Néhány éve még egy halüzemben dolgozott, most megnyerte a Tour de France-t

A 25 éves Jonas Vingegaard nyerte az idei Tour de France-t, a dán bringás meggyőző, közel háromperces előnnyel verte a címvédő, kétszeres Tour-győztes szlovént, aki toronymagas esélyese volt a háromhetes versenynek. Vingegaard két durva hegyi szakaszon őrölte fel az addig sebezhetetlennek tűnő ellenfelét, amiben hatalmas szerepe volt csapata, a Jumbo-Visma mesteri taktikájának. Bjarne Riis 1996-os győzelme óta Vingegaard a második dán, aki meg tudta nyerni a Tour de France-t. (Igaz, Riis győzelmét beárnyékolja, hogy később bevallotta, doppingolt.)

Történelmi Tour, ikonikus pillanatok

Az idei Tourt valószínűleg még sokáig fogják emlegetni, emlékezetes csatát hozott Vingegaard és Pogačar párharca. A semleges szurkolók jártak a legjobban, végig nagyon szimpatikusan és sportszerűen küzdött a két bringás. Az őrült izgalmakat hozó 18. szakaszon, ahol a dán gyakorlatilag bebiztosította a végső győzelmet, Pogačar elesett a lejtmenetben. Vingegaard azonban nem gyorsított, nem használta ki riválisa hibáját, hanem bevárta a szlovént, és együtt kezdték meg az utolsó, mindent eldöntő emelkedőt is. Pacsijuk a Tour de France történelmének egyik ikonikus pillanata lesz. Vingegaard még mindig csak 25 éves, Pogačar pedig csupán 23, könnyen lehet, hogy nem utoljára csaptak össze a Touron.

Abból a szempontból is történelmi az idei verseny, hogy ez volt minden idők leggyorsabb Tour de France-a. A mezőny 42,026 kilométer per órás átlagsebességgel teljesítette a 3328 kilométeres távot, ami önmagában is brutális, de ha hozzávesszük, hogy sokszor 40 Celsius-fokos hőségben tekertek a versenyzők, akkor még inkább emberfelettinek tűnik a teljesítmény.

Vingergaard Tour-sikere kicsit sorsszerű is, mivel a körverseny idén hazájából, Dániából rajtolt, összesen három szakaszt rendeztek ott. Vingegaard-t fanatikus szurkolás fogadta otthon, a koppenhágai csapatbemutatón ezrek skandálták a nevét. Vingegaard megszólalni is alig bírt a meghatottságtól, könnyes szemmel köszönte meg a tömegnek a biztatást. Hasonló őrületre számíthat most is, hogy megnyerte a Tourt. „Ez az év legnagyobb kerékpárosversenye, a legnagyobb, amit megnyerhetsz, és most sikerült. Ezt már senki sem veheti el tőlem” – mondta Párizsban, a befutó után.

Elégtételt vettek a 2020-as fiaskóért

A világ leghíresebb és legnagyobb presztízzsel bíró kerékpárversenyének újdonsült győztesére 2019-ben csapott le a Jumbo-Visma, azóta álomszerűen alakul a karrierje. Már első profi évében nyerni tudott, a Lengyel Kör hatodik szakaszát húzta be, de az igazi áttörést a 2021-es év hozta meg neki. Megnyerte a Coppi e Bartali nevű ötnapos olaszországi versenyt, második lett összetettben csapattársa, Primož Roglič mögött a Baszk Körön, majd pedig másodikként végzett a Tour de France-on.

Mostani győzelme csapata számára is elégtételt jelenthet a 2020-as elveszített Tourért. Két éve Roglič drámai körülmények között, az utolsó előtti szakaszon, közel egyperces előnyről bukta el a végső győzelmet az akkor berobbanó Pogačarral szemben. Egy évvel később megint Roglič volt a Jumbo kiemelt embere, de még a verseny elején bukott, és feladta a Tourt. A kapitány kiszállásával életbe lépett a B terv, és a relatíve ismeretlen Vingegaard lépett elő a csapat első számú emberévé. A második hely nagyon jó eredménynek számított tőle, még úgy is, hogy több mint 5 percet kapott Pogačartól, de abban az évben egyszerűen nem volt ellenfele a szlovénnek. Viszont már akkor is látszott, hogy Vingegaardnak fekszenek a durva emelkedők, képes tartani a lépést Pogačarral a hegyeken. Sőt, a legendás Mont Ventoux-n még kicsit le is tudta szakítani a sárga trikóst, az egyik időfutamon pedig mindössze 27 másodperccel maradt el tőle.

Az idei Tournak is úgy vágott neki a Jumbo, hogy megint Pogačar a toronymagas esélyes. Nem igazán látszott, hol lehetne megfogni az új Eddy Merckxnek kikiáltott szlovént, hiszen jól bírja a hegyeket, időfutamban is erős, és még remekül sprintel is – írtuk felvezető cikkünkben. Ennek ellenére nagyon fogadkoztak a Jumbónál, hogy van tervük Pogačar legyőzésére. Az első héten úgy tűnt, Pogačart most sem lehet megfogni. Két nehéz szakaszt is megnyert, miközben Vingegaard értékes időt veszített a kaotikus kockaköves szakaszon, Roglič pedig megsérült egy bukásban.

Végül hibátlan csapatmunkával Vingegaard-éknak sikerült megrogyasztaniuk a címvédőt. Nem véletlen, hogy a párizsi befutó után a csapatszellemet méltatta Vingegaard. Arról beszélt, hogy olyan csapatuk van, ahol mindenki szó nélkül hajlandó feláldozni magát a másikért. Jó példa erre Roglič, aki – miután elszálltak a győzelmi esélyei – sérülten is beállt segíteni a többieknek. Wout van Aert szinte mindegyik szakaszon támadott, szökött, mégis ő volt az, aki az utolsó hegyi szakaszon tempót ment Vingegaard-nak, amivel végleg le tudták szakítani Pogačart. A Jumbo-Visma hat szakaszgyőzelemmel zárta a 2022-es Tour de France-ot, a sárga trikó mellett a pontverseny győztesének járó zöld trikót és a legjobb hegyimenőnek járó pöttyös trikót is bezsebelte a csapat.

Tour-győztes hegyimenő a sík Dániából

Aki nem követi hétről hétre a kerékpársportot, annak talán nem sokat mond Jonas Vingegaard neve. Mielőtt a Jumbo-Vismához került volna, a Team ColoQuick nevű, alacsonyabb osztályú dán csapatban tekert. Viszonylag későn kezdett el versenyszerűen bringázni, már 19 éves volt, amikor leigazolták. Korábbi edzői szerint a csendes és visszahúzódó Vingegaard nem az a típus volt, aki rögtön kitűnt tehetségével, sokáig nem is nyert versenyeket.

Gyerekkorában a focival próbálkozott, de nem igazán jött be neki a sportág, mert kicsi volt a kortársaihoz képest. Az apja egyszer elvitte a Dán Körverseny egyik szakaszára, így ismerkedett meg Jonas a kerékpársporttal. „Az elejétől kezdve imádta a bringázást, de időbe telt, mire rájött, hogy szeretne profi lenni. Az elején borzasztó nehéz volt neki, de megvolt benne a kitartás a folytatáshoz” – emlékezett vissza később az anyja.

Vingegaard kezdetekben egy halfeldolgozó üzemben dolgozott az északnyugat-dániai Hanstholmban, hogy a bringázás mellett meg tudjon élni. A melót az edzője, Christian Andersen szerezte neki. Két éven át mindennap reggel hatkor kelt, délben végzett, és utána következett az edzés. Egy 2017-es riportban halakat pakol, jeget lapátol Vingegaard, a következő jelenetben pedig már a dán utakat szeli kerékpárjával. Visszaemlékezése szerint a munka csak még motiváltabbá tette, hasznára volt, hogy szintet tudjon lépni a sportban, rendszert vitt az életébe. Persze a kerékpársportban sem egyedülálló, hogy valaki profi karrierje előtt kétkezi munkából éljen meg. Az EF Education–EasyPost ugyancsak dán versenyzője, Magnus Cort évekig egy bringaszervizben dolgozott, mielőtt profi szerződést kapott volna.

Részlet a 2017-es riportból:

A halüzemes riport idején 21 éves volt Vingegaard, abban reménykedett, hogy egy év múlva talán profi szerződést kap valamelyik csapattól. Korábban is voltak ajánlatai, de eltörte a lábát, ami kissé visszavetette a karrierjét. „Érzem, hogy ha profi akarok lenni, akkor az emelkedőkön kell bizonyítanom. Felfelé szeretek menni a legjobban, abban vagyok a legjobb, erre készülök a legtöbbet” – nyilatkozta akkor. Igaza lett, a Tour-győzelmét is annak köszönheti elsősorban, hogy ő volt a legerősebb a hegyeken.

De hogyan lett hegyimenő Vingegaardból, aki egy olyan országból jön, ami nagyrészt sík, és aminek a legmagasabb pontja 172 méteren található?

Bár Dániában nincsenek durva emelkedők, egy valamiből nincs hiány, főleg arrafelé, ahol Vingegaard felnőtt: a szélből.

A szembeszél a bringások legnagyobb ellensége (és az oldalszél is tud kellemetlen lenni), de a fiatal Vingergaard-t megedzették a mostoha körülmények (és nyilván a testalkata is előnyös a hegyekhez). Emellett a család rendszeresen Franciaországban töltötte a nyaralásokat, hogy a fiatal Jonas a hegyek között tudjon edzeni. Apjával bejárták az összes híres hágót, amit a Tour is szokott érinteni. Később, egy spanyolországi edzőtáborban rögtön megdöntötte a rekordot a Coll de Rates nevű hegyen, profikat megszégyenítő 13 perc 2 másodperces idővel száguldott fel a 6,5 kilométer hosszú emelkedőn, ami már jelezte, hogy ebben a srácban van valami különleges. Ezt az idei Touron végérvényesen bizonyította.