Nyelvét nyújtogatta, cserébe merevre pofozták az Utcai Jézust

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban több mint egy év után újból telt házas küzdősportgálát tartott a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimata Fighting Championship. A szervezet – nem kis részben Florida állam republikánus kormányzója, Ron DeSantis politikai manőverezésének köszönhetően – engedélyt kapott arra, hogy 15 ezer emberrel töltsön meg egy Jacksonville-i arénát a három világbajnoki címmeccsel eladott UFC 261-re.

A Nagy Visszatérés jelentőségéhez nem árt tudni, hogy a UFC az Egyesült Államokban mára csaknem 600 ezer halálos áldozattal járó koronavírus-járvány miatti korlátozásokban mindig is a kormányzati túlbuzgóságot, az üzleti szféra szabadságának megsértését látta. Elnöke, a hiperagresszív Dana White saját bevallása szerint soha nem hord maszkot, és az sem érdekelte túlságosan, hogy az edzés- és versenykényszerrel milyen megnövekedett fertőzési kockázatok járnak. Nem véletlen, ha az elmúlt bő egy év alatt több tucat UFC-bunyós fertőződött meg a koronavírussal, ami a legfeljebb közepesen súlyos tünetek ellenére azért is aggasztó, mivel a Covid-19 előre nem látható hosszútávú egészségkárosodással és teljesítményromlással is fenyeget. Különösen, ha a fertőzés miatt kieső versenyzőket a UFC belehajszolja a mielőbbi visszatérésbe.

A UFC nyomulós üzletpolitikájának megfelelően a koronavírus-járvány miatt csak rövid időre állt le. A folytatást nem kis részben az a felismerés tette lehetővé, hogy miután egy-egy rendezvényhez a csapatsportokhoz képest nagyságrendekkel kevesebb emberre van szükség, rengeteg teszteléssel és karanténnal minden más vezető amerikai sportnál könnyebben tudnak relatíve fertőzésbiztos környezetet teremteni. Azonban annak ellenére, hogy a UFC White decemberi elmondása szerint 2020-ban minden korábbi bevételi rekordot megdöntött (az ESPN sportadóval kötött szerződésének köszönhetően), a helyszíni jegybevételek kiesése nagyjából 100 millió dollár veszteséget jelentett, így a UFC 261-et a jegyhez járó védőfelszerelés ellenére zömmel maszk nélkül megtekintő 15 269 fizető néző nem csak presztízsszempontból, hanem a csak a jegyből befolyt 3,3 millió dollár miatt is sokat jelentett.

Akármilyen járványügyi konzekvenciái is lesznek a gálának, az biztos, hogy egyetlen rajongó sem távozott hiányérzettel, ugyanis a sok jó meccs mellett mind a három világbajnoki döntő technikai KO-val ért véget. És legalább ekkorát szólt a középsúly vegetáló exvilágbajnokának horrorsérülése is. Ugyanis Chris Weidman 17 másodperccel a kezdés után kettétörte a sípcsontját Uriah Hall térdén (megtekintés csak saját felelősségre) – pontosan úgy, ahogy több mint hét évvel ezelőtt az ő térdén roppant szét pálcikaként Anderson Silva lába.

Na de lássuk a címmeccseket!

Elkenték az Utcai Jézus száját

A főmeccset a kubai származású amerikai Jorge Masvidal a nigériai származású, de évtizedek óta Amerikában élő Kamaru Usmannal vívta, és a tét az utóbbi által birtokolt váltósúlyú (77 kilós) bajnoki öv volt. Masvidal igazi MMA-veterán, aki mindig is fogós feladványt jelentett ellenfeleinek laza boksztechnikáival, csattanós testrúgásaival és kevésbé szembetűnő, ám nagyon letisztult birkózótudásával. A már 36 éves, de még mindig csibészes Masvidal MMA-karrierje 2019-ig igazi hullámvasút volt, szép győzelmeit kellemetlen, elkerülhető vereségek szabdalták. Azonban két évvel ezelőtt jött pár látványos KO, egy-két virálissá vált aranyköpés és színfalak mögötti kakaskodás, és a hosszú hajú, köldökig lehúzott melegítőkben, fürdőköpenyekben pompázó, magát Utcai Jézus névvel illető és a Latinók Trump mellett mozgalom egyik floridai élharcosaként politikai sikereket is elkönyvelő Masvidal egyszeriben mainstream ikonná vált.

Címmeccshez azonban csak 2020-ban jutott, és akkor is úgy, hogy koronavírus-fertőzés miatt kiesett Kamaru Usman ellenfele, Masvidal pedig hajlandó volt hat napos felkészülési idővel beugrani és megmenteni UFC 251 gáláját. Az akkori meccsen nem jött be Masvidal KO-mágiája, az első menetben hiába próbálta lerohanni ellenfelét, Usman a rá jellemző fegyelmezett állóharccal és kellemetlen, ellenfeleit felőrlő birkózásával simán kipontozta ellenfelét. Azonban Masvidal némi joggal hivatkozhatott arra, hogy a szokásos, nyolc hetes felkészüléssel egészen másként nézett volna ki a meccs, a UFC pedig úgy gondolta, hogy ha nem is teljesen indokolt, anyagilag mindenképp megéri a visszavágó.

Azonban nem csak az Utcai Jézus által beharangozott „keresztelő” (Masvidal teológiailag némileg megkérdőjelezhető módon így nevezi az által kiosztott KO-kat) maradt el, hanem a revans is. A meccs elején kiderült, hogy a csúcsra elsősorban klasszis birkózótudásával feljutó Usman elmúlt meccsein megcsodált boksztudása a rafinált kick-bokszos Masvidal ellen is tökéletesen működik. A bajnok laza első kezes ütéseivel rendszeresen oda tudott pakolni ellenfele orrára-homlokára, amikor pedig Masvidal egy ugró térdrúgással próbálkozott, akkor máris dereka köré fonta kezét, és földhöz teremtette. Azonban Masvidal az első menet végére ki tudta magát hámozni Usman fogásából, és kezdett megérkezni a meccsbe, méghozzá néhány nagy combra-térdre mért rúgással (nyílt titok, hogy sok birkózóhoz hasonlóan Usman is úgy leamortizálta már a térdeit, hogy futni sem nagyon szokott).

A második menet elejét is Masvidal rúgásai dominálták, de pont azután, hogy a trónkövetelő egy ütésváltás után incselkedőn nyelvet nyújtott Usmanra, a bajnok zseniális módon le is zárta a meccset. Első kezével ezúttal nem ütött, hanem Masvidal védekezésre felemelt kesztyűjét vette célba, és húzta le, pont annyi időre csak, hogy beférjen egy akkora jobbegyenes, amitől ellenfele eszméletét vesztve, verejtékfelhőben zuhant a küzdőtérre, és percekbe telt, mire kihámozta, hol is van, és mi is történt vele.

Kamaru Usman az év egyik legnagyobb KO-jával újabb kihívóját lépte le (a kiütést beárazza, hogy Masvidal utoljára 2008-ban szenvedett KO-vereséget) és 14 meccses győzelmi sorozatánál csak a brazil középsúlyú legenda, Anderson Silva tudott többet mutatni a UFC-ben (16-ot). A nigériai-amerikai bajnok a meccs után méltán deklarálhatta, hogy Habib Nurmagomedov visszavonulásával mára ő vált a súlycsoportoktól független ranglista éllovasává.

Az igazi amerikai-kínai háború biztosan nem lesz ilyen rövid

A második világbajnoki döntőt is óriási várakozás előzte meg. A női szalmasúly (51 kiló) címvédőjeként ugyanis a UFC első kínai világbajnoka, Csang Vej-li lépett az oktagonba (ez a nyolcszögletű „ketrec” rendes neve). Csang 2020-ban a koronavírus előtti utolsó teltházas gálán az év meccsét vívta a sport lengyel legendája, Joanna Jędrzejczyk ellen, ezúttal pedig egy másik volt világbajnok, a litván származású amerikai Rose Namanjunas ellen készült. A meccs alapvetően két szerény, introvertált extraklasszis kompromisszummentes állóharcának ígérkezett – egészen addig, amíg Namanjunas néhány hete egy litván rádiónak az összecsapás ürügyén rég hallott hidegháborús frázisok – például az „inkább leszek halott, mint komcsi” (Oké, ez jobban hangzik angolul: „Better dead than red”) – kíséretében zavaros kommunistaellenes tirádát vágott le a meccs kapcsán. Namanjunas eszmefuttatása jól rezonált az amúgy is egyre feszültebb amerikai-kínai viszonyra, a koronavírus-járvány kínai „terjesztéséről” szóló összeesküvés-elméletekre, és az ázsiai származásúakat sújtó amerikai gyűlölethullámra. Az ilyen konfliktusokban üzleti érdekei miatt semleges UFC persze dörzsölte a tenyerét egy ilyen szaftos kis politikai rásegítés láttán, miközben az elmúlt napokban már kiderült, hogy valójában Namanjunas sem úgy értette a kommunistázást, csak épp előjöttek belőle a litván származásából következő szovjetellenes reflexek.

A meccsen – ahogy arra számítani lehetett – a fantasztikus lábmunkájáról híres Namajunas mozgatta a gyors és brutálisan erős kontráira hagyatkozó Csangot, aki az amerikai minden egyes beugrására odapattintott az amerikai combjának belső, érzékenyebbik oldalára egy rúgást. De mire a kommentátorok megsaccolhatták volna, ezek a rúgások mikorra fogják lelassítani a trónkövetelőt, már vége is volt a meccsnek. Namajunas ugyanis sasszéből elengedett egy első lábas rúgást, Csang pedig eltévesztette az emeletet: miközben nyitott fedezékkel mozdult el a combra vagy testre várt becsapódás elől, a kihívó lábfeje pontosan az állkapcsán csattant. A kínai összecsuklott, az amerikai pedig ádáz kalapácsököl-ütésekkel vetette rá magát, szerencsére a bíró hamar közbelépett. Csang hevesen tiltakozott a meccs leállítása ellen, és csak a visszajátszásból látta, hogy abszolút védekezésképtelen állapotban pattogott a feje Namajunas ütései alatt.

Meg sem tudták szorítani a kirgiz terminátort

Sokan úgy gondolták, hogy ha valaki, akkor Jéssica Andrade végre megszorongathatja a női légsúly (57 kiló) bajnokát, Valentina Sevcsenkót, aki NDK-s szuperatlétához illő fizikummal és kérlelhetetlen precizitással semmisítette meg az elmúlt évek trónkövetelőit. A zömök brazil ütésállóságához és erejéhez fűzött várakozások alig több mint egy menet alatt porladtak szét. A kirgizisztáni oroszból lett perui Sevcsenko ugyanis a meccs elejétől fogva kénye-kedve szerint talált be jobb-bal egyenes kombinációival, fogásból pedig valóságos dobásbemutatót tartott. A második menetben azután az egyik ilyen dobásból megtalálta a brazilt rögzíteni képes oldalsó leszorítást, Andrade kezeit a padlóra szögezte, majd védtelenné vált fejét addig sorozta, míg a bíró meg nem unta a verést.

Sevcsenko győzelmével légüres térbe katapultálta magát, mivel súlycsoportjában egyetlen veszélyes kihívó sincsen, az egyetlen valódi kihívást az jelentené, ha (harmadjára is) megmérkőzne a felsőbb női súlycsoportok hozzá hasonlóan domináns bajnokával, az egy hónapja szintén a sokadik ellentmondást nem tűrő győzelmet szállító brazil Amanda Nunes-zel.