Liuék ügye: több állami pénzt kap egy magyar olimpiai bajnok, mint egy kínai, de ott vannak más juttatások

A két rövid pályás gyorskorcsolyázó, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang november elején jelentette be hivatalosan is, amit már egy ideje lehetett sejteni: elhagyják Magyarországot. Az olimpiai bajnok testvérpár országváltást kezdeményezett, ennek okairól és körülményekről ebben a cikkünkben írtunk részletesen. A bejelentés után többféle szám is elhangzott a döntés lehetséges anyagi vonatkozásairól, ezért utánanéztünk: igaz-e, hogy kétmillió dollárt kapott Kínában a rövid pályás gyorskorcsolya olimpiai bajnoka, illetve milyenek a kínai sportviszonyok. Eközben találtunk rá arra, hogy ott is van életjáradék.

A magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók nem utaztak el októberben a világkupára az Egyesült Államokba, a Liu testvérek viszont ott voltak Salt Lake Cityben. Nem versenyeztek, de elutaztak a helyszínre, ahol az egykori magyar kapitány, Csang Csing Lina már kínai kapitányként jelent meg. Kína a következő világkupán, Kazahsztánban is indul, a magyarok onnan is távol maradnak.

A Magyar Országos Korcsolyázó-szövetség (MOKSZ) október végéig fizette a két olimpiai bajnok kínai edzőtáborozását, de úgy tudjuk, miután megtették az országváltásról szóló bejelentésüket, a szövetség elzárta a pénzcsapot. Az elnökség arról határozott, ha Liuék 280 millió forintot kifizetnek, akkor hozzájárulnak a zászlócseréhez. Ha nem, akkor legalább egy évig nem versenyezhetnek.

Nemcsak a magyar, hanem a kínai médiát is élénken foglalkoztatja a testvérpár sorsa. Olyannyira, hogy a Netease hírügynökség hétfőn lefordította kínaira Kubatov Gábor Fradi-elnök nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy azon múlt a Liu testvérek országváltása, hogy Linával nem tudott megegyezni a hazai szövetség elnöke, Kósa Lajos, és Magyarországot nagy veszteség érte.

Kósa a Nemzeti Sportnak adott interjúban vázolta, milyenek a kínai viszonyok a rövid pályás gyorskorcsolyában. „Nálunk ötvenmillió forint jár az olimpiai aranyért, és ez egy méltó összeg, ám a kínai Vu Ta-csing a phjongcshangi győzelme után kétmillió dollárt kapott” – jelentette ki az elnök. (Egyébként arról is beszélt, hogy Kínában ez a sport olyan népszerű, hogy 30 millióan űzik, ami egy kicsit túlzónak tűnik, mert a lakosság 2 százaléka biztosan nem igazolt versenyző.)

A Liu testvérek azt még nem jelölték meg, melyik ország színeiben kívánnak versenyezni, de nagy meglepetést okoznának, ha nem Kína lenne a következő állomás. A Kósa által megnevezett összeg, ami forintban nagyjából 800 milliónak felel meg, irreálisan magas első és sokadik hallásra is.

Ki az a busásan fizetett Vu Ta-csing?

A phjongcshangi olimpián Kína váratlanul rosszul szerepelt, mindössze egy aranyérmet szerzett a küldöttség, azt éppen a már említett Vu, aki 500 méteren világcsúccsal volt a leggyorsabb. 1000 méteren is győzelmi esélyei lehettek volna, de ott kizárták. A férfi váltóversenyben egyébként Liu Shaolin őt előzte meg az utolsó körben, és szerezte meg ezzel a történelmi aranyérmet Magyarországnak, Kínának pedig be kellett érnie a második hellyel.

Kína mostanában nem szokta nyilvánosságra hozni, mennyit fizet az olimpiai aranyakért az államkasszából, csak kis keresgéléssel lehet hozzáférni a legfontosabb adatokhoz. Nem mindig volt ez így, mert a 2008-as pekingi nyári olimpia előtt még előre bejelentették, hogy mindegyik aranyat, függetlenül attól, hogy egyéniben vagy párosban szerzik, 51 ezer dollárral jutalmazzák. Az ország történetében akkor először fordult elő, hogy a legeredményesebbek lettek a nemzetek éremrangsorában.

Az állami hírügynökség akkor azt is közzétette, hogy 29 ezer dollárról emelkedett a győztesek honoráriuma. A 75 százalékos növekmény jól mutatja, mennyire fontos volt Kínának, hogy amennyi aranyat csak lehetett, otthon tartsanak. Azt kiderítettük, hogy négy évvel később, Londonban körülbelül 60 ezer volt a jutalom, Rióban, 2016-ban viszont visszaesés következett, 37 ezerre csökkent az apanázs.

A 2021-re halasztott tokiói nyári olimpián a 14 éves műugró Kvan Hong-csan esete után derült ki, hogy 80 ezer dollár jár a győzteseknek, így neki is. A sportoló ugyanis azt nyilatkozta, hogy egy balesetben súlyosan megsérült édesanyja gyógykezelésére szeretné költeni az aranyéremért kapott pénzét.

A nagylelkűségét látva a helyi szponzorok is jelezték, ők is szívesen támogatják lakással, egyéb anyagi juttatásokkal a bajnokot. Kínában ugyanis az a szokás, hogy a tartományok és a városok, de még a kerületek is külön, méghozzá igazán bőségesen jutalmazzák a jeles eredményeket. A 2012-ben a 400 méteres vegyes úszásban világcsúccsal győztes Je Si-ven például egy 1500 négyzetméteres házat is kapott.

Az állampárt hivatalosan most nem kürtölte világgá, hogy a 2022-es pekingi téli olimpián mekkora összeget fizetnek ki az aranyérmeseknek, de a logika azt mondatja velünk, hogy hasonló összeget kaphattak, mint a fél évvel korábban Tokióban győztes versenyzők. Kína ezen az olimpián egyébként már 9 aranyérmet szerzett. Ebből kettőt a San Franciscóban született Ku Aj-ling nyert meg, aki bármennyit kapott is az aranyért, az csak töredéke lehet annak, mint amit a világ nagy cégei adtak neki, hiszen ő világmárkák arca, és az éves bevétele 30 millió dollár körüli.

Maradjunk azonban Vu eseténél! Ha a fentiekből visszafejtjük a számokat, nyilván 2018-ban nem kapott 80 ezer dollárt sem, nemhogy a Kósa által említett kétmilliót.

Találtunk azonban olyan, a Google keresője alapján az interneten nem elérhető, papíralapú kínai forrást, amelyik arra utalt, hogy 2–5 millió jüan közötti összeget még hozzácsaptak a pénzéhez, hiszen akkor ő egyedüli győztes volt, ami a büszkeség fokát növelte. Kínában az első aranyért egyébként is külön bónusz jár minden olimpián. Az ötmillió jüan 700 ezer dollárnak felel meg jelenlegi árfolyamon, vagyis még így sem jön ki a Kósa által említett 2 millió dollár. Ettől még nem zárhatjuk ki, hogy az elnök láthatott olyan cikket, amiben 2 millió dollárt írtak, bár inkább csak informálisan beszélhetnek erről a sportágon belül.

A keresésünkben azonban egy még izgalmasabb adatra bukkantunk, mint Vu 2018-as pénze. Az idei olimpián az 1000 méteres döntőben negyedik helyen végzett Vu a tartományától a verseny másnapján egymillió jüant kapott. Ő nem lehetett otthon, hiszen még versenyzett, de a fotókon jól mutatott, hogy a családját meglátogatták Csiamuszéban, a helyi vezetők egy kis táblát is vittek a zseton mellett.

Ha ezt a mostani árfolyamon váltjuk át, akkor 140 ezer dollárt kapunk. 2022. februárban jobb erőben volt a forint, és ha akkor váltunk, akkor Liu Shaoang 168 ezer dollárt kapott volna az egyéniben megszerzett 50 millió forintot érő aranyérméért. Vagyis egy negyedik hely után járt egy igen komoly összeg a csapat veteránjának, forintban 55 millió. Hogy a tartomány, a helyi sportbizottság és maga a város a váltó idei sikere után hogyan járt a versenyzők kedvében, arról nem találtunk forrásokat.

Azt azonban láthatjuk, hogy Kína a hivatalos állami elismerésben nagyjából a felét fizeti ki annak, amit a magyar adófizetők pénzéből a magyar állam, de számtalan más csatornán ad még pénzt, ezt értelemszerűen tudják Liuék is. Ráadásul még egy külön státusz birtokosai lehetnek, Ku Aj-linhez hasonlóan: akik Kínát választották.

Kínában is van életjáradék

Sokszor szóba került már az életjáradék az utóbbi napokban. Magyarország a kilencvenes évek végén vezette be az életjáradékot a sportolói javadalmazási rendszerbe, mert több egykori klasszis is volt, akinek a megélhetése a létminimum közelébe süllyedt. Először csak az aranyérmesek kaptak, később az érmesek, aztán visszamenőleg az 1984-es pótolimpián szereplők, majd a felkészítő edzők és az özvegyek is életjáradékban részesültek.

A legutóbbi módosítással, amit Kocsis Máté és Bánki Erik jegyzett, oda jutottunk el, hogy mindegyik érem után fizet Magyarország. Az öttusázó Martinek János így a szöuli teljesítményéért dupla pénzt kap, mert az öttusa csapatversenyének eredménye az egyéni pontszámok összeadásával jött ki. Még az Indexben írtam arról, hogy van több olyan sportoló, akik nem jártak olimpián, mégis olimpiai járadékot kapnak.

Most azonban maradjunk Kínánál, mert ott is van életjáradék. Az olimpiai aranyérmes műugró, Kuo Csing-csing, miután elmúlt 40 éves, 6000 jüannal gazdagodik havonta. Ez 334 ezer forintnak felel meg, míg nálunk 400 ezres az egy arany után járó tétel. Hogy kint milyen elvek szerint számolják ki a járadékot, annak értelmezésére nem vállalkoznánk, mert függ mindez az élsportban eltöltött évektől is, de a kínai újságokban az ő pénzére találtunk egyértelmű utalást.

Kuónak dúsgazdag hongkongi üzletember a férje, neki nincs szüksége erre a forrásra, de ettől még őt külön kiemelték, mert a kétezres évek emblematikus kínai versenyzője volt, akinek edzés közben leszakadt a retinája, a 2004-es győzelmei után visszavonult, 2008 előtt azonban visszatért, hogy a hazájának további sikereket szerezzen a hazai olimpián. Négyszeres olimpiai bajnokként vonult végleg vissza.

Annyi biztos, hogy ilyen összegek hallatán a Liu testvérpár gondolhatja úgy, miért ne próbálnának szerencsét. A kínai váltóban a képességeik alapján ott lenne a helyük, ha a formájuk hasonló marad. Az más kérdés, hogy kaptunk olyan információkat, és a helyi újságok is foglalkoztak már azzal, hogy Vu szurkolói annyira azért nem örültek Liuék érkezésének.