A Fehér Szörny tetején hat másodperc alatt 0-ról 100-ra gyorsulsz

Az alpesisí-világkupa legveszélyesebb lesiklóversenyének a kitzbühelit tartják, míg a hosszúságával is kiemelkedő wengenit a leglátványosabbnak nevezik, a sízőktől viszont talán a rögtön a karácsony után következő bormiói követeli meg a legtöbbet fizikailag, a Stelvio hegy lejtőjén nem egyszerű kontrollálni az őrült száguldást. Egy olasznak, Dominik Parisnak viszont ez nagyon megy, idén már hatodszor nyert a nagyon meredek, kanyargós, technikás pályán.

„Sosem lehetnek jó előérzeteid Bormióval kapcsolatban. Még nekem sem, pedig már májusban is volt itt pár jó csúszásom. Rendkívül megerőltető. Éppen ezért még az ünnepi vacsorán is vissza kell fognod magad, nem lehet felesleges csomagot cipelned, amikor lesiklasz”

– mondta a verseny tavalyi győztese, az osztrák Matthias Mayer.

„A klasszikusok közül, tisztán fizikai szempontból ez a legnehezebb pálya. Talán nem nehezebb, mint Kitzbühel, ami a meredekséget illeti, de az őrületes, amit fizikailag megkövetel, hogy ha gyorsak akarunk lenni” – nyilatkozta a svájci Beat Feuz, aki az elmúlt négy szezonban megnyerte a lesiklóvilágkupát.

A sportban előszeretettel osztogatják ki a szörny címkét a különböző versenyekre, hegyekre, Bormio is rászolgált erre a névre, gyakran emlegetik Fehér Szörnyként. A síelők 2255 méterről rajtolnak, és míg végigszáguldanak a 3270 méter hosszú pályán egy Kékes-tetőnyi magasságot, 1010 métert veszítenek. Mindezt alig két perc alatt. A pálya kuriózuma az is, hogy a rajtból a célt is látni lehet.

Már a rajt is lélegzetelállító, az egész szezon legdurvábbja, 63 százalékos meredekséggel indul a futam, így a Stelvión lehet a leggyorsabban 0-ról 100 kilométer per órára felgyorsulni, szűk hat másodperc elég hozzá. Ez nemcsak ijesztő, de elég megterhelő is, de az igazi nehézség csak ezután következik.

A rajttal gyűjtött sebességgel egy technikás szakaszt kell teljesíteni, egy jobbos és balos kanyar követi egymást, majd jön a Rocca-ugrató a maga 30 méteres repülésével. A Canalino Sertorelli nevű, körülbelül 300 méteres szakaszon újra fel tudnak gyorsítani a lesiklók, de örülnek, ha a pályán tudnak maradni a legnehezebb kanyarokban. Egy keresztcsúszó részen, a Carcentina-traverzen is átsiklanak, majd a San Pietro-ugrató következik, ide olyan sebességgel érkeznek, hogy 45 métereket is repülnek. A pálya alsó részén újra technikás, kanyargós részek következnek, fáradtan már nehéz is megtalálni a jó íveket. A pálya vonalvezetése önmagában is elég terhelést jelent, de további nehézséget okoznak a buckák, amelyeket szintén kontrollálni kell, olyan, mint a rodeó, ez is rengeteg energiába kerül. A versenyzők emellett gyakran megjegyzik, hogy a világkupa pályái közül ez a legsötétebb, nem túl jók a látási viszonyok. A versenyzőket nagyon megviseli ez a pálya, ami a szezon második leghosszabbja.

Több síző arról beszélt, hogy annyira kimerülnek és besavasodnak a végére, hogy az utolsó 20 másodpercben már kételkednek, hogy egyáltalán be tudják-e fejezni a versenyt.

„A lélegzésedet kell kontrollálnod – minden egyes lélegzetvétel aranyat ér –, a La Rocca és a San Pietro ugratóit égő lábakkal kell teljesítened, a Carcentinánál meg kell tartanod a vonalat – különben elveszíted a sebességedet és az önbizalmadat. A végén eljutsz a La Kontához, az árnyékos falhoz, ahol mindent bele kell adnod” – szólt Dominik Paris elemzése, akit már eddig is a Stelvio királyának tartottak, hiszen, ötször nyert itt lesiklást az olasz. Ehhez most egy újabb győzelmet tett hozzá.

Az először startoló Vincent Kriechmayr jónak tűnő alapidőt síelt, csak a 7-es rajtszámmal induló Aleksander Aamodt Kilde tudta megelőzni. Az idén már három futamot is nyerő norvég 3 századdal tudott becsúszni elé. Kilde aztán el is búcsúzhatott az első helytől, az inkább szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban erős Marco Odermatt szenzációsan síelt, és 88 századmásodpercet vert a norvégra. A robusztus Dominik Paris még ennél is jobb tempóval száguldott le, érezhető, hogy neki találták ki ezt a lejtőt, ő 24 századot tudott adni Odermattnak, amivel az első helyet is megszerezte. Kilde aztán egészen a hatodik helyig süllyedt, míg a bronzérem a svájci Niels Hintermanné lett.

Bormióban idén még kétszer, szerdán és csütörtökön is síelnek a férfiak, de már csak szuper-G-ben, ami kevésbé megterhelő számukra, igaz, a lesiklással a lábukban már az sem lesz könnyű.