Ahogy várható volt, komoly visszhangot váltott ki Magnus Carlsen és Hikaru Nakamura sakkpartija, amikor a norvég világbajnok a második lépésben értelmetlenül előrelépett a királyával, majd amerikai ellenfele ezt lemásolta, és pusztán a királyaik tologatásával lépésismétléses döntetlent alakítottak ki.
A Carlsen által szervezett meghívásos online versenyen tét nélküli parti volt az övék a kieséses szakasz előtt. Az olimpiai bajnok Alekszej Sirov szóvá tette Facebook-oldalán, hogy a két erős játékos produkciója azt mutatja, hogy a szabályokat fel kellene frissíteni, és akár büntetni is, ha valaki ilyesmire vetemedik. A bejegyzésére többen reagáltak, ő maga is írt még kommenteket, és megjegyezte, hogy a világbajnok és ellenfele mintha a középső ujjukat mutatták volna a világnak.
A magyar válogatott korábbi kapitányát, Kállai Gábort is letaglózta a viccesnek szánt parti, és az egész jelenetsor. Úgy látja, Carlsen éppen a saját tornáján rúgott egyet a sakkozásba, erősítve azok táborát, akik megkérdőjelezik, hogy a sakkot komoly sportágnak lehet-e tekinteni.
„A sakkozásnak mint sportágnak a megegyezéses döntetlen a legnagyobb gyengéje, az ellene érvelők egyik legnagyobb fegyvere, amióta csak az eszemet tudom. Ilyen lehetőséget még a többi szellemi sportágban sem biztosítanak a szabályok. Az indokolatlanul gyors döntetlenek, és általában a megegyezéses döntetlenek ellen a versenyszervezők is mind gyakrabban lépnek fel korlátozásokkal. Az említett Carlsen–Nakamura-találkozón egyik nagymesterben sem volt meg a szándék, hogy partijukat lejátsszák. Ez hogyan lehetséges egy normális sportágban?
Nyilvánosan megtagadták a játék legfontosabb részét, a tartalmát, és ráadásul ebből még próbáltak viccet is gyártani. Számomra a legmegrázóbb, hogy ezen akkor is, és azóta is sokan jól szórakoznak. A múltban Kaszparovnál vagy Fischernél ilyen nem fordulhatott volna elő, hogy egy partit ne vegyenek komolyan. Korábban, a sakkozás hősi korszakában fel sem merült, hogy két sakkozó a tábla mellett ne sakkozna egymással. Mi másért ülnének oda?”
– értékelt a Telexnek Kállai.
Szerinte a fő kérdés az, hogy a két topnagymester közös játszmája tisztán a magánügyük-e. Ők úgy látszik, így gondolják. Mind a ketten példaképek, akiket sok ezren néznek és követnek, és most ezzel a paródiával nem közösségi értéket alkottak, hanem önmagukat szórakoztatták.
„Nem hiszem, hogy az a jó irány, ha még a játszma előtt, vagy akár az első lépés után megegyezik két rátermett sakkozó a döntetlenben, majd a sérthetetlenségük birtokában, az általuk létrehozott játék karikatúráján, kicsúfolásán, kínjukban nevetnek.
Ezzel csak rombolták a játékot, a játék hírnevét, példátlan szégyen volt, amit láttunk. Mintha két bokszoló a meccset indító vezényszó után a ring sarkában maradna, és a végét jelző gongszóig ott manikűröznének”
– érvel Kállai.
A szakember reméli, a többi parti nem ér ilyen gyorsan véget az egyenes kieséses szakaszban, és bízik benne, csak egyedi volt ez az előadás, és nem kapnak inspirációt más, kevésbé neves játékosok. És talán a gyerekek is tudnak majd különbséget tenni, hogy miben kell és miben nem kell követni az egyébként két kitűnő nagymestert.