Négysánc: a zsűri is kellett hozzá, hogy ne jöjjön össze a síugrás történelmi Grand Slame

A két németországi és két ausztriai helyszínt magában foglaló síugróklasszikust 1953 óta rendezik meg a karácsony és vízkereszt közötti időszakban, de a verseny története során eddig csak háromszor fordult elő korábban, hogy valaki tökéletes teljesítménnyel győzött. Először a német Sven Hannawaldnak sikerült ez 2000/2001-ben, majd hosszú szünet után a lengyel Kamil Stoch húzta be mind a négy futamot 2017/18-ban. Ezután nem kellett sokat várni, a következő évben Kobajasi tarolt. Ezt most kis híján újra megcsinálta.

A japán síugró három éve az egész szezonban kiemelkedő formában volt, 13 egyéni világkupaversenyen győzött. A következő két idénye ehhez képest elég szürke volt, csak három-három aranyérmet tudott összehozni a világkupában, és ami ennél is nagyobb csalódás volt: sem a 2019-es, sem a 2021-es világbajnokságon nem tudott dobogóra állni egyéniben, csak egy csapatbronzot tudott begyűjteni.

A tavalyi szezon végén már újra remekül ugrott, és a mostani idényt is egy második hellyel nyitotta. Az első versenyeken még nem volt teljesen stabil – egy tíznapos karantén miatt kényszerpihenőre is vonult –, kétszer a legjobb 30-ba sem jutott be, de a Négysáncot már három futamgyőzelemmel kezdhette meg, és őt tartották a német Karl Geiger mellett a legnagyobb esélyesnek.

Kobajasi bebizonyította, hogy nemcsak a technikája nagyon összeszedett, de mentálisan is a legerősebb. A Négysánc nyitófutamán Oberstdorfban az első ugrás után még csak az ötödik volt, de egy szenzációs második ugrással mindenkit lenyomott, közel három ponttal verte a norvég Halvor Egner Granerudot. A második versenyen, Garmisch-Partenkirchenben ő állt az élen az első sorozat után, de a német Markus Eisenbichler egy jó ugrással nyomás alá helyezte. A japán válasza nem volt tökéletes, viszont ez is elég volt, hogy összesítve hajszálnyival, két tized ponttal győzzön.

A harmadik állomáson, Innsbruckban Kobajasi megnyerte a kvalifikációt, de élesben már nem bizonyíthatott a sáncon. A viharos szél miatt a zsűri először többször elhalasztotta a versenyt, majd törölte is, mivel Innsbruckban nincs világítás a pályán, így nem volt esély esti rendezésre sem. Kényszerből így Bischofshofenben kellett két futamot megtartani. Kobajasi az elsőn újra megnyerte az edzést, majd a versenyt is. Igaz, újra nehéz helyzetben volt, a norvég Marius Lindvik viszonylag nagy különbséggel, 4,7 ponttal vezetett az első kör után. Lindvik nem ugrott túl jól másodikra, de így is extra teljesítményre volt szüksége Kobajasinak. Válaszul a verseny második legerősebb ugrását hozta, újra nyert, bő öt pontot verve Lindvikre, és már csak egy győzelem kellett. Természetesen mindenki erről faggatta, de ő azt hangoztatta, hogy elsősorban két nagyot akar ugrani, aztán meglátja, mire lesz elég.

Kobajasi vetélytársai a versenyek után arról beszéltek, hogy demoralizáló az, amit a japán művel, és ezen a Négysáncon ő egy külön ligába tartozik. Az utolsó versenyt 17,9 pontos, átszámítva nagyjából tízméteres előnnyel kezdte, és a németek edzője, Stefan Horngacher is arról beszélt, hogy a japántól a győzelmet már nem lehet elvenni.

A kedvenc sáncon úszott el a Grand Slam

„Bischofshofenben nem hagyja magát megfosztani az összesített győzelemtől, ez a kedvenc sánca” – mondta a Tiroler Tageszeitungnak Kobajasi osztrák edzője, Richard Schallert, aki arról is beszélt, hogy a nyári felkészülés közben egyetlen rossz ugrást sem látott tanítványától.

Hiába a kedvenc sánca a bischofshofeni, Kobajasi versenyébe is belerondított a zsűri. Az első sorozatban 30 ugró után úgy döntöttek, hogy lentebb hozzák a startpontként működő beülőt. A rövidebb nekifutó általában alacsonyabb sebességet jelent, most pedig még az erősödő hátszél is a síugrók ellen dolgozott. Laposabb repülésre kényszerített őket, nem is tudott ezután senki messzire elugrani. A lentebbi beülő és a hátszél után ugyan kapnak kompenzációs pontokat az ugrók, de ebből nem feltétlenül jönnek ki jól. Most is ez történt, Kobajasi csak 133,5 méterre repült, 139,5 pontjával az ötödik helyen állt az első sorozat után, hét pont hátrányt kellett volna ledolgoznia Karl Geigerrel szemben, aki még magasabbról indulva ugrott el 140,5 méterre. Kobajasi összetett első helye így sem volt veszélyben, mert Lindvik gyengén ugrott.

A zsűri érezhette, hogy nem volt helyes a döntése, a második sorozatra már újra fentebbről, a 8-as helyett a 10-es beülőből startolhattak az ugrók, de így is rövideket repültek. Tizenöt ugró után megérkezett a vitorlázásra alkalmas szembeszél, így újra nagy ugrásokat láthattunk, Lovro Kos 144 méterig jutott. Erre megint levitték a 8-asra a beülőt. Kobajasi nagyjából azonos körülmények között ugrott közvetlen riválisaival, de ezúttal nem hozott extrát. Az élre állt ugyan, de az utána ugró négy versenyző mindegyike megelőzte. Geiger visszacsúszott a harmadik helyre, Granerud lett a második, míg az osztrák Daniel Huber élete első világkupa-győzelmét szerezte meg. Kobajasi összetettben így is simán első lett, 24 pontot vert a második Lindvikre, a harmadik Granerud lett.

Az Kelemen Zoltán korábbi síugró, az Eurosport szakkommentátora szerint is megfejthetetlen kérdés, hogy miért lett újra ennyire domináns Kobajasi. „Ha tudnám a pontos választ, most én is ott állnék a sánctoronyban. De valószínűleg ő maga sem tudja, hogy miért ő most a legjobb. Amilyen könnyen el tudod kapni a ritmus, olyan könnyen el is veszítheted. Nézzünk meg két korábbi Négysánc-győztest, Kamil Stoch és Dawid Kubacki is csak erőlködik, ugyanazt csinálják, mint eddig, de mégsem megy nekik. A japán most nagyon egyben van fejben, nincs benne, nagyon pontosan időzít, a határon van, ennél jobban már nem is lehetne csinálni.”

Kelemen úgy véli, mivel a legtöbb sánc már nagyon hasonló paraméterekkel épül, és nyáron is van versenysorozat, ahol a kerámiafelület segíti a csúszást, magasabb szintre került a síugrás. „Ennek is köszönhető, hogy mindenkinek a technikája egyre tökéletesebb, alig van rontott ugrás. Míg nekünk sok havas edzésre volt szükségünk, hogy jó formába kerüljünk, ma már nincs szükség ilyen sok ugrásszámhoz. A jobb technikai feltételek ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy gyakrabban lássunk Grand Slamet. Egy eleve fölényben lévő ugró jól ki tudja ezt használni.”

Kivételes fickó a síugrásban

Bár a 25 éves Kobajasi ért angolul, inkább tolmács segítségével, japánul szeret válaszolgatni, de úgy sem túl bőbeszédű. Egy mosolygós, visszahúzódó figura, aminek némileg ellentmond, hogy vannak excentrikus vonásai, szereti a menő autókat, 20 évesen már egy Porsche Caymant vett magának, pár hete pedig egy Jaguarról posztolt, és erősen érdeklődik a divatos cuccok iránt, gyakran találkozik stylistokkal, tervezőkkel, és szívesen költi is a pénzét ruhákra, cipőkre. A Neue Zürcher Zeitung szerint már azon is elgondolkodott, hogy mire költ shoppingolás közben a Négysáncon begyűjtött 152 ezer svájci frankból.

„Ő egy kivételes fickó ebben a sportágban. Művész, nagyon élénk, nagyszerű személyiség. Élvezi a szereplést, és ez mindig is kiütközik belőle. Sikerre termett. Egy igazi szupersztár típusú srác” – mondta az Yle Urheilunak Janne Väätäinen finn edző, aki korábban dolgozott a japánnal.

Bár gyerekkora óta versenyezett, Kobajasi sokáig nem vette túl komolyan a sportot, de miután látta, hogy bátyja külföldre is eljut jó eredményeinek köszönhetően, megváltozott a hozzáállása, keményebben kezdett dolgozni. Később a japánok legendás síugrójával, Kaszai Noriakival edzett együtt, a teniszt és a röplabdát is bevonva.

„A sportágtól függetlenül komolyan elkezdtem dolgozni azon, hogy győzzek, és ne kifogásokat keressek. A személyiségem végül úgy megváltozott, hogy már nem tudtam elviselni a vereséget. Így, bár önző indíttatásból kezdtem, Kaszai edző volt az, aki megtanított a győzelem örömére. Ez a szemléletváltás vezetett oda, hogy fokozatosan elkezdtem eredményeket elérni a világversenyeken” – nyilatkozott korábban motivációjáról a japán ugró.

„Az első sikerek csak úgy megtörténtek vele, de azért nagyon megdolgozott, hogy most ilyen jól ugrik” – mondta róla a már említett Schallert, aki versenyzőjét egy olyan értékes gyémántnak tartja, amely már szépen csiszolt is.