A címvédő szlovén Tadej Pogačar nyerte az év utolsó nagy kerékpáros versenyét, az Il Lombardiát, ami két legenda: Vincenzo Nibali és Alejandro Valverde utolsó versenye is volt egyben. Valter Attila betegség miatt menet közben állt ki, Fetter Erik a 104. helyen ért célba.
Az észak-olaszországi Il Lombardia kerékpárverseny hagyományosan az európai országúti szezon záróeseménye, ami minden októberben összehozza a legjobb egynapos versenyzőket és hegyimenőket egy végső összecsapásra az évben. Ennek megfelelően idén is bombaerős mezőny gyűlt össze: Jonas Vingegaard (Jumbo-Visma) és Tadej Pogačar (UAE Team Emirates) a Tour de France után ismét egymás ellen versenyzett, mellettük pedig olyan sztárok indultak még, mint Julian Alaphilippe (Quick-Step Alpha Vinyl), Enric Mas (Movistar) és Mikel Landa (Bahrain–Victorious). Ahogy tavaly, úgy idén is két magyar bringás, Valter Attila (Groupama-FDJ) és Fetter Erik (EOLO-Kometa) volt ott a mezőnyben.
Az idei Lombardia nemcsak a szezont, hanem egy korszakot is lezárt, hiszen a sportág két legendája, a 37 éves olasz Vincenzo Nibali (Astana Qazaqstan) és a 42 éves spanyol Alejandro Valverde (Movistar) is most, a „hulló falevelek versenyén” fejezte be hosszú és páratlanul sikeres pályafutást.
Az öt nagy, Monumentumnak nevezett egynapos verseny közül a Lombardia az utolsó. A dimbes-dombos, 4600 méternyi szintkülönbséget tartalmazó verseny idén Bergamóból indult és a Comói-tó partján ért véget. Az utolsó 30 kilométeren belül kétszer kellett megmászni a rövid és kanyargós San Fermo della Battaglia emelkedőt, a kettő között pedig a hosszabb és nehezebb Civiglio emelkedőt is.
A rajt után Fetter Erik is próbált szökni, de a végül kialakuló tízfős elmenésbe nem került bele. Ezután egészen sokáig tekert az élmezőnyben, ám az utolsó 50 kilométeren sokkal együtt ő is leszakadt, és 26:28 perc hátránnyal a 104. helyen ért célba. Valter Attila az utolsó versenyén indult a Groupama-FDJ színeiben, ugyanis jövőre már a Jumbo-Visma versenyzője lesz. A tavalyi Lombardián remek eredményt ért el, 12. lett, ám idén ezt nem tudta megismételni. Rosszullét miatt már a szakasz elején leszakadt, és fel is adta a versenyt – írja az MTI.
A szökevényeket 72 kilométerre a céltól érte utol az esélyesek csoportja. Az első komoly támadást Pogačar indította 19 kilométerrel a vége előtt, amivel teljesen szétszedte az élmezőnyt. Csak a Vuelta-második Enric Mas és a lejtmenetben felzárkózó Mikel Landa tudta tartani a tempóját. Az utolsó emelkedőn Landa leszakadt, így harmadikként ért célba, az elsőségért pedig Pogačar és Mas sprintelt, az esélyeknek megfelelően a szlovén volt a gyorsabb. A 24 éves Pogačar a tavalyi Liége-Bastogne-Liége és Lombardia megnyerése után pályafutása harmadik nagy klasszikusát nyerte.
Valverde ezúttal is a legjobbak között volt, hatodikként, a nézőknek integetve gurult át a célon. Nibali 2:17 perc hátránnyal a 24. helyen fejezte be utolsó versenyét.
Eredmény:
Il Lombardia, Bergamo-Como, 253 km:
- 1. Tadej Pogačar (szlovén, Team UAE Emirates) 6:21:22 óra
- 2. Enric Mas (spanyol, Movistar) azonos idő
- 3. Mikel Landa (spanyol, Bahrain-Victorious) + 10 másodperc hátrány
- 4. Sergio Higuita (kolumbiai, Bora-Hansgrohe) + 52 mp. h.
- 5. Carlos Rodríguez (spanyol, Ineos-Grenadiers) azonos idővel
- 6. Alejandro Valverde (spanyol, Movistar) + 1:24 perc hátrány
- … 24. Vincenzo Nibali (olasz, Astana Qazaqstan) + 2:17 p. h.
- … 104. Fetter Erik (EOLO-Kometa) + 26:28 p. h.
- … Valter Attila (Groupama-FDJ) nem fejezte be a versenyt.
A 2022-es Monumentumok győztesei:
- Milánó-San Remo: Matej Mohorič (szlovén, Bahrain–Victorious)
- Flandria: Mathieu van der Poel (holland, Alpecin–Deceuninck)
- Párizs-Roubaix: Dylan van Baarle (holland, Ineos-Grenadiers)
- Liége-Bastogne-Liége: Remco Evenepoel (belga, Quick-Step Alpha Vinyl)
Majdnem minden évben volt egy hete, amikor verhetetlen volt
Alejandro Valverde igazi kerékpáros családba született 1980-ban, édesapja és bátyja is amatőr kerékversenyző volt, így nem volt kérdés, hogy ő is ezt a sportágat fogja kipróbálni. Az Armstrong-éra közepén, 2002-ben lett profi, amikor a nagy spanyol csapat, a Kelme szerződtette. Egy évvel később már szakaszokat nyert a spanyol körversenyen, összetettben pedig a 3. helyen zárta a 2003-as Vuelta a Espanát. Pár héttel később aztán ezüstérmet nyert a Kanadában rendezett világbajnokság mezőnyversenyén. A 23 éves Valverde ezekkel az eredményekkel berobbant a sportág élvonalába, ahol (majdnem) húsz éven át megőrizte a helyét. 2004-ben az akkor Caisse d'Epargne, ma már Movistar néven működő csapathoz igazolt, akik mellett pályafutása végéig kitartott.
2003-tól összesen 133 győzelmet aratott, és a legtöbb szezonjában volt legalább egy olyan hete, amikor gyakorlatilag verhetetlen volt.
Ez gyakran a tavaszi, ardenneki klasszikusok idejére esett. Egyik kedvenc versenyét, a La Flèche Wallonne-t ötször nyerte meg (először 2006-ban, majd 2014 és 2017 között zsinórban négyszer), a Monumentumnak számító Liége-Bastogne-Liége-n pedig négyszer győzött (2006, 2008, 2015, 2017). Bár Valverde az egynapos, rövid emelkedőkkel nehezített versenyeken volt a legjobb, egy háromehetes győzelem is összejött neki. A 2009-es spanyol körversenyen csúcsformában tekert, és Samuel Sánchez előtt megnyerte a Vueltát.
Pályafutását beárnyékolja, hogy összefüggésbe hozták a 2006-ban kirobbant Operación Puerto vérdopping-üggyel, amelynek középpontjában Eufemiano Fuentes orvos állt. Egy madridi bíróság szerint a nyomozás során lefoglalt több száz tasak vér és plazma közül az egyik Valverdéé volt. Valverde sosem ismerte el, hogy tiltott teljesítményfokozókkal élt volna, ám a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség 2010. május 31-én bejelentette, hogy Valverdét 2010. január 1-től kezdődően két évre eltiltották, ugyanakkor a korábbi eredményeit nem vették el.
A kétéves felfüggesztés letöltése után 2012-ben tért vissza a versenyzéshez, és lényegében ott folytatta, ahol az eltiltása előtt abbahagyta: sorra nyerte a szakaszokat, klasszikusokat és egyhetes versenyeket. Pályafutását a 2018-as innsbrucki világbajnokság megnyerésével koronázta meg, amikor már sokan azt gondolták, hogy túl van karrierje csúcsán. 42 évesen, utolsó profi szezonjában is még ott van a szűk világelitben: a Budapestről induló Giro d'Italián 11. lett összetettben, hazai versenyét, a Vueltát pedig a 13. helyen fejezte be. Bár a spanyol kerékpársport fénye az elmúlt években kissé megkopott, a jövő biztatónak tűnik: a 27 éves Enric Mas második, a 20 éves Juan Ayuso pedig harmadik lett az idei spanyol körversenyen, így Valverde nélkül is számíthatnak jó eredményekre.
Felice Gimondi örököse
Vincenzo Nibali az elmúlt évtized legeredményesebb olasz kerékpárosa, egyike annak a hét versenyzőnek, aki a történelem során mindhárom háromhetest, a Tour de France-t, a Giro d'Italiát és a Vuelta a Espanát is meg tudta nyerni.
Rajta kívül ez egy olasznak sikerült még: Felice Gimondinak az 1960-as években. Nibali abban is hasonlít nagy elődjéhez, hogy ő is megnyerte a két legfontosabb olasz egynapost, a Milánó-San Remót (2018) és a Lombardiát is (2015, 2017), ami jól mutatja, hogy milyen sokoldalú versenyző volt.
Nibali 1984-ben született Szicilián, Messina városában, innen jön beceneve, a „messinai cápa”. Annak érdekében, hogy profi kerékpáros lehessen, tizenhat éves korában elhagyta szülővárosát, és Toszkánába költözött. 2005-ben a Fassa Bortolo csapatánál lett profi, de a csapat megszűnése miatt 2006-tól már a Liquigas színeiben tekert. Első háromhetese a 2007-es Giro volt, ahol csapattársát, Danilo Di Lucát segítette hozzá a rózsaszín trikó megnyeréséhez.
A 2009-es Tour de France-on megmutatta, hogy kapitányként is lehet vele számolni, összetettben a hatodik helyen zárt (miután Lance Armstrongot valamennyi eredményétől megfosztották). Nibali a 2010-es Girón már szakaszokat nyert és harmadik lett összetettben, miközben a rózsaszín trikót megint egy csapattársa, ezúttal Ivan Basso vitte el. A 2010-es év utolsó háromhetesét, a Vueltát viszont már Nibali nyerte.
2013-ban az egyik legerősebb csapathoz, az Astanához szerződött, akikkel rögtön megnyerte az olasz körversenyt, majd egy évvel később a Tour de France-t is. Nibalinak ezzel összejött a nagy tripla, amivel bekerült a sportág egyik legexkluzívabb társaságába: Eddy Merckxszel, Jacques Anquetillel, Felice Gimondival, Bernard Hinault-val és Alberto Contadorral lehet egy lapon emlegetni a nevét. Később Chris Froome is csatlakozott ehhez a sorhoz. Nibali utolsó háromhetese győzelme a 2016-os Giro volt, amit az utolsó két hegyi szakaszon, közel ötperces hátrányból fordított meg.
Nibalit nemcsak a háromhetes eredményei tették naggyá, hanem a stílusa is. Amikor az ereje engedte, szinte mindig bátor, támadó szellemben versenyzett. Remek kerékpár kezelési tudásának köszönhetően a lejtmenetekben szinte repült, és a vakmerőség határát súroló módon vette be a hajtűkanyarokat. Lefelé legalább olyan jó, ha nem jobb volt, mint a hegymenetekben, ami nem egy győzelmet hozott számára. Talán a legemlékezetesebb a 2018-as Milánó-San Remo volt, ahol az utolsó emelkedőről, a Poggióról úgy jött le, hogy senki sem bírt a nyomában maradni. Visszavonulásával hatalmas űrt hagy az olasz kerékpársportban, és egyelőre nem látni, hogy melyik fiatal olasz bringás léphetne az örökébe.
