaszt megérve a Fradi 2–0-ra kapott ki a Leverkusentől, majd 125 nap elteltével a magyar bajnok a feröeri bajnokkal szemben megsemmisítő vereséggel szállt ki a Bajnokok Ligájából. Hogy az Európa-ligában csoportelsők voltak, az sem volt reális, de a tegnapi játék sem.

A Fradi kimondottan a főtáblára vágyott, erre már július közepén át kell szabni a célokat, a költségvetést, egy kicsit a nagyravágyást is. Edzőt kell keresni egy olyan időpontban, amikor már nem olyan könnyű találni, bár az orosz piac most is adott a háború miatt.

Azt, hogy ebben a 125 napban mi történt a Ferencvárosnál, nem könnyű megfejteni. Egy biztos: áprilisban 2024 nyaráig szerződést hosszabbítottak Csercseszov edzővel, aki még aludt volna egyet a szerda gyalázatos teljesítményre, Kubatov Gábor klubelnök viszont nem hagyta – nem is csoda, miután a csalódott szurkolók szerda este már a „Ruszkik, haza!”-rigmust is előszedték.

Az, hogy az edző már tavasszal is csak egy évet kapott, azért jelzi, hogy már akkor érezték a klubvezetők, hogy valami nem stimmel. A tavaszi tabellán csak hetedik lett a csapat, kilátástalan játékkal kapott ki az utolsó fordulókban, igaz, már tét nélküli meccseket játszott, mert a bajnoki aranyat kiküzdötték. Valószínűleg már ekkor elveszítette a csapatát a mester.

A másik oldalon viszont ott volt az olykor indokolatlan ajnározás:

„Profinak kell lenni, felkészülni, elemezni, értékelni az ellenfelet. Csercseszov mester ebben kiváló.

Amikor először találkoztunk, és beszéltem vele a 2018-as világbajnokság orosz–spanyol meccséről, akkor azt kérdeztem tőle, hogyan sikerült legyőzniük a korábbi világbajnokot. Ő mindössze annyit válaszolt, hogy mindent tudott róla, ez a titka” – mondta akkoriban Kubatov a Mandinernek. Csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy a világbajnok legyőzése egy kínzóan fájdalmas 1–1 volt 120 perc alatt, nyomasztó spanyol fölénnyel, hogy az oroszok eggyel több tizenegyest rúgjanak be.

A feröeri ellenfél értékelése viszont mintha nem sikerült volna a legjobban, már a kinti helyzetek sokasága erre utalt, noha az nyilvánvaló volt, hogy minden bedobásból veszélyt tudnak teremteni.

Csercseszovról mindig elmondta Kubatov, hogy a világ 10 legjobb edzője között van, egy szubjektív listára hivatkozva. Kubatov ezzel mintha önmagát is igyekezett volna megnyugtatni, hiszen neki név kellett az ukrán Szerhij Rebrov után.

A nagy klubimázshoz nagy edző passzol.

Rebrovról csak egy gondolat: azt pontosan azóta sem tudjuk, hogy az akkori elválásnál mi történt. Rebrov tényleg karakteres edző volt, fegyelmet tartott, konkrét elképzeléssel rendelkezett. Most az ukrán válogatott kapitánya.

Csercseszov azzal a korosodó orosz válogatottal azt játszotta, amit feltétlenül kellett: beállt védekezni a topcsapatok ellen, és ha kihúzta kapott gól nélkül, akkor elérte a célját. A Fradinál most építkezni kellett volna, kihozni a maximumot a leigazolt játékosokból, akik a BL-főtábla reményében érkeztek. Csercseszovnak arra kellett volna kifundálnia valamit, hogy hozhatnak ki egymásból többet a játékosok, de szerda este csak a reménytelen szétesettséget lehetett látni, hogy a játékosok nem értik meg egymást, nem tudják, mit csináljanak. Eközben az edző nem tombolt a pálya szélén, a második félidőre sem jött ki olyan akarattal a csapata, ami ilyen esetben minimum elvárható lett volna.

Önmagában nem kellene dramatizálni egy ilyen vereséget, a BL-ben évente egy ilyen megesik, tavaly a Kolozsvár is gyorsan búcsúzott. Ha az Asztana nem lett bajnok Kazahsztánban, mint például tavaly, ment az élet tovább, ha a Slaviának volt egy gyengébb éve Csehországban, azt építkezésre használták fel. Magyarországon azonban az elmúlt években a politika a sportban rendre önigazolást akart: megmutatni, hogy miért kell invesztálni bele, miért kellenek tömött lelátók, noha a szakmai háttérről közben elfeledkezett. „A bajnokság minősége meredeken fejlődik” – ez a mondat is Kubatové.

A magyar fociban a hangzatos önáltatás mindig megvolt. Kósa Lajos a Debrecen felfutásakor (2009, 2010) már azt vizionálta, hogy a csapata a következő Rosenborg lehet, ami rendre ott lesz valamelyik sorozat főtábláján – ehelyett pár év múlva kiesett az NB I.-ből. A Videoton jó szereplése (2018) után már úgy gondolta a Mol-vezér Hernádi Zsolt, kinőtték a magyar bajnokságot – éppen csak sikerült a bentmaradás.

„Ahogy felénk mondják, a jobb lábam a gázon, a bal a jobbon” – ez pedig Kubatov okítása. A Fradi az elmúlt négy évben tényleg jól szerepelt, nagy felelősség, hogy ezt a kudarcot most a maguk javára használják fel. Hogy ott maradjanak a legjobb csapatok közt, és ne zuhanjanak úgy vissza, mint a Loki vagy a Vidi. Mert amikor már azt gondolhattuk, hogy a liechtensteini Vaduz (ami az Újpestet és a Vidit is kiverte), a francia harmadosztályú Nimes (Honvéd), a montenegrói Szutjeszka Niksic (Vidi) típusú csapatok már nem okozhatnak kellemetlenségeket, akkor egy feröeri zárta le a Fradi útját.

Lehet majd azt elemezni, hogy a frissen igazolt gólkirálynak, Varga Barnabásnak a Fradiban mennyire kell más szerepkörben játszania, mint a Paksban, hogy Vécsei Bálint elengedése a nyáron mennyire volt hiba, amikor a középpályáról sérülés miatt kiesett Muhamed Bešić, Aïssa Laïdounit pedig elvitte a télen az Union Berlin. A tunéziai középpályás a vezére volt a Fradinak. Ő idén a BL-ben fog játszani, de már nem a magyar csapattal.

A Fradi eddig az építkezést már télen elkezdte, most azonban elsősorban nyáron igazoltak. Csercseszov az elmúlt 10 évben eddig két nyári felkészülést vezényelt le. A tavalyit a Fradinál, meg egyszer a Dinamo Moszkvánál 2014-ben. Az akkori Dinamóban még ott volt Dzsudzsák Balázs és Mathieu Valbuena is, de a csapat elsősorban az oroszokra épült. Nem voltak nyelvi gátjai Csercseszovnak. Az angolja viszont nem a legjobb, ami azért könnyen kikezdheti egy soknemzetiségű csapatban a hitelességét. Már a tavalyi felkészülés sem volt a legjobb, a Slovan elleni hazai vereség után is volt egy kisebbfajta pánik. A kézicsapatnál meg kellett várni a visszavágót, mert rájuk, az ő pénzügyi lehetőségeikre is hatással lett volna, ha a Slovannal szemben alulmaradnak.

A Fradinak akkor sem volt alapjátéka, de a minőség valahogy felülkerekedett. Aztán az El-főtábla idejére már összecsiszolódtak a játékosok.

Szerda este nemcsak a minőség hiányzott, hanem a szenvedély, a küzdelem, az elképzelés és az ötlet is. A sebességről már nem is szólva.

Pedig lényegesen gyorsabb játékosai vannak a Fradinak, akik ezt nem tudták érvényre juttatni.

A harmadik számú sorozat, a Konferencia Liga persze még nyitott, el lehet jutni a főtáblára, de ezt a szétesett csapatot összerántani nem könnyű vállalkozás. A soron következő rivális, az ír Shamrock Rovers egy fokkal erősebb klub, mint a feröeri, de a Fradinak elsősorban önmagát kell legyőznie, önmagával kell foglalkoznia, és akkor a siker nem maradhat el. De még két meccset utána is nyerni kell a főtáblához. És akkor valamennyire meg lehet menteni a szezont és az elmúlt évek eredményeit.