Nagy győzelmet vártak tőle, de életében harmadszor kikapott a maratonfutás világcsúcstartója

2023. április 17. – 17:54

Nagy győzelmet vártak tőle, de életében harmadszor kikapott a maratonfutás világcsúcstartója
Eliud Kipchoge a hatodik lett a Boston Maratonon – Fotó: Brian Synders / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

A maratonfutás világrekordere és legnagyobb alakja, Eliud Kipchoge először indult a Boston Maratonon, amelynek egyértelműen a legnagyobb esélyese is volt. Tervét nem tudta teljesíteni, életében harmadszor kikapott a 42,195 kilométeres távon. Harminc kilométerig úgy tűnt, mindent ő irányít, de egy lejtő-emelkedő kombináció után leszakadt az élcsoportról, csak hatodik lett. A versenyt pedig Chebet Evans nyerte.

A Boston Maraton sok szempontból különleges verseny. Egyrészt ez a világ legrégebbi, folyamatosan megrendezett maratonja, 1897-ben futottak itt először, másrészt némileg furcsa módon hétfőre esik a versenynap. Hat amerikai államban minden évben április harmadik hétfőjén ünneplik a Patriotic Dayt, ami a függetlenségi háború egyik első csatájának állít emléket. Ez a hétfő munkaszüneti nap is, így ideális a versenyrendezésre.

A Boston Maraton azért is lóg ki a világ nagy versenyei közül, mert meglehetősen hullámzó a terep, ráadásul a vonalvezetés is egyszerű, szinte végig egy egyenest követnek a futók. Éppen ezért itt nem is lehet világcsúcsot futni. Szerencsés napokon a versenyzők szinte végig hátszélben futhatnak – ez történt 2011-ben is, amikor Geoffrey Mutai 2:03:02-vel ért célba –, ráadásul több a lejtő, mint az emelkedő, ami szintén kizárja azon pályák közül, ahol rekordot lehetne hitelesíteni. Mindezzel együtt egyáltalán nem könnyű a Boston Maraton, végig fújhat szembe is a szél, és az emelkedő- és lejtőfutás is külön tudománynak számít.

Eliud Kipchoge 30 kilométerig még az élbolyban diktálta a tempót – Fotó: Brian Fluharty / USA TODAY Sports / Reuters
Eliud Kipchoge 30 kilométerig még az élbolyban diktálta a tempót – Fotó: Brian Fluharty / USA TODAY Sports / Reuters

A verseny 126 éves történelme ráadásul bővelkedik furcsa és egyedülálló sztorikban is. Itt próbálták meg kirángatni például a mezőnyből Kathrine Switzert is, aki a csak férfiaknak fenntartott maratonon nő létére mert elindulni, majd 1980-ban egy pofátlan csalásnak is szemtanúi lehettek a nézők. Rosie Ruiz alig egy kilométert futva játszotta el, hogy nyert, és nyolc napig őt is tekintették győztesnek. Voltak olyan évek, amikor egy kilométer egyszerűen eltűnt a pályából, míg a 2013-as kiadásról egy tragédia miatt emlékezhetünk. Ebben az évben robbantottak fel egy pokolgépet a célnál, három embert megölve, több mint százat pedig megsebesítve.

Kipchoge eredménylistáját könnyű felmondani, hiszen két verseny kivételével mindenhol nyert, ahol elindult. A kenyai kétszeres olimpiai bajnok, világcsúcstartó, tavaly ősszel 2:01:09-re javította korábbi rekordját, és egy kísérlet keretében már két órán belüli maratont is futott. Nyugodtan nevezhetjük őt a világ valaha volt legjobb maratonfutójának, aki már így is bebetonozta magát az örökkévalóságba, de egy küldetése azért még maradt. Ez pedig az, hogy a világ nagy hat maratonjának (Abbott World Marathon Majors) mindegyikén győzzön. Négyet már kipipált, nyert Chicagóban, Londonban, Berlinben és Tokióban is, csak két dombos verseny, Boston és New York maradt meghódítatlan számára.

Arra azért nem lehetett számítani, hogy a bostoni dombok nagy próbatétel elé állítják Kipchogét, hiszen a kenyai edzőtáborában is folyton hegyek között fut. Inkább csak az volt a kérdés, hogy milyen taktikát választ az iramdiktálók nélkül rendezett versenyen. Magához ragadja-e a kezdeményezést, vagy kivár 25-30 kilométerig, ahogy az olimpiákon láttuk tőle, és csak akkor próbálja meg lerázni az ellenfeleit. A mezőnyben erős riválisok futottak, például a kenyai Evans Chebet, aki tavaly mindkét dombos nagy maratont, a bostonit és a New York-it is behúzta, vagy a másik kenyai, Benson Kipruto, aki 2021-ben nyert Bostonban. Itt volt Kipchoge utolsó legyőzője, az etióp Shura Kitata is, aki a 2020-as London Maratonon győzött, összesen tucatnyi 2:06-on belül tudó maratonista állt rajthoz, minden adva volt egy nagy összecsapáshoz, még ha Kipchoge egy másik dimenziót is jelent.

Az hamar világossá vált, hogy Kipchoge nem akar bujkálni, a mezőny élére állt, és diktálta a tempót, nagyon erős öt kilométerrel kezdett. A féltávig egy 10 fős bollyal együtt jutott el a nyálkás, esős időben. A félmaratonjuk ideje 1:02:04 volt, ami azt sejtette, hogy nincs esély a pályacsúcsra. A világcsúcstartó mintha nehezményezte is volna, hogy csak ő vállal vezetést, pár kézmozdulattal próbált volna valakit maga elé terelni. Erre nem reagáltak riválisai, de 25 kilométerhez közeledve a tanzániai Gabriel Geay ritmust váltott, és rögtön le is apasztotta a csoportot, már csak heten maradtak.

Harminc kilométernél megint Geay lódult meg a lejtőn, és néhány másodperces előnyt össze is hozott. Kipchoge nem ugrott egyből után, hagyott másokat vezetni. Zűrös pillanatokat élt át, előtte egy perccel nem tudta felvenni a frissítőjét, majd a lejtő utáni emelkedőn sem találta meg a ritmusát. Az útvonal ikonikus emelkedőjén, a Heartbreak Hillen a hetedik helyre csúszott vissza, pár perc múlva az ötfős élboly már jó ötven méterrel volt előtte.

Harmincöthöz közelítve Evans Chebet lépett oda, és szét is húzta a sort, Geay és két másik kenyai, John Korir és Benson Kipruto követte pár méterrel lemaradva. Kipchoge még jobban visszaesett, kezdték utolérni korábban leszakadt futók is. Az utolsó kilométerekre háromszereplőssé vált a küzdelem, Chebet, Kipruto és Geay maradt.

Negyven kilométernél Geay már nem tudott egyből reagálni a két kenyai iramváltására, majd Kipruto sem tudott már Evansszel tartani. A címvédő jól beosztotta az erejét, 2:05:53-as idővel megnyerte a versenyt. A második helyért nagyot hajráztak, végül Geay volt gyorsabb, és lelépte Kiprutót. Kipchoge végül a hatodik helyen futott be, 2:09:23-as idővel.

A női mezőnyben is félelmetesen erős mezőny rajtolt el, de náluk a drámát az utolsó néhány kilométerbe sűrítették bele. Egy ötfős boly jutott el együtt 38 kilométerig, először az amerikai Emma Bates szakadozott le, majd az egyre gyorsuló iramot már a világbajnoki harmadik Lonah Salpeter sem bírta. Negyven kilométernél a kenyai Hellen Obiri fokozta még tovább a tempót, és fokozatosan elhúzott a nála tíz perccel jobb egyéni csúccsal bíró etióp Amane Berisótól. Az utolsó kilométeren már biztossá vált a győzelem, 2:21:38-cal nyert, 12 másodperccel verte Berisót. Salpeter még tudott újítani, így Ababel Yeshanehet leelőzve visszakapaszkodott a harmadik helyre.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!