A tokiói lengyel nagykövetségre menekült a belarusz atléta, akit edzője arra figyelmeztetett, hogy „öngyilkosságba” keveredhet

Lengyelországtól kér menedékjogot az a belarusz atléta, akit edzői az akarata ellenére vitettek volna Tokióból haza, nem sokkal azután, hogy a futónő az Instagramon panaszkodott a csapat vezetőire. A sportoló hétfőn versenyzett volna, de a belarusz olimpiai bizottság – hivatalosan az edzők döntése nyomán, orvosi javaslatra – vasrárnap visszavonta a nevezését „érzelmi, pszichológiai állapotára” hivatkozva. A 24 éves sportolónő elmondása szerint még aznap az edzői beállítottak a szobájába, és közölték vele, hogy pakoljon, majd kivitték a repülőtérre. Krisztyina Tyimanovszkaja itt kért segítséget a japán rendőrségtől.

Innen őrizetük alatt egy szállodába került, majd a lengyel nagykövetségre. A lengyel külügyminisztréium hétfőn megerősítette, hogy a sportolónő megkapja a beutazáshoz szükséges vízumot, és szerdán már Varsóba repülhet – írta az AP.

Tyimanovszkaja pénteken már futott 100 méteren, hétfőn következett volna a 200 méter, majd csütörtökön a 4×400-as váltó. Tyimanovszkaja a posztjában kifogásolta, hogy a 4x400-as váltóba tették, noha sosem versenyzett ebben a számban, ezt követte a belarusz hivatalos testület fellépése. A váltóba azért került bele váratlanul, mert – a sportoló állítása szerint – a belarusz vezetés elszervezte az eredeti tagok kiutaztatását, orvosaik nem végeztek el időben megfelelő mennyiségű tesztet ahhoz, hogy Tokióba repülhessenek. „Miért nekünk kell megfizetnünk a vezetés hibáiért? Miért csak véletlenül tudom meg valakitől az átszervezést? A kérdéseimre egyszerűen nem válaszolnak. Heló, ez itt egy olimpia, nem pedig valami vicc” – mondta.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is Tyimanovszkaja segítségére sietett, a NOB szóvivője, Mark Adams közölte, hogy a sportolónővel az ENSZ menekültügyi szervezete is kapcsolatba lépett.

Belarusz Olimpiai Bizottság: Provokáció, összeesküvés

A belarusz sportküldöttség hivatalos képviselői szerint Tyimanovszkaja állításai alaptalanok. Az állami sajtóban megjelent cikkek szerint a sportoló neveletlen viselkedése miatt jutott ide a helyzet, valamint azért, mert a történteket Belarusz elleni provokációra akarja felhasználni a nyugati világ – összegezte a Lengyelországból működtetett – zömmel oda menekült belarusz újságírókkal fenntartott, Belaruszban a neten csak trükközéssel elérhető – Belsat.eu.

„Nem győzni ment Tyimanovszkaja Tokióba, hanem, hogy önös érdekeit kövesse”

– közölte az állami Belta hírügynökséggel a belarusz nemzetgyűlés tagja, aki 1992-ben olimipiai aranyat szerzett kenusként. Alekszandr Maszejkov szerint mi sem bizonyítja jobban az előre eltervezett akciót, mint az, hogy Tyimanovszkaja családja is külföldön van már. (Maszejkov azt is kifogásolta, hogy a sportoló Ausztriában kérne menedékjogot, bár az előre eltervezettséget épp az cáfolhatja, hogy Tyimanovszkajával kapcsolatban több ország is felmerült, és végül Lengyelországban köthet ki.) Több más belarusz sportoló hasonló szellemben nyilatkozott az országon belülről.

Tyimanovszkaja hétfőn kijelentette: „Nem megyek vissza Belaruszba”.

Krisztyina, le ne ugorj az erkélyről

Nyilvánosságra került egy olyan 20 perces felvétel is, amelyen a sportolónőt győzködik vagy inkább fenyegetik a belarusz bizottság képviselői.

„Te egész országra szólóan vádolsz embereket, nem vizsgálva a részleteket. A butaságod miatt elveszíthetik a munkájukat…. De ők ezt megbocsátják… Segíteni akarunk neked…Mindenki hibázhat” – mondta neki az egyik belarusz sportküldöttség tagja, figyelmeztetve, hogy nem csak ők, de a sportolónő is „megégetheti magát.” A beszélgetésben még arra is kitérnek, hogy a sportolónőnek vissza kell fizetnie a 150 dolláros napidíjat, miután kevesebb ideig lesz Tokióban a tervezettnél. „Menj haza, pihenj, a szüleidnél vagy ahol tudsz” – javasolták neki. „Ha hazajössz, mindenki megnyugszik, a vezetés is. De ha maradsz…azt olyan tényezőnek fogják tekinteni, amely zavarja a csapatot az eredményes szereplésben…Segítesz nekünk?…Neked már semmit nem hoz, ha fellépsz 200 méteren” – mondta az atléták edzője, Jurij Mojszevics – ez lett volna Tyimanovszkaja hétfői száma. „Békélj meg a dologgal, ne hagyd, hogy a büszkeséged győzzön.”

Mojszevics itt tér rá a legsötétebb részre:

„Aztán ez a büszkeség elragad, az ördög, majd bizonyítani akarsz és az ördög azt mondja, ugorj le az erkélyről. Aztán majd mindenki sajnálkozva a fejéhez kap…, hogy de hülye volt, hát még élhetett volna”

– vázolta fel a helyzetet az edző. „Na, gyerünk, mindent elintézünk, te meg szépen hazamész”.

A húszperces orosz nyelvű beszélgetést itt hallgathatja meg:

A hivatalos szervek fenyegető győzködése jól jellemzi Belarusz autoriter politikai berendezkedését is.

Belaruszt 26 éve vezeti Alekszandr Lukasenko, legutóbb tavaly augusztusban aratott vitatható győzelmet az elnökválasztáson, zsinórban hatodszor. Győzelmét országos tüntetések követték, amelyeket a belarusz hatóságok némi biznytalankodás után kemény fellépéssel, erőszakkal, bebörtönzésekkel, a politikai ellenfelek külföldre üldözésével nyomott el. (Őszi helyszíni riportunkat itt olvashatja a belarusz helyzetről.)

Volt olyan belarusz olimpiai sportoló, aki felszólalt a politikai represszió ellen. Börtönbe ugyan nem került, sportiskoláját azonban ellehetetlenítették. 30 ezer civil viszont több hetes elzárást kapott a tüntetéseken való részévételért. A megmozdulások utáni rendőri fellépésnek halálos áldozatai is voltak.

Idén májusban pedig szintet lépett a rendszer az ellenzékiek begyűjtésében, amikor a Ryanair Görögországból Litvániába tartó gépét vadászgépekkel terelték Minszkbe, ahol őrizetbe vették Raman Prataszevicset és orosz állampolgárásgú barátnőjét, a Telegramon létrehozott Nexta működtetése miatt, amely az ellenzéki megmozdulások egyik fő szervező platformja volt. Az állami szintű légi kalózkodásból nemzetközi tiltakozás lett, amely után a nemzetközi járatok Belarusz légterét is elkerülték.

Az EU nem ismeri el legitim vezetőnek Lukasenkót, és tárgyalópartnernek tekinti az ellenzék által győztesnek tartott, külföldre kényszerített Szvetlana Tyihanovszkaját – akinek férje még azelőtt börtönbe került, hogy elnökjelöltségéhez összegyűjthette volna az aláírásokat.