Tavaly a kamerák előtt szipogott, mert azt hitte, vége a karrierjének, idén tarolt a Tour de France-on

2021. július 18. – 20:00

frissítve

Tavaly a kamerák előtt szipogott, mert azt hitte, vége a karrierjének, idén tarolt a Tour de France-on
Mark Cavendish győzelme a Tour de France 6. szakszán 2021. július 1-jén – Fotó: Guillaume Horcajuelo / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Nem az idei volt minden idők legizgalmasabb Tour de France-a, Tadej Pogačar óriási fölénnyel nyerte meg pályafutása második sárga trikóját, az ellenfelek igazából megszorongatni sem tudták. Másrészt a 2021-es Touron egy olyan visszatérésnek lehettünk szemtanúi, amit néhány hónapja még elképzelhetetlennek tűnt.

Az évek óta csak szenvedő, a visszavonulás gondolatával is foglakozó brit sprinter, Mark Cavendish négy szakaszt nyert, amivel beállította a legendás Eddy Merckx Tour-szakaszgyőzelmi rekordját, és övé lett a zöld trikó. Ennél hollywoodibb lezárása nem is lehetne Cavendish elképesztő pályafutásának, a kérdés csak az, hogy ezt ő is így gondolja-e, vagy még tovább akarja hajszolni a győzelmeket?

Ahhoz mindenesetre nem nagyon férhet kétség, hogy Mark Cavendish a valaha volt legjobb sprinter a kerékpársport történelmében.

Az Man-szigeten született kerékpáros eredményeit felsorolni is nehéz: a 34 Tour-szakaszgyőzelem mellett van 15 győzelme a Giro d’Italiákról és a 2010-es Vuelta a Españán is behúzott három szakaszt. 2009-ben Milánó-San Remót nyert, 2011-ben világbajnok lett, hogy csak a legnagyobb sikereit említsük. A Pro Cycling Stats adatai szerint profi pályafutása során összesen 155 győzelmet aratott. A statisztikáit böngészve feltűnhet, hogy a 146. és a 147. győzelme között majdnem három év telt el. Ez az időszak három dologról szólt az életében: a balszerencséről, a betegségéről és a bukásokról.

Hosszú út lefelé

Cavendish 2016-ban elhagyta a World Tour legeredményesebb csapatát, az Etixx–Quick-Stepet, és egy szerényebb múltú, dél-afrikai bejegyzésű csapathoz, a Dimension Datához írt alá. Ekkoriban sokan azt gondolták, hogy a 31 éves Cavendish pályafutása már leszálló ágban van. A sprinterek karrierje amúgy is rövidebb, mint egy hegyi vagy összetett menőé, 30 fölött a sebességük és robbanékonyságuk általában már megkopik, a nagy izomtömegük nem regenerálódik olyan gyorsan, mint fiatalabb korukban. Másrészt a sprinterek az átlagnál gyakrabban keverednek bukásokba, a mezőnyhajráknál nincs veszélyesebb eleme a sportágnak, 70 km/h-s sebesség fölött egy rossz mozdulatnak is végzetes következménye lehet.

Cavendish a 2015-ös Touron csak egy szakaszt nyert, míg nagy riválisa, a volt T-Mobile-os csapattársa, André Greipel négyet is. És ott volt a fiatal Marcel Kittel, aki 26 éves korára már 8 Tour-szakaszgyőzelemnél járt, és egyértelműen őt tartották a jövő nagy sprinterének. A csapatváltás viszont egyértelműen bejött, a 2016-os Touron ismét ő uralta a sprinteket. Már rögtön a nyitószakaszt megnyerte a normandiai Utah Beach-en, így életében először a sárga trikót is felvehette. Később a 3., a 6. és a 14. szakaszon is ő volt a leggyorsabb.

Mark Cavendish sárga trikóban a 2016-os Tour de France-on – Fotó: Jeff Pachoud / AFP

A sajtóban ekkor kezdtek azzal foglalkozni, hogy már csak öt győzelemre van a legendás Eddy Merckx egyik Tour-rekordjától. A sárga trikót ötször megnyerő belga „kannibál” 1969 és 1975 között 34 szakaszt nyert a francia körversenyeken, amit azóta csak Cavendish tudott megközelíteni, és az akkori formáját elnézve, arra lehetett számítani, hogy egy-két éven belül megdöntheti ezt a rekordot.

Ehhez képest öt évet kellett várni Cavendish 31. Tour-szakaszgyőzelmére.

2017 tavaszán Cavendish-nél Epstein-Barr-vírust diagnosztizáltak, amely súlyos esetben krónikus, hónapokig elhúzódó fáradékonyságot okoz. Cavendish elmondása szerint legalább két évébe telt, mire teljesen felépült a betegségéből. A csapata nem teljesen egészségesen is elvitte a Tourra, ami utólag nézve nagy hiba volt. A 4. szakasz sprintbefutójánál Cavendish felkenődött a kordonra, amikor a világbajnok Peter Sagan mellett próbált kibújni. A szlovák egy könyöklő mozdulatot is tett a brit felé, aki valószínűleg enélkül is bukott volna. Cavendish lapockatörést szenvedett, Sagant pedig kizárták a versenyről.

Ezzel a bukással egy elképesztő pechszériája kezdődött Cavendish karrierjében, 2018-ban az egyetlen győzelme a Dubaji Körverseny 3. szakaszán volt, ezen kívül csak a bukásokról szólt az éve. Bukott az Abu Dhabi Körverseny 1. szakaszán, majd két héttel később a Tirreno-Adriatico nyitó csapatidőfutamán is. Tíz nappal később kiesett a Milánó-San Remón, a következő versenyén, a Tour de Yorkshire-en pedig az utolsó szakaszon bukott. A Tour de France 11. szakaszán limitidőn túl ért célba, így nem folytathatta a versenyt, ahol amúgy sem rúgott már labdába a sprintekben.

Tavaly év elején a Bahrain-McLaren csapathoz igazolt az átalakuló Dimension Datától, de a környezetváltás sem segített rajta, a koronavírus-járvány által felborított szezonban egyetlen top 10-es helyezést sem ért el. Cavendish 2020 tavaszán vallott arról, hogy két évvel korábban nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is szenvedett, 2018 augusztusában klinikai depressziót diagnosztizáltak nála, amiből szintén több hónapig tartott a kilábalása.

A mélypont

Kilenc hónappal ezelőtt, 2020 októberében rendezték az őszre halasztott Gent-Wevelgem belga egynapos versenyt, amelyen Cavendish is indult. Egy sprintertől kissé szokatlan módon benne volt egy szökésben, de nem sikerült hazaérnie, a mezőny bedarálta és csak a 74. hely ért célba, a győztes Mads Pedersentől több mint hat perccel maradt el.

„Valóban úgy gondolod, hogy ez volt az utolsó versenyed?” – kérdezte tőle egy újságíró a befutó után. „Igen, talán” – a könnyeivel küszködő, a szemüvegét babráló Cavendish csak ennyit tudott kipréselni magából anélkül, hogy elsírta volna magát a kamerák előtt, majd gyorsan tovább is gurult a kordonok között. A megrázó jelent után a kerékpáros szaksajtó szinte tényként közölte, hogy a világ egykori legjobb sprinterének ilyen dicstelenül ér véget a 15 éves pályafutása.

Cavendish azonban néhány nap alatt azonban összeszedte magát, és még három egynapos belgiumi versenyen elindult októberben. A Scheldeprijst a 143. helyen fejezte be, míg a Flandriát és a Brugge-De Panne-t feladta. 2020-ban a legjobb eredménye egy 12. hely volt a Lengyel Körverseny 2. szakaszáról, ami az ő múltjával szinte egyenlő volt a nullával, így a kérők sem tolongtak érte, amikor az év végén lejárt a szerződése az Öböl menti monarchia csapatnál. Egy valaki azonban még mindig hitt benne, a volt csapatfőnöke, a Deceuninck–Quick-Step mindenható ura, Patrick Lefevere, aki mentőövet dobott neki.

A feltámadás

Cavendish 2013 és 2015 között három sikeres szezont töltött a belga csapatnál, ahol ez idő alatt összesen 44 győzelmet szerzett, a Girón és a Tourokon is 5-5 szakaszon lett első. „Alig várom, hogy újra együtt dolgozhassak a stábbal, amelynek nagy része már az első időszakom alatt is itt volt. A rendkívül nehéz, félbeszakított szezonban is megmutatták, hogy milyen erősek és egységesek, remélem, hogy én is hozzá tudok tenni a sikereikhez. Alig várom, hogy újra a Farkasfalka tagja legyek” – mondta Cavendish, amikor minimális fizetésért (aminek egy részét a Specialized kerékpármárka állja) aláírt hozzájuk.

Ha van csapat a mezőnyben, ahol biztosan tudják, hogyan kell nyerni, az a Quick-Step. Szezonok óta az ő csapatuk nyeri a legtöbb szakaszt és versenyt a World Tour-ban, aminek az egyik titka az elképesztő csapategység, Ha egy versenyző a saját érdekeit a csapat érdekei elé helyezi, annak sokáig nincs maradása ennél a sornál. A Quick-Stepnél a győzelem az elsődleges, hogy azt ki szerzi meg, az már csak másodlagos. Innen is jön a csapat beceneve, a „Wolf Pack” (Farkasfalka), ami pár éve még csak néhány munkatárs és versenyző belső viccének indult, ám mára már a csapat identitásának és márkaképének az egyik fontos része.

Cavendish ismerős közegbe tért vissza, ahol nem ő a központi figura, akitől mindenki a győzelmeket várja. Rajta kívül is olyan sztárok tekernek itt, mint az aktuális világbajnok Julian Alaphilippe, a tavalyi Touron a zöld trikót megnyerő Sam Bennett és a szupertehetség Remco Evenepoel. A csapatnál egyáltalán nem helyeztek nagy nyomást Cavendishre, az első versenyei csak a formába hozásról szóltak.

Márciusban egy kisebb egynapos belgiumi versenyen, valamint az olaszországi Coppi e Bartali verseny nyitószakaszán is második lett, ami jelezte, hogy van még keresnivalója a mezőnyben. Az áprilisi Török Körversenyen aztán a győzelem is összejött, a 2. szakaszon, 38 hónap után nyert ismét profi versenyen. „Nagyon jó érzés újra győztesnek lenni. Soha nem fogom megunni ezt az érzést” – mondta Cavendish a szakasz után, majd a 3., a 4. és a 8. szakaszt is megnyerte.

Júniusban a Belga Körverseny utolsó szakaszán is győzött, de a Tour de France-on induló keretnek még így sem volt tagja. A csapat eredeti tervei szerint idén is Sam Bennett lett volna a kiemelt sprinterük a Touron, de az ír bringás formahanyatlása és mentális gondjai miatt az utolsó pillanatban Cavendish került be a sorba, aki 36 évesen ott találta magát a világ legjobb felvezető vonatának végén a világ legfontosabb versenyén. Elég nagy fordulat mindez kilenc hónap alatt.

A Touron aztán minden kedvezően alakult Cavendish számára, kezdve azzal, hogy Pascal Ackermannt nem vitte el a Bora-Hansgrohe, egészen odáig, hogy a mezőny talán legjobb sprintere, Caleb Ewan a harmadik szakasz befutójánál bukott, és fel kellett adnia a versenyt. Így érkezett el a 4. szakasz, ami Brent Van Moer nagy napja is lehetett volna, a Lotto-Soudal belga versenyzőjét mindössze 200 méter választotta el élete győzelmétől, de a célegyenesben bedarálta őt a mezőny. Cavendishnek az utolsó néhány száz métert egyedül kellett megoldania, mert a felvezető embere, Michael Mørkøv elkeveredett előle. A hajrában jól találta meg a Jasper Philipsen és Cees Bol közötti rést, majd minden erejét beleadva elsőként érte el a célvonalat.

A befutó után az elmúlt öt év összes csalódottsága és feszültsége kitört belőle, a csapattársai egy emberként ugrottak a nyakába, úgy örültek a sikerének, mintha ők maguk nyertek volna. A 2021-es Touron aratott négy győzelme közül ez volt a legnehezebb és egyben legfontosabb is, ami után teljesen felszabadultan versenyzett tovább. A többi sprintbefutón a csapata szinte tökéletes munkát végzett, olyan felvezetéseket kapott, ahonnan kis túlzással már nem lehetett veszíteni. Az egyetlen hiányérzete csak amiatt lehet, hogy az utolsó szakaszon, a Champs-Élysées-n nem jött össze az ötödik győzelem.

Bár a győzteseket felsoroló listákon csak Cavendish neve szerepel, de a sikereiben legalább akkora szerepük volt azoknak a kerékpárosoknak, akik pályafutása során segítettek neki túlélni a nehéz hegyi szakaszokat a grupettóban, a sík szakaszon szélárnyékot és kulacsot adtak neki, a sprintekben pedig olyan pozícióba hozták, ahonnan be tudta fejezni a csapat munkáját. Az egyik ilyen hű fegyverhordozója az osztrák Bernhard Eisel volt, aki a T-Mobile-tól a Sky-on át a Dimension Datáig végig kísérte Cavendish pályafutását. A másik kerékpáros, akinek a neve szintén összeforrt a nevével, az Mark Renshaw. Az ausztrál sprinter már a T-Mobile-utód Team Columbiában és HTC-Highroadban, a Quick Stepnél és a Dimension Datánál is Cavendish győzelmeiért tekert.

Felhasznált források:

  • The Comeback Cavendish (The Ringer)
  • ‘Comeback kid’ Mark Cavendish poised to join Tour de France immortals (The Guardian)
  • The story behind Quick-Step’s ‘Wolf Pack’ (Velo News)