Liuék megrázó bejelentése után – létezhet sérelmek nélküli elválás?

Amit már a nyáron sejteni lehetett, kedden bekövetkezett: Liu Shaoang és Liu Shaolin elhagyja Magyarországot. A történetnek lehet népmesei szála, hogy Magyarországnak már nyertek együtt olimpiát, és most megpróbálnak Kínának is aranyérmet adni a vegyes házasságból született gyerekek. A közbeszédet, a kommenteket viszont aligha így fogja uralni ez a sztori.

Mi most a következő lépés?

A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) kedden közleményben tudatta, hogy a rövid pályás gyorskorcsolya két legeredményesebb magyar versenyzője, a kétszeres olimpiai bajnok Liu Shaoang és az egyszeres győztes Liu Shaolin Sándor jelezték: országot váltanak. A szövetség elnöke, Kósa Lajos csütörtökön 10 órára rendkívüli elnökségi ülést hívott össze. Nagyon leegyszerűsítve a testület dönthet arról, segíti vagy megnehezíti-e a békés elválást. Határozatlan idejű szerződést kell felbontani, amit az elnökség akár részletesen is megismerhet, és elvarrhatják a vitás szálakat.

A két versenyző, ha hivatalosan nem kommunikált is semmit, a háttérben aktív volt. Felhívták többek közt Kósát a múlt héten, de másokkal is beszéltek a szövetség szűk vezetéséből, hogy tudassák velük az elhatározásukat, és ne csak szóbeszédből, és egy száraz közleményből értesüljenek egy ilyen horderejű döntésről. Egyúttal meg is köszönték mindazt, amit az elmúlt bő tíz évben értük tettek.

Ha a szövetség úgy dönt, hogy kiadják a versenyzési engedélyüket, akkor még az ilyenkor szokásosnak látszó egy évet sem kell kihagyniuk, és már a jövő évi világbajnokságon rajthoz állhatnak Szöulban, ha minden szerencsésen alakul. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, Gyulay Zsolt már előirányozta, az ezerszeres köszöneten van a hangsúly, várhatóan ez lesz a további kommunikáció is, és talán nem is lenne szerencsés akadékoskodni, bár nem beszéltünk egyetlen olyan szereplővel sem, akinek ne fájt volna a testvérpár gyors kiválása.

Liuék mostani szándéknyilatkozata még nem jár jogi kötöttséggel, akkor fordul majd élesbe a dolog, amikor a kínai szövetség bejelentkezik a magyarhoz, utána pedig a nemzetközihez, vagyis az ISU-hoz. Egyelőre még nem nevezték meg Kínát mint fogadóországot, de mivel oda mentek augusztusban felkészülni, nem nehéz kitalálni, mit tesznek.

Mivel Kína nem ismeri el a kettős állampolgárságot, a két bajnoknak le kell mondania a magyar útleveléről, erről is tájékoztatták a hazai vezérkart. Így viszont a magyar olimpiai érmeseknek járó életjáradék sem illeti meg őket, ha csak 35 éves koruk után nem lesznek ismét magyarok. Testközelből nem ismerhetjük a kínai bürokrácia sebességét, de ha nagyon akarják, akkor gyorsan kínai állampolgárok lehetnek, mert beszélik a nyelvet, egykor írni is megtanultak, most leporolhatják az ismereteiket, amit vélhetően már el is kezdtek.

A nagy hatású aranyérem és a múlt

Magyarországnak nem volt téli olimpiáról aranyérme a 2018-as tornáig. A koreai Phjongcshangban a férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó tökéletes taktikával és Liu Shaolin Sándor nagyszerű, utolsó körös előzésével – más erre aligha lett volna képes – megnyerte az ötezer méteres versenyt. Nagy pillanata volt ez a magyar sportnak, mert egy olyan sportág jutott a csúcsra, amelyiknek első hazai versenyét 1988-ban rendezték meg Pécsen. 30 év jól felépített munkája kellett ahhoz, hogy a semmiből a legfontosabb aranyérmet megnyerje, és megtörje az ázsiai dominanciát. Hogy mennyire nem könnyű négy jó kvalitású versenyzőt megtalálni egy adott időszakban bármilyen sportágban, azt jól jelzi, hogy 1952-ig kell visszamennünk az időben, hogy váltóban győztes magyar csapatot találjunk, akkor a 4×100-as női gyorsváltó győzött úszásban. Vívásban 1988-ban nyert utoljára a csapat, egy kajaknégyes annyiban más, hogy ott egyszerre adják le a teljesítményüket a versenyzők, nem pedig egymás után.

A hazai korcsolyasport nagyot veszít, hiszen

ennek a történelmi eredményt elérő váltónak a két tagja válik majd most ki, és erősítheti az egyébként is roppant erős Kínát, ami így favorittá válik, miközben a magyar válogatott kiiratkozik az élmezőnyből.

Liu Shaoang az idei pekingi olimpián egyéniben mutatta meg kivételes képességeit, amikor ötszáz méteren rajt-cél győzelmet aratva nyert, megszerezve a magyar téli sportok első egyéni olimpiai aranyérmét. A két férfi és két nő alkotta mix váltó bronzot nyert 2022-ben, ez az egység sem lesz versenyképes most egy jó ideig a két Liu nélkül. Kínai izomzat és magyar állóképesség, ez volt a sikerük titka, ezt mostantól Kína élvezheti. A 24 éves Shaoangban még két, a jövő héten 27 éves Shaolinban reálisan számolva még egy olimpia van benne.

Lina hatása

„Egymást tették naggyá” – a sportág egyik bennfentesénél érzékletesebben nem is lehet megfogalmazni, mi történt a Liu testvérekkel és a kvázi kezdő edzőként Magyarországra érkező Csang Csing Linával. Eközben értelemszerűen minden lehetőséget megkaptak. Kaptunk olyan információt, miszerint Lina szerződésében volt egy olyan passzus, hogy Kína bármikor visszarendelheti őt, mivel csak ideiglenesen engedték el. Ettől a forgatókönyvtől, a távozástól egyébként már 2018 után is tartottak a sportágban, és mindenki megkönnyebbült, amikor 2019-ben Magyarországon maradt. A Kínához erősen kötődő Liu testvérek elmenetele is mindig téma volt a sikeres olimpiák után.

Hogy egy Kínában szocializálódott embert, Linát nem érhet nagyobb megtiszteltetés, mint hogy hazahívják, arra számítani lehetett. Olyannyira, hogy a kínai manővernek ez is volt a legfontosabb láncszeme. Hogy egy nem diktatúrában szocializálódott testvérpárt el lehet vinni Európából, az kevésbé gyakori. Shaoang 9, Shaolin 11 éves kora óta ismeri a trénert, akkor mentek ki másfél évre ugyanis Kínába, és akkor kezdték el együtt a közös munkát, amit később Magyarországon folytattak. A testvérpár külön szorgalmazta az edzőnő átigazolását ide. A kötődésük most is nyilvánvaló, csak benne bíznak, hogy még évekig ugyanazon a magas szinten tudnak maradni.

Még a nyáron írtunk arról, hogy egy sportoló nem szokta teátrálisan bejelenteni, hol edz a felkészülési időszakban. A javarészt Londonban élő Szilágyi Áron sem tette, Verrasztó Dávid sem kürtölte világgá, hogy az Ausztriában dolgozó edzője útmutatásai mellett készül a versenyekre. Oka volt, hogy bejelentették, hogy Kínába mennek edzeni, a bejelentés már nyilván előrevetítette, mire lehetett számítani. Arra viszont júliusban még csak szóbeli ígérete volt Linának, hogy kínai kapitány lehet, és csak később írták alá a szerződést. Hogy milyen edző, az majd most derül ki, mert eddig inkább csak a Liu testvérekkel ért el sikereket, most pedig egy komplett szakágat kell felemelnie.

Örökség a romokon

Miközben Lina a magyar kapitány volt, gyakorta a szemére vetették, hogy ő valójában a két Liu testvérnek az edzője, nem mindenki másé is egyben. Előfordult, hogy kínaiul beszéltek, amit csak ők értettek, más nem. Lina elsősorban a terheléssel törődött, a regenerációval kevésbé, a nagy terhelés mellett pedig a versenyzők lelki oldala csekély mértékben érdekelte. Sokan hagyták emiatt abba a sportot alatta, a női szakágban sokaknak nem tetszett a stílusa.

De nemcsak ők voltak ezzel így, hanem az Amerikából honosított Krueger John Henry is, aki ezt karakánul szóvá is tette. Az olimpiai ezüstérmes sportolóról a nyáron derült ki, nem folytatja Magyarországon, valamilyen fegyelmi vétséget követett el. Ebben a szakításban Linának kulcsszerepe volt, nem kedvelték egymást. Most, hogy Lina már nincs itt, Krueger a kora miatt is a válogatott vezére lehetne, mégsem valószínű a visszatérése. A cikk elején említett váltóaranyban fontos szerepet játszó Burján Csaba pedig néhány hete bejelentette visszavonulását, amiben ugyancsak van szerepe Linának is információink szerint. Ő is vezér lehetne, mert vannak tehetséges fiatalok, például az a Nógrádi Bence, akit a februári olimpián az akkor még címvédő váltó kiesése után bűnbaknak kiáltott ki Shaolin. A tehetséges fiatalok előtt most nyílt egy ajtó, de összességében mégsem az igazi a helyzet, mert így nem érmekért, hanem csak helyezésekért és B döntőért fognak harcolni a jövőben, a két Liunak sikerült ugyanis talán utoljára a juniorból a felnőtt korosztályba való átmenet mintaszerűen.

Közhangulat

Számtalanszor előfordult már, hogy szeretett élsportolók egy pillanat alatt veszítik el a rokonszenvet, és (haza)árulózzák le őket. Az Ausztriába szegődő asztaliteniszező Gárdos Róbert is megkapta ezt, noha ő nyíltan elmondta, mi nem tetszik neki itthon, és nem változtattak rajta. Odaát Európa-bajnok lett csapatban, ezt itthon nem érhette volna el.

Amikor Nagy László a Barcelona kézilabdázója volt, és joggal lehetett attól tartani, hogy spanyol színekben folytatja, a veszprémi sportcsarnokban láthatott egy olyan transzparenst, amire azt írták: „ismerős még a dallam?” – a Himnuszra utalt a lelátó népe. A spanyolok konkrét lépéseket tettek, hogy Nagy spanyol állampolgárságot és útlevelet kapjon, de végül a legjobb magyar játékos Magyarország mellett döntött, ebben közrejátszott veszprémi szerződtetése is. A 2012-es olimpián aztán a négy közé jutott a válogatottal.

Lehet hinni a hazafiságban, hogy egy sportolót ez az elv vezérel, de egy sportoló mindenekelőtt egoista, a versenytársát elsősorban önmaga miatt akarja legyőzni, önmaga miatt akar jobb és jobb lenni. Az utolsó métereken, a megfeszített hajrá közben a szeretteire, és a családjára gondol, nem a piros-fehér-zöld színek jelennek meg lelki szemei előtt.

Egy ilyen döntés ettől még fájdalmas, mert alátámasztja: az egyéni érdek felülkerekedik a nemzeti érzületen.

Jó abban hinni, hogy Willi Orbán azért választotta Magyarországot és a magyar fociválogatottat, mert az édesapja miatt magyarnak tartja magát, de a kép úgy teljes, hogy a német felnőttválogatottban nem számítottak rá, noha a korosztályosnak az egyik oszlopa volt tinédzserként.

Kettős identitású sportolóknál még inkább jellemző, hogy mindkét országhoz tartoznak. Az olimpiai bajnok amerikai hódeszkás, a koreai gyökerű Kim Chloe sikereit sokan magukénak érzik az ázsiai országban, de nyilván sokan nem tudják lenyelni, ha koreai származású, akkor miért nem a koreai zászló alatt versenyez. Liuéknál tervben volt, hogy olyan zászlóval ünnepelnek, aminek az egyik fele magyar, a másik kínai, de ez végül a puszta véletlen miatt nem jött ez össze, mert ez az édesanya által készített lobogó az olimpiai faluban maradt. Liuék édesapja elsősorban Németországban él, de sokat megy Kínába is.

Kína a 2022-es olimpiára már importált magának egy sztársportolót az Egyesült Államokból, a síakrobatikában két aranyérmet szerző 18 éves Ku-Aj-linget, akivel még a helyszínről posztolt közös fotót Liu Shaoang. Róla azt sem tudni, hogy kettős állampolgársággal rendelkezik-e. „Annyira érzem magamat amerikainak, amennyire kínainak. Amerikai vagyok, amikor az Egyesült Államokban tartózkodom, és kínai, amikor Kínában vagyok. Nem fogom az időmet arra pazarolni, hogy olyan embereket próbáljak megnyugtatni, akik tanulatlanok” – panaszkodott az olimpia idején.

Lehetett volna-e másként?

Ez az a kérdés, ami a legérdekesebb. Ha egy sportoló, de még ha egy munkavállaló is menni akar, akkor igen nehéz visszatartani. Ha a szövetség azt mondja a nyáron, mehettek edzőtáborozni Kínába, de ezt már nem a magyar adófizetők fogják fizetni, az egy szigorú, és barátságtalan gesztus lett volna. Kósa Lajos nemcsak a lelke mélyén bízott abban, hogy itt maradnak, hanem erről patetikusan nyilatkozott is. Így hát előállt az a groteszk helyzet, hogy a hazai szövetség fizette azt a repülőjegyet, amellyel elmentek innen.

Lehet bírálni Kósa naivitását, de még ha kőkeményen beleállt volna is egy ilyen csatába, akkor sem nyerhetett volna. Mivel Liuék időben bejelentették az országváltási szándékukat, a legkeményebb csaták végén maximum az a végeredmény születhetett volna, hogy a testvérpár három év kényszerű kihagyás után legkésőbb 2025. októberben kínai színekben indul a világkupákon, és onnan kijuthatnak a 2026-os olimpiára. Annyit el lehetett volna érni, hogy addig nem versenyezhetnek kínai színekben, mást azonban nem. Érdemi akadályt tehát sem a magyar szövetség, sem a Magyar Olimpiai Bizottság nem jelentett volna.

Amikor a háromszoros olimpiai bajnok kajakos Janics Natasa 2012-ben kacérkodott azzal, hogy visszatér Szerbiába, akkor az olimpia után a magyar szövetség és a MOB is befeszült, nem járultak hozzá a versenyzéséhez, és végül a maradás mellett döntött. Mivel állampolgárságát megtartotta, jelenleg is haszonélvezője az életjáradéknak. Szabó Szebasztián úszó Zentán született, magyar–szerb kettős állampolgár volt, a Szerb Olimpiai Bizottság mielőtt ellenállt volna, és megjelölte volna, hogy ragaszkodik a hároméves türelmi időhöz, kapott egy telefont Aleksandar Vučić államelnöktől, és elengedték a versenyzőt, aki azóta a 2021-es olimpián az ötödik helyezett gyorsúszóváltó tagja volt, már magyar színekben.

Vezetői szinten természetesen kellemetlen ez az ügy, mert az ország nem tudta megtartani a sportág két legjobbját; Liu Shaoang joggal pályázott az év legjobb sportolója címre is idén. A kínai LiNing sportszergyártó-birodalommal és a szponzorálásával viszont nem könnyű versenyre kelni, de a két versenyző is hajlamos volt a megingásra, miközben nyilván anyagilag jobban járnak kint, mint itthon. Ránk nézve azonban még kellemetlenebb az, hogy egy olyan szereplő távozása után kell megkezdeni a sportág újraépítését, aki a kiváló edzői képessége mellett romboló hatású is volt, és csak most derül ki, a mély sebek mellett milyen károkat okozott a hátországban.