Bojkott az olimpián: messze még a sport győzelme a politika fölött

Alighanem kijelenthető, hogy furcsán alakult a tokiói olimpia az izraeli Tohar Butbul számára, az izraeli dzsúdós ugyanis úgy jutott be a legjobb tizenhat közé, hogy nem kellett megküzdenie ezért senkivel. Meglepő módon ugyanakkor Butbul és az izraeli stáb valószínűleg így sem örült ennek, az algériai Fethi Nourine ugyanis vállaltan azért nem állt ki ellene, mert izraeli, de

a szudáni Mohamed Abdalraszul állítólagos vállsérülése sem tűnt túl meggyőző indoklásnak szerintük.

Ezek a visszalépések óriási ajándéknak tűnnek, ám az izraeli sportolók számára inkább érződnek nyűgnek, hasonló esetek ugyanis rendszeresen történnek, az Izraelben sikersportágnak számító dzsúdó mellett több más sportban is a sakktól egészen a futballig. A bojkottálásban az Izraellel nyílt konfliktusban álló Irán viszi a prímet, de több arab ország is gyakran nyúl ehhez. A háttérben természetesen a parázs izraeli–palesztin konfliktus áll, a folyamatos kizárások és szankciók ellenére pedig nem úgy tűnik, hogy egyhamar vége lehet a dolognak.

Nem ez volt az első ilyen

A 27 éves Tohar Butbul a világranglista hetedik helyezettjeként érkezett az olimpiára, akár még a végső győzelemre is komoly esélye lehetett Tokióban, ám mint az az elmúlt napok alapján is jól látszik, végül nem a teljesítménye, hanem a hazája miatt lett világszerte ismert. Butbul a két visszalépés után legyőzte a moldovai Victor Steprut, a következő meccsén viszont kikapott a dél-koreai Csangrin Antól, vigaszágon pedig a kanadai Arthur Margelidon verte meg, így első olimpiája nem pont úgy sikerült, ahogy eltervezte.

Butbul nem sok figyelmet szentelt a visszalépéseknek, az újságíróknak annyit mondott, hogy ilyesmi elő szokott fordulni a dzsúdóban, és számára sem volt szokatlan a helyzet – a 2019-es tokiói világbajnokságon Fethi Nourine már egyszer eljátszotta vele ugyanezt. Mint mondta, az izraeli sportolókkal ez elő szokott fordulni, de ő nem akar politikáról beszélni. Helyette inkább azt taglalta hosszasan, hogy nehéz lesz feldolgoznia, hogy nem sikerült érmet nyernie, és nem volt elég precíz a tornán.

Kívülállók számára furcsának tűnhet, hogy Butbul ennyivel lerendezte a komoly sportdiplomáciai botránynak tűnő ügyet, az izraeli sportolók azonban tényleg hozzá lehetnek szokva ahhoz, hogy bojkottálják a meccseiket. Vagy ha ki is állnak ellenük, az eredménytől függetlenül nem fognak kezet velük a mérkőzés után. Az ilyen esetek mögött jellemzően olyan arab országok állnak, melyek nem ismerik el Izraelt legitim államként, de Irán képében olyan is van, amelynek vezetői nyíltan hirdetik, hogy el kellene pusztítani a zsidó államot.

Az izraeli sportolóknak számos sportágban kellett már szembenézniük bojkottal. Az 1958-as futball-vb selejtezőjének idején az Arab Liga Izrael elleni bojkottja miatt az izraeli csapat egyetlen lejátszott meccs nélkül jutott (volna) ki a tornára, 1974-ben pedig Kuvait kezdeményezésére kizárták az izraeli szövetséget az Ázsiai Labdarúgó-szövetségből (AFC). Emiatt van az, hogy 1994 óta az európai szövetséghez (UEFA) tartoznak, de a BDS nevű palesztin, Izrael teljes bojkottjáért küzdő lobbista szervezetnek ez sem elég, folyamatosan küzdenek azért, hogy a FIFA-ból is zárják ki őket. Lazán kapcsolódik az is, hogy

a palesztin szövetség elnökét 2018-ban azért büntették meg, és tiltották el egy évre a szövetség összes meccsétől, mert hevesen ellenzett egy Jeruzsálembe áthelyezett barátságos meccset Izrael és Argentína között.

A meccset amúgy később nem is tartották meg, amit a BDS győzelemként könyvelt el, de például a korábbi argentin válogatott csatár, Gonzalo Higuaín is úgy fogalmazott, hogy hazája végre jó döntést hozott.

A hasonló esetek a tenisztől a snookeren és a parasportolókon át egészen a sakkozókig érnek, a legnagyobb sajtóvisszhangja viszont egyértelműen a dzsúdónak van, melyben Izrael és Irán is a világ elitjébe tartozik.

Vannak eszközök a kezükben

Így aztán nem meglepő, hogy elsősorban az izraeli dzsúdósok próbálják meg felvenni a harcot a jelenséggel, élükön a korábbi olimpikon Joel Razvozovval, aki sportolói karrierje után a parlamentbe jutott, és testületet hozott létre az izraeliek elleni bojkott ellen. Razvozov elmondása szerint általában a tornák szponzorainál tesz hivatalos panaszt, ami működni is szokott, de az Izraeli Dzsúdó Szövetség sem tétlenkedik, ők rendszerint a Nemzetközi Dzsúdó Szövetséget (IJF) bombázzák azzal, hogy ez közel sem sportszerű viselkedés, az ilyen bojkottok pedig a nemzetközi dzsúdó szégyenfoltjai.

Mose Ponte, az izraeli szövetség elnöke állítása szerint tisztában van azzal, hogy a változáshoz idő kell, de mint mondta, hajlandók lépésről lépésre haladni, az utóbbi években pedig az IJF tett is lépéseket. 2018-ban például Abu-Dzabiban és Tunéziában is felfüggesztettek egy-egy Grand Slamet, mert nem akarták felhúzni az izraeli zászlót – egy évvel korábban Abu-Dzabiban sem a zászlót nem húzták fel, sem a himnuszt nem játszották le az izraeli érmeseknek.

Az Egyesült Arab Emírségekben a szervezők engedtek is a nyomásnak, így az izraeli Szagi Muki későbbi győzelménél először játszották le az országban az izraeli himnuszt, de botrány nélkül így sem sikerült megúszni ezt a tornát. Itt az iráni Szaid Mollaej volt a favorit, de miután kiderült, hogy Muki ellen kellene küzdenie a döntőben, egy állítólagos sérülés miatt feladta az elődöntőjét. Egy évvel később aztán egy ennél is nagyobb botrány következett a két sportoló főszereplésével:

a 2019-es tokiói világbajnokságon a 81 kilogrammosok között címvédőként indult Mollaejt az iráni hatóságok a családja fenyegetésével kényszerítették arra, hogy lépjen vissza az elődöntőtől, hogy a döntőben ne kerülhessen szembe Mukival.

Mollaejnek később a bronzmeccset is el kellett veszítenie, hogy a dobogón se állhasson együtt az izraelivel, ettől pedig a dzsúdós már végképp besokallt, és a torna után haza sem tért Iránba, helyette Németországba ment, ahol politikai menekült státuszt igényelt. Mollaej később Kínában találkozott Mukival, akit a barátjának nevezett, és egy közös képet is megosztottak, melyhez azt írta, hogy ez a sport és a dzsúdó győzelme a politika fölött. Az egykori iráni dzsúdós azóta mongol színekben versenyez, kedden ezüstérmet nyert az olimpián. Iráni színekben egyébként erre nem is lett volna lehetősége, a disszidálásához vezető botrány miatt ugyanis az IJF 2023 szeptemberéig felfüggesztette az iráni szövetség tagságát.

Szankciók vannak, de nem mindig

Az utóbbi években eléggé megszaporodtak a hasonló szankciók, vagy legalábbis az ezekkel való fenyegetőzés. Az IJF átmenetileg a fentebb említett algériai Nourine-t és edzőjét is felfüggesztette a versenyző sportszerűtlen visszalépése miatt, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) pedig tavaly novemberben lengette be az iráni csapat eltiltását, ha továbbra is kitartanak amellett, hogy nem állnak ki az izraeliek ellen. Itt érdemes felemlegetni a 2016-os riói olimpiát is, ahol az egyiptomi Iszlám es-Sehábi veresége után nem volt hajlandó kezet fogni izraeli ellenfelével.

Az esetet széles körben elítélte a sajtó és a rajongók is, az IJF és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig ki is vizsgálta az ügyet. Utóbbi komoly megrovásban részesítette az egyiptomi dzsúdóst, és közölte, hogy az Egyiptomi Olimpiai Szövetség is elítélte, amit tett, később pedig arra kérte a szövetséget, hogy megfelelően tájékoztassák a sportolóikat az olimpiai eszmékről. A NOB azt is közölte, hogy a dzsúdóst kizárták és idő előtt hazaküldték, az ország dzsúdószövetsége viszont állította, hogy Iszlám es-Sehábi az olimpia végén ment haza a többiekkel.

A sportoló az esetről akkor annyit mondott, hogy a dzsúdó szabályaiban sehol nincs leírva, hogy kötelező a kézfogás, ilyesmi barátok között történik, az izraeli Or Sasson pedig nem a barátja. Azt is hozzátette, hogy semmi baja nincs a más vallásúakkal, így a zsidókkal sem, de személyes okokból nem szeretné, ha arra kérnék, hogy fogjon kezet egy izraelivel, pláne nem az egész világ előtt. Az egyiptomi dzsúdóst a riói olimpiáról kizárták, a vereség, illetve a kirobbant botrány nyomán pedig vissza is vonult, de az a mai napig nem egyértelmű, hogy ezen kívül milyen büntetést kapott.

Az ilyen megrovások esetében pedig arról sincs szó, hogy az illető, vagy jelen esetben a többi egyiptomi dzsúdós, nem indulhat a következő olimpián.

Már megint az izraeli–palesztin konfliktus

Irán és Izrael között olyannyira el van mérgesedve a viszony, hogy nem igazán okoz meglepetést az, ha a hamarosan újra keményvonalas elnököt beiktató ország a sportban is kifejezi a nemtetszését. Az Izraelt el nem ismerő arab országoktól sem annyira váratlan lépés, hogy így tesznek, az viszont talán érdekesebbnek tűnik, hogy gyakran más országok vezetői, illetve prominens kulturális szereplői vagy sportolói is támogatásukat fejezik ki a bojkottok iránt.

Ennek oka természetesen az izraeli–palesztin konfliktus, amelyet egy nagyobb fellángolás után június óta egy tűzszünet vett ismét takaréklángra. Az elmúlt évek legsúlyosabb izraeli–palesztin konfliktusának tizenegyedik napján született meg a megállapodás, ám a békét akadályozó legfontosabb vitás kérdésekben továbbra sincs egyetértés, így a béke még mindig nagyon távolinak tűnik. Ahogy az utóbbi években, úgy ennél a konfliktusnál is sokan fejezték ki a támogatásukat a palesztinok iránt, beleértve ebbe olyan sportolókat is, mint Habib Nurmagomedov, Mohamed Szalah, Damian Lillard vagy Eric Cantona. Egy hete pedig abból lett komoly diplomáciai csörte, hogy

a Ben & Jerry’s jégkrémgyártó bejelentette, hogy a termékeit nem lehet többé megvenni az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben.

Az elmúlt években több más nemzetközi nagyvállalat és befektető is kivonult az Izrael által megszállt palesztin területekről, vagy bojkottot kezdeményezett a telepépítésben részt vevő vállalatokkal szemben. A legismertebb példa az Airbnb volt, amely 2018-ban bejelentette, hogy törli a ciszjordániai településeken található apartmanokat a felületéről, ám végül visszavonta a döntését. A legnagyobb norvég nyugdíjalap (KLP) ennél tovább merészkedett, amikor nemrég bejelentette, hogy felmondta az együttműködést az Altice Europe és az Alstom francia, illetve a Motorola amerikai vállalatokkal, továbbá 13 másik céggel, mert kapcsolatba hozhatók Izrael ciszjordániai telepesprogramjával.