Az Észak Pokla: dagonyázássá vált a bringások kockaköves őrülete

2021. október 4. – 12:59

Az Észak Pokla: dagonyázássá vált a bringások kockaköves őrülete
A Paris–Roubaix férfi versenye 2021. október 3-án – Fotó: DAVID STOCKMAN / BELGA MAG / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A kerékpárrajongóknak harminc hónapot kellett várniuk, hogy újra megrendezhessék a világ talán legismertebb egynapos versenyét, a kockakövek poklát jelentő Paris–Roubaix-t. A 125 éves versenyen most először volt női futam, és közel két évtized után az eső és a sár is újra vastagon benne volt a verseny dramaturgiájában.

A Paris–Roubaix-n nincsenek végtelen hosszúságú emelkedők vagy egymásba érő, hajmeresztően meredek rövid kaptatók, síknak nevezhető a pálya, de a beiktatott 20-30 macskaköves szektor teljesen kiszámíthatatlanná és nehézzé teszi a versenyt. Már eleve nagyon kellemetlen kockakövön tekerni, hiszen ráz, mint a centrifuga. Mentálisan is felemészti a bringást, hogy megtalálja és megtartsa a helyes ritmust ezen a felületen. De a durván megmunkált kövek állandó veszélyt is jelentenek, a Paris–Roubaix-n rengeteg a defekt, és egymást követik a bukások.

A szűk, kockaköves szektorokon, a pavékon mindig nagy a tülekedés és a tempó a jó pozíciókért, valamint az ígéretes nyomvonalért, ez is okozhat baleseteket, de maguk a kövek is megvezethetik a kereket, és máris jöhet egy bukás. A Észak-Franciaországban kanyargó Paris–Roubaix nem véletlenül érdemelte ki az Észak Pokla becenevet.

A kockaköves utak eredeti rendeltetésük szerint mezőgazdasági használatúak, és éppen emiatt porosak, sárosak, gyakran felveri őket a fű is. Ilyen utakból már egyre kevesebbet találni, megóvásukért és fenntartásukért már egy erre szakosodott kulturális egyesület dolgozik. Az általában tavasszal rendezett versenyen inkább a por szokta belepni a versenyzőket, míg esős időben a sártól válnak szinte felismerhetetlenné a bringások.

Fotó: Anne-Christine POUJOULAT / AFP
Fotó: Anne-Christine POUJOULAT / AFP
A belga Stan Dewulf (AG2R Citroen csapat) sáros arca a verseny után – Fotó: Anne-Christine POUJOULAT / AFP
A belga Stan Dewulf (AG2R Citroen csapat) sáros arca a verseny után – Fotó: Anne-Christine POUJOULAT / AFP
Versenyzők a Compiegne és Roubaix, közti szakaszon – Fotó: Anne-Christine POUJOULAT / AFP
Versenyzők a Compiegne és Roubaix, közti szakaszon – Fotó: Anne-Christine POUJOULAT / AFP

2020-ban a koronavírus-járvány miatt nem rendezték meg a Paris–Roubaix-t, és idén is a vírushelyzet miatt került októberre a hagyományosan április elején tartott verseny. Már napokkal a futamok előtt esett az eső, így 2002 után újra a saras verzióra készülhettek a biciklisták. Néhányuk, mint a terepkerékpározásban is kiváló Mathieu van der Poel kifejezetten örült is a csúszós, sáros körülményeknek.

Szombaton a Paris–Roubaix történetében először a nőknek rendeztek futamot, és Elizabeth Deignan mindjárt egy nem mindennapi győzelemmel tette emlékezetessé a nyitányt. A brit kerékpáros a céltól 83 kilométerre, még az első kockaköves rész előtt lógott meg a többiektől, és bátor szólózása első helyet is ért. Később arról beszéltek ellenfelei, hogy túl korainak ítélték meg ezt a szökést, nem hitték, hogy sikerülhet neki. Végül mégis Deignan próbálhatta meg magasba emelni a megpróbáltatásokra is emlékeztető trófeát, a nehéz kockakövet. A női futam is rendesen kapott a sárból, sok bukás tarkította a versenyt, a 128 indulóban csak 60-an teljesítették értékelhetően a Paris–Roubaix-t.

Versenyzők a női futamon – Fotó: ERIC LALMAND / BELGA / AFP
Versenyzők a női futamon – Fotó: ERIC LALMAND / BELGA / AFP
Ütközés és esés a női versenyen – Fotó: Bas Czerwinski / Getty Images
Ütközés és esés a női versenyen – Fotó: Bas Czerwinski / Getty Images
A holland Marianne Vos, az angol Elizabeth Deignan és az olasz Elisa Longo Borghini a dobogón – Fotó: ERIC LALMAND / BELGA MAG / AFP
A holland Marianne Vos, az angol Elizabeth Deignan és az olasz Elisa Longo Borghini a dobogón – Fotó: ERIC LALMAND / BELGA MAG / AFP

A férfiak futama is túlélőverseny lett, az eső miatt olykor a leaszfaltozott részek is korcsolyapályává váltak, de a dagonyázós részeken is sokan a földre kerültek. A kockaköves út hátán csak csúszkáltak a bringások. A 270 kilométerével rendkívül hosszúnak számító verseny utolsó 50 kilométerén Gianni Moscon volt nyerő helyzetben, de egy defekt és egy bukás is közrejátszott abban, hogy elveszítette több mint egyperces előnyét. Három üldözője, Mathieu van der Poel, Sonny Colbrelli és Florian Vermeersch aztán ott is hagyta őt, majd a teljesen elcsigázott hármas a roubaix-i velodromban döntötte el egymás között az első helyet. A hajrát végül Colbrelli nyerte Vermeersch és Van der Poel előtt. A holland a harmadik helye ellenére azt nyilatkozta, hogy ez olyan emlékezetes verseny volt, hogy a történelemkönyvekbe kívánkozik. Hogy milyen nehéz körülmények voltak, azt a célbaérkezési arány is jelzi: a 175 indulóból csak 92-en fejezték be a versenyt.

Az olasz Sonny Colbrelli győzelme a belga Florian Vermeersch és a holland Mathieu van der Poel előtt a Paris–Roubaix férfi futamán – Fotó: ERIC LALMAND / BELGA MAG / AFP
Az olasz Sonny Colbrelli győzelme a belga Florian Vermeersch és a holland Mathieu van der Poel előtt a Paris–Roubaix férfi futamán – Fotó: ERIC LALMAND / BELGA MAG / AFP
A Bahrain Victorious csapat kerekese, Sonny Colbrelli ünnepli győzelmét – Fotó: Bernard PAPON / POOL / AFP
A Bahrain Victorious csapat kerekese, Sonny Colbrelli ünnepli győzelmét – Fotó: Bernard PAPON / POOL / AFP

Tíz év után először magyar indulója is volt a Paris–Roubaix-nak, Szeghalmi Bálint után Peák Barnabás rajtolt el, de a BikeExchange versenyzőjének nem sikerült a célba érés.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!