Eliud Kipchoge megdöntötte a maratonfutás világcsúcsát, még közelebb került a két órához

Eliud Kipchoge megkérdőjelezhetetlenül a maratonfutás legnagyobb alakja, nemcsak ő tartja a világcsúcsot, és kétszeres olimpiai bajnoka a számnak, de szinte verhetetlen is 42 kilométeren. Karrierje során 15 maratonjából csak kétszer kapott ki, de a legutóbbi, 2020-as veresége óta újra érinthetetlennek tűnik.

Sokan várták azt a kenyaitól, hogy a megszokott versenynaptárát felrúgja – általában tavasszal Londonban, ősszel Berlinben futott – és megpróbálja begyűjteni a hiányzó nagy városi maratonokon is a győzelmet, de egyelőre nem mozdult el ebbe az irányba. Kézenfekvő választás lett volna őszre a New York Maraton, de ő mégis inkább Berlinbe jött, amelyet még az októberre átkerült, jóval nagyobb pénzdíjakat biztosító London Maratonnal szemben is favorizált.

Szakértők szerint a választásának egyértelmű oka az volt, hogy Kipchoge még képesnek tartotta magát arra, hogy megdöntse saját, 2:01:39-es világrekordját, és erre a vonalvezetése miatt a berlini pálya a legalkalmasabb.

A kenyai futó a verseny előtt nem mondta ki, hogy világcsúcsot szeretne elérni. „Azt gondolom, hogy egy nagyon jó versenyt futok majd, ha ez egyéni rekordot jelent, elfogadom, de nem kötelezem magam most el idő mellett” – nyilatkozta. Az persze már jelzésértékű volt, hogy az iramfutóktól 60 perc 40 másodperces első félmaratont kért. Erre alapozva nem tűnt elérhetetlennek a világcsúcs.

Az iramfutók rendesen be is kezdtek, néhány másodperccel gyorsabb kilométereket futottak a kívánatosnál, így 10 kilométernél már fél perc előnyt gyűjtöttek össze a világcsúcshoz képest, végig egyenletes tempót feltételezve. Ekkora már az élboly is erősen leszűkült, két etióp, 2:04-en belül tudó, tavaly Berlinben nyerő Guye Adola és a csak 2:10-es idővel bíró Andamlek Belihu maradt csak vele. Adola 15 kilométernél már hátrányban volt. A tempó továbbra is félelmetesen erős volt, 2 perc 50-es kilométereket daráltak a nyulak Kipchogéval. Hobbistáknak biciklivel sem kényelmes ez a 20 km/h feletti sebesség.

A féltávhoz is ijesztően jó idővel érkeztek, az első félmaratont 59:51-gyel teljesítette Kipchoge, Belihu és a három iramfutó, és ebből ekkor egy hatalmas világcsúcs nézett ki. A maraton közben persze könnyű megborulni, de Kipchoge az önmenedzselésben és határainak ismeretében is az egyik legjobb, még némi lassulással is megjavíthatta legjobbját.

A gondok nem is nála jelentkeztem, hanem a nyulaknál, 25 kilométerre már csak egy maradt belőlük, de Belihu még rendíthetetlenül tapadt Kipchogéra. Ez volt a verseny fordulópontja, hiszen az utolsó iramdiktáló is kiállt, a kenyai pedig szépen lassan leszakította az etiópot. Az iram némileg csökkent, de még mindig bőven világrekord részidőn belül volt Kipchoge, bár a két órán belüli időről már 30 kilométernél lemondhatott.

Harminc kilométer után a kenyai már néhány másodperccel gyengébb kilométereket futott, mint előző világrekordjánál, de azért nem volt komoly krízisben. A fáradtság miatt esett a tempója, de a mozgása egyben maradt. Az utolsó másfél kilométert még meg tudta nyomni, és ugyan a világrekord összejött neki, de a 2:01-es határt nem tudta áttörni, 2:01:09 lett a hivatalos ideje. Kipchoge 2019-ben már futott két órán belül is, de akkor speciális körülmények között teljesítette 1:59:40 alatt a maratont Bécsben.