Elérhetetlennek tűnik a kifektetés célja Magyarországnak, de a reptérvásárlás jó üzlet is lehet

Török Zoltán, a Raiffeisen és Németh Dávid, a K&H vezető elemzői voltak Brückner Gergely vendégei a Téma podcast e heti adásában. Szünetre megy a Téma podcast, így az utolsó adásban egy nagy kérdéskört, a magyar gazdaság helyzetét járták körbe a szakértők. Összegyűjtöttünk néhányat az adás legérdekesebb állításai közül.

A kormányt is meglephette a magas költségvetési hiány

Április elején derült ki, hogy a kormány idei kiadásai az első negyedévben már az egész éves költségvetésben tervezett hiánycél 92 százalékát elérték. Két napra rá Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentette, hogy a korábbi, GDP-arányosan 2,9 százalékos hiánycélt 4,9 százalékra emelik, emellett pedig 675 milliárd forintnyi beruházást halasztanak el, hogy tartani tudják a számokat.

Török Zoltán szerint az elemzőket annyira nem lepte meg, hogy a kormány nem tudja tartani a tervezett hiánycélját, a kormányt viszont valamennyire meglephette a helyzet. Ezt jelzi a három hónap után módosított hiánycél és a bejelentett konszolidáció, bár Török szerint amit eddig bemondott a kormány, nem biztos, hogy elégséges lesz. Az év elején mindig vannak egyszeri kiadások, most az áfabevételek sem érkeztek olyan mértékben, ahogy azt a kormány tervezte, az államadósság finanszírozásának költségeit pedig megemelte az infláció. A kormány viszont eddig általában nem nagyon mutatott önreflexiót a költségvetéssel kapcsolatban, ha elszállt a hiány, általában csak módosította a hiánycélt. Kérdés, hogy most lesz-e ennél komolyabb reakció, de Török szerint nem biztos.

Németh Dávid szerint már ősszel látni lehetett, hogy nem indult be a fogyasztás. Ezek a számok aztán az idei év első két hónapjában sem javultak sokat, így az egyetlen nagyobb meglepetés az áprilisi számokban, hogy még mindig nem indultak emelkedésnek az állam áfabevételei. Németh idén már javulásra, az áfabevételek lassú növekedésére számít. Az elemzők szerint a fogyasztás berobbanni azért várhatóan nem fog, de nagyon lassú emelkedéssel azért a növekedést is hajthatja.

Nem érdemes az infláció csökkenésével számolni

A 2023-as év egy 25,7 százalékos éves alapon mért rekordinflációval rúgta rá az ajtót a magyar gazdaságra januárban. A pénzromlás októberre végül ismét egy számjegyűre zsugorodott, de a tavalyi évben így is 17,6 százalékos volt az éves alapon mért infláció havi átlagban, mindeközben pedig a fogyasztás is visszaesett. Idén márciusra már 3,6 százalékra csökkent az infláció, de az év vége felé ismét növekedést várnak a szakértők.

Török Zoltán szerint a jelenlegi 3,6 százalékos márciusi infláció tényleg alacsony a tavalyi 25 százalékos arányhoz képest, régiós viszonylatban azonban még így is nagyon magasnak számít. Csehország teljesítette a kétszázalékos inflációs célját, és az eurózóna is három százalék alatt van. A szakértő szerint

a termékek árai már valóban nem nagyon drágultak, de a szolgáltatások inflációja „ragadósan magas”, még mindig majdnem 10 százalékon áll, ami a legnagyobbnak számít a régióban.

Török Zoltán úgy látja, a bérek emelésével a fogyasztás emelkedésére is számítani kell. Ez áremelkedést okozhat, emiatt kérdéses, mikor fogja tudni elérni Magyarország a 3 százalékos inflációs célt.

Németh Dávid szerint a 2023-as év magas inflációja rájátszik a szolgáltatások jelenlegi áremelkedésére, mivel a cégek most erre hivatkozva növelhetik a szolgáltatásaik díját. Idén ugyanakkor már 4-4,5 százalékos inflációval számol a szakértő havi átlagban, ami pozitívum lehet a jövő évre nézve, mivel akkor a korábbi nagyarányú pénzromlás helyett már ezekhez a számokhoz fogják viszonyítani az áremelést.

Elérhetetlennek tűnik a „kifektetés” célja

Az adásban szóba került a Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által bemutatott, 2030-ig kitekintő versenyképességi stratégiáról is. Török Zoltán úgy látja, minden gazdaságpolitikai stratégia annyit ér, amennyire komolyan veszik, erről a mostaniról viszont úgy érzi, inkább amolyan házi feladatnak tekintette az NGM. Az ilyen dokumentumoknál sokkal fontosabb, hogy a kormány meghallgassa a vállalatvezetőket, és első kézből tapasztalja a vállalatok igényeit, problémáit. A vállalati szektor pedig artikulálni tudja az igényeit.

A stratégia egyik fontos eleme, hogy erősíteni kell a „magyar bajnokokat”, az olyan nagyobb cégeket, amelyek nemzetközi piacon is tudnának versengeni. Ahogy Brückner Gergely műsorvezető emlékeztetett, ezt az ún. kifektetést azzal a céllal indokolja a kormány, hogy a magyar cégek tulajdonosai annyi osztalékot hozzanak haza külföldről, mint amennyit az itt termelő multik kivisznek az országból. Török szerint bár nagyon fontos a kifektetés, és a magyar cégek jól is teljesítenek ebben, rövid távon lehetne javítani ezeken az arányokon, mert a még csak tervezett hatalmas külföldi beruházások, akkumulátorgyárak és egyebek miatt óhatatlanul is a külföldi cégek felé billen majd ez az egyenleg, nem lehet egyensúlyba hozni a kivitt és hazahozott profitot.

Még jól is járhat a magyar állam a reptér visszavásárlásával

Szintén szóba kerültek a kormány cégvásárlási tervei a Spar esetleges felvásárlásától a Ferihegyi reptér állami kézbe kerüléséig. Németh Dávid szerint nem attól fog jól vagy rosszul működni egy vállalat, hogy állami vagy magántulajdonban van, erre és arra is láttunk már példát Magyarországon. Inkább az a kérdés, hogy milyen tudás párosul a tulajdon mellé, milyen partnerekkel tud együttműködni a cég, lesz-e fejlesztés, vagy csak föléli az új tulaj az eddigi infrastruktúrát.

Utóbbira jó példa a vízművek példája, előbbire viszont talán jó példa lehet a Budapest Airport, Németh szerint itt reális az esély, hogy az állami felvásárlást után is fejlődni tudjon a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Ez részben annak lehet majd köszönhető, hogy a francia Vinci Airportsnak, amely 20 százalékos tulajdonos lesz a reptérben, és a menedzsmentért is felelős lesz, nagy tapasztalata van a szektorban. Ha megtörténik a váltás, egy vasútfejlesztésre is lehet számítani, amire nagy szüksége lenne Budapestnek a szakértő szerint.

„Az más kérdés, hogy a régióban van egy nagyon komoly versenytársunk, a Schwechat, és hogy hogyan tudunk onnan forgalmat elszívni Magyarország felé, vagy mennyire tudunk elosztóközpont lenni a légiutas-forgalomban”

– tette hozzá Németh.

Egyelőre senki nem tudja, hogy megéri-e akkumulátort gyártani Magyarországon

Török Zoltán szerint az akkumulátorgyáraknál még mindig kérdéses, hogyan fognak tekinteni a közgazdászok erre a szektorra néhány évtized múlva. Az akkumulátorgyártás az évtized végéig egy komoly növekedésnek lehet a húzóereje a magyar gazdaságban, de saját belátása szerint még nem tudja megmondani, hogy összesítve jó lehet-e ez az irány az országnak.

„Félek attól, hogy kicsit olyan lehet az értékelése majd, mint a nehézipar elterjedésének az ötvenes években, amikor azt lehetett gondolni, hogy az egész a hadi gazdálkodást szolgálta, pedig Magyarországnak pont nem voltak meg a megfelelő adottságai ennek az iparágnak a fejlesztéséhez”

– mondta Török Zoltán. A szakértő arról is beszélt, hogy a magyar akkumulátorgyárak befektetői elsősorban Ázsiából érkeznek, miközben az utóbbi időben felerősödött az Egyesült Államok és a Kína közötti gazdasági rivalizálás. Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet „üdvös” a kínai vállalatok térnyerése az európai országokban, ami eközben egy kockázatot is jelent.

Németh Dávid szerint az egyik kérdés az, hogy hova tud fejlődni az amerikai és európai technológia, és hogy tudja-e majd helyettesíteni a kínai kínálatot teljes mértékben, vagy mindig szükség lesz az ázsiai kapacitásra. A jelenlegi helyzetben át kell alakulnia az autóiparnak, ehhez pedig akkumulátorgyár is fog kelleni a régióban. Pozitívumai is vannak egy akkumulátorgyárnak, például az autógyártóknak „jól jönnek” az akkumulátorok, akik egyébként is próbálkoznak az elektromos modellre váltással. Itt szintén kérdés a méret, hogy valóban szükség van-e ekkora kapacitás kiépítésére, vagy túlzás, hogy Magyarország lesz a második legnagyobb akkumulátorgyártó Európában Németország után. A szakértő szerint ez azonban csak hosszabb távon fog kiderülni.