A magyar cégek felkészületlenül várják a karbonvám bevezetését
2023. szeptember 29. – 13:51
Október 1-jén Magyarországon is elindul az uniós kibocsátáskereskedelmi előírások kijátszása ellen megalkotott CBAM-rendszer átmeneti időszaka. A karbonvámként ismert szabályozás 2025 végéig még nem ró fizetési kötelezettséget a hazai importőr cégekre és vámügynökökre, jelentéstételi kötelezettséget viszont igen. Ennek elmulasztása tetemes bírsággal sújtható. Nagy probléma, hogy az érintettek jelentős része egyelőre fogalmi szinten sincs tisztában az új kötelezettséggel és az ellátandó feladatokkal.
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
Az Európai Bizottság 2021 nyarán nyújtotta be Fit for 55 (Irány az 55%) elnevezésű klímavédelmi intézkedéscsomagját, amelynek legfőbb célja, hogy 2030-ra legalább 55 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása az Unió területén. A csomag fontos része az úgynevezett CBAM (Carbon Border Adjustment Mechanism) rendszer bevezetése, ami a köznyelvben karbonvámként vált ismertté. Ez az elképzelések szerint egyszerre küszöbölheti ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hibáit, és csökkentheti a tagállamok területén termelő cégek versenyhátrányát.
Kis uniós emissziótörténelem
Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerét (Emissions Trading System, ETS) 2005-ben indították el. Ez több mint 11 ezer erőművet és gyárat foglal magában, olyan üzemegységeket, amelyek magas karbonintenzitású ágazatokhoz kötődnek. Az ETS-rendszer meghatároz egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt, ami fölött az érintett vállalatok csak úgynevezett szén-dioxid-kvóták megvásárlásáért cserébe végezhetik levegőszennyezéssel járó tevékenységüket. Az EU által kibocsátott karbonkvóták kereskedelme főként a tőzsdén, az elsődleges piacon zajlik, így árszintjüket alapvetően a kereslet–kínálat határozza meg. Az ebből származó bevétel a tagállamokat illeti úgy, hogy 50 százalékát energiahatékonysági, karboncsökkentési célokra kell fordítaniuk.
A kvótavásárlási kötelezettség kézenfekvő módon növeli a termelési költségeket, ami optimális esetben arra ösztönzi a cégeket, hogy csökkentsék szén-dioxid-kibocsátásukat és nagyobb arányban alkalmazzanak klímabarát technológiákat. Egy részük azonban a szabályalkotói szándékkal ellentétben más megoldást választott, és a szállítási költségek növekedése ellenére EU-n kívüli országokba telepítette termelését, oda, ahol nincs ilyen kötelezettség. A rendszert megkerülő cégek így jelentős versenyelőnybe kerültek azokhoz képest, amelyek maradtak az Unió területén.
A kibocsátás áthelyezése rossz
Az elképzelések szerint az október 1-jén induló CBAM-rendszer gátolná a fent leírt folyamatot, amelynek kockázata addig áll fenn, amíg a harmadik országok nem vezetnek be hasonlóan szigorú éghajlatvédelmi szabályokat. Ebben az összefüggésben a karbonvám létfontosságú intézkedés, amely úgy akadályozná a kibocsátásáthelyezést, hogy árat szab azokra az Unióba importált termékekre, amelyek előállítása jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár.
A mechanizmus kezdetben olyan karbonintenzív áruk és anyagok (prekurzorok) behozatalára vonatkozik majd, amelyek esetében magas a termelésáthelyezés kockázata. Ezek a következők: cement, vas és acél, alumínium, műtrágya, villamos energia és hidrogén.
Ezzel a CBAM az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátásának több mint 50 százalékát fogja lefedni.
Az intézkedés leginkább a vámokhoz hasonlítható (innen a karbonvám elnevezés is), mivel elsősorban az uniós importőröket érinti az importált termékekbe ágyazott, a kibocsátáshoz kapcsolódó új adminisztratív terhek és költségek révén. A rendszer lényege leegyszerűsítve az, hogy a szóban forgó termékeket és anyagokat csak akkor lehet az EU-ba importálni, ha az importáló úgynevezett CBAM-tanúsítványokat vásárol. Ezek árát az ETS-rendszer kibocsátási egységeinek heti átlagos árverési árának alapul vételével fogják kiszámítani, amelyet a kibocsátott szén-dioxid után tonnánként, euróban fejeznek ki. A tanúsítványokkal aztán a tárgyévet követő évben kell elszámolni az adott tagállammal.
Felkészülés és finomhangolás
A karbonvám bevezetése több lépcsőben történik. Az október 1-jén induló és 2025 végéig tartó átmeneti időszak célja az, hogy az importőrök, a gyártók és a hatóságok megfelelően felkészülhessenek az éles működésre, miközben az Uniónak lehetősége nyílik arra, hogy a visszajelzések alapján finomítsa a módszertant.
Ebben a lépcsőben az érintett vállalatoknak még nem kell fizetniük, azonban az EU-ba importált termékekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségüknek (behozott mennyiség, beágyazott üvegházhatású gázok mennyisége) már ez idő alatt is eleget kell tenniük. 2026 januárjától ez a jelentés lesz az alapja annak, hogy mennyi CBAM-tanúsítványt kell vásárolniuk, vagyis mekkora karbonvámot kell fizetniük.
Az első adatszolgáltatás 2024 januárjának végén esedékes, aki ezt elmulasztja vagy nem teljesíti megfelelően, akár jelentős bírsággal is sújtható.
Ennek mértéke 10-50 euró is lehet a be nem jelentett kibocsátások után tonnánként, de a kötelezettségek teljesítését visszatérően elmulasztó cégek ennek magasabb összegekkel számolhatnak. Az átmeneti időszakot követően a bírság mértéke ennek a sokszorosa lesz: 300-500 euró szén-dioxid-tonna-egyenértékenként.
Általánosságban elmondható, hogy a jelentés elkészítésének folyamata hatalmas adminisztrációs terhet ró az importőrökre. A legnagyobb feladat a beágyazott kibocsátások, vagyis az adott végtermék alapanyagainak és alkatrészeinek előállításához kapcsolódó kibocsátások kiszámítása. Hasonlóan nehéz feladat a termelési folyamat során harmadik országokban megfizetett szén-dioxid-árra vonatkozó információk összegyűjtése, ami azért fontos, mert a karbonvám ezek összegével csökkenthető.
Sok a kérdőjel
Augusztusban jelent meg a CBAM-rendszer részletes működési szabályait tartalmazó végrehajtási rendelet, ami sok, korábban megfogalmazott kérdésre választ adott, de nem mindenre, így még mindig nagy a bizonytalanság a bevezetéssel kapcsolatban. Ez a kijelentés gyakorlatilag az unió összes tagállamára igaz, Magyarország sem kivétel.
A hazai tanácsadócégekhez befutó ügyfélmegkeresések és az érintett iparágakból érkező visszajelzések alapján kijelenthető, hogy itthon az érintettek (importőrök és vámügynökök) jelentős része fogalmi szinten sincs tisztában az intézkedéssel és az ellátandó feladatokkal. Sokan még mindig nem kezdték meg a felkészülést, ami részben arra vezethető vissza, hogy hivatalos forrásokból nem érhetők el pontos és megbízható információk arról, milyen gyakorlati lépéseket kell tennie annak, aki október 1-jétől eleget szeretne tenni jelentéstételi kötelezettségének.
Sajnálatos, hogy e tekintetben a hazai végrehajtási szabályozás megjelenése is várat magára, ahogy az is, hogy a vonatkozó EU-rendelet szerinti illetékes tagállami hatóság kijelölése sem történt még meg.
Továbbgyűrűzés és áremelkedés
Összességében elmondható, hogy a karbonvám bevezetése 2026-tól számottevő mértékben drágítja majd az importőrök oldalán a CBAM hatálya alá tartozó termékek és anyagok behozatalát az Unió vámterületére.
A jelenség nagy valószínűséggel tovább fog gyűrűzni, és jókora költségnövekedést okoz majd a jelentős importhányaddal működő gépipar, építőipar és feldolgozóipar számára, de hatással lehet a mezőgazdaságra is.
Az érintett cégek minden bizonnyal áthárítják majd a karbonvám miatt megnövekedett költségeik egy részét, ami az általuk gyártott termékek és nyújtott szolgáltatások árában is tetten érhető lesz.
