Csak a szokásos: megint balhé van a brit olimpiai csapatnál

Andy Anson, a Brit Olimpiai Szövetség (BOA) vezetője szerint a BOA még mindig megpróbálja meggyőzni a brit sportolókat arról, hogy vállalják a Covid elleni oltást a 2020-as (valójában persze 2021-es) tokiói játékok előtt.

A BBC cikkéből kiderül, hogy vélhetően így is csak a sportolók 90 százalékát lehet erre rábeszélni, ennyien rendelkeznek majd a játékok rajtjáig két oltással. Nagy-Britannia ellen amúgy szigorú karanténkorlátozások vannak érvényben Japánban, de a brit sportolók majd mentesülnek a karanténszabályok alól, hogy megfelelően tudjanak felkészülni, edzésben maradni.

Mint arról korábban a Telex is írt, a játékokon való részvétel nem oltáshoz kötött, és a japánok félnek is a rengeteg országból beözönlő, nagyrészt beoltott, de azért oltás nélkül is érkező sportolótól. Az olimpia a jövő hónapban kezdődik.

Az oltással kapcsolatban Anson így vélekedett:

„Az embereknek joguk van választani, és ezt tiszteletben kell tartanunk, még ha ez nem is feltétlenül olyan hasznos.”

Valójában nem teljesen érthető, hogy miért kellene ezt a választást tiszteletben tartani. Ahogy egy stadionba való belépéshez, úgy a sportversenyen való részvételhez is elő lehet írni feltételeket, nevezési díjat, időpontot, helyszínt, sportorvosi igazolást. Vajon miért ne lehetne a többi sportoló vagy a japánok védelmében oltáshoz kötni az indulást?

Ez ugyanis nem ugyanaz, mint az erőltetett beoltás, mert az a választás még mindig megvan, hogy az oltásellenes sportoló kihagyja a versenyt. Érdekesség, hogy a meggyőződés és a sportverseny feltételrendszerének legismertebb ütközete, a Tűzszekerek című film egy majdnem százéves történetet, az 1924-es párizsi olimpián történteket dolgozza fel. Akkor is a brit futók meggyőződése és a verseny lebonyolítása ütközött, ott a dilemma egy erősen vallásos futó vasárnapi indulása és meggyőződése között feszült.

A brit sportvezető emlékeztetett rá, hogy a sportolók valóban sok országban megfordulnak, sokat keverednek, utaznak, így a probléma náluk különösen érzékeny. A szervezők továbbra is biztonságos körülményeket ígérnek, de a japán oltási program nagyon lassan indult, és bár az esetszám csökken, azért még mindig elég sokan fertőződnek meg. Szakértők szerint a napi új fertőzöttek számának 100 alatt kellene lennie, hogy igazán megnyugtató legyen a helyzet, mostanában 400-500 új eset volt Japánban naponta.

Az olimpiai falu 18 ezer ágyas, a sportolók egy étkezőn osztozkodnak, ez azért komoly járványügyi kihívás, de a szervezők szigorú korlátozásokat, távolságtartásokat, amolyan részleges buborékrendszert ígérnek.

A héten két ugandai sportoló eredménye lett pozitív volt, pedig ők már oltottan érkeztek Japánba. Anson szerint

„naiv lennék, ha azt mondanám, hogy nem lesznek ilyenek a brit sportolóknál, ezért előre meg kell terveznünk, hogy amikor lesznek esetek, akkor megfelelően kezeljük őket”.

A brit sportolók olimpiai részvétele szinte soha nem mentes a belső botrányoktól. A fociban a hagyományok miatt Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország (újabban Gibraltár) külön válogatottal indul. Ez persze elég idegesítő, bezzeg szegény katalánok vagy baszkok lényegesen nagyobb játékerő és hasonló belső feszültség ellenére maradhattak „spanyolok”.

A brit olimpiai csapat önsorsrontó alapproblémája viszont más, sokkal banálisabb. A csapat a Team GB nevet használja, nem pedig a Team UK-t. Ugye az Egyesült Királyság fogalma annyiban tágabb, hogy abban nemcsak Nagy-Britannia, hanem Észak-Írország is szerepel, így az északír protestánsok rémesen megsértődtek, hogy őket miért nem integrálja a csapat elnevezése.

A BOA azonban nem mondott le a bevezetett csapatnévről, így az északír sportolók végül választhattak, hogy inkább a Team GB színeiben vagy inkább a szomszédos ír csapattal szeretnének részt venni az olimpián.