Novák János: Süsü karaktere a sárkányság lényegét öli meg

„Ha levegőt veszel, ők is. Ha nevetsz, végiggurul a nevetés”
– mondta Novák János, a Kolibri Színház leköszönő igazgatója, akit Veiszer Alinda a nyugdíjba vonulása alkalmából hívott meg műsorába. A csellista 34 éve igazgatja a gyerekeknek létrehozott Kolibri Színházat, amelyet élete fő művének tekint. Bors nénit tartja legfontosabb rendezésének, ahol a címszerepet nem kisebb színésznők alakították, mint Dajka Margit, Molnár Piroska, jelenleg pedig Hámori Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.
Novák János a pályájára visszatekintve azt mondta, zeneileg is ki tudott teljesedni: sokat lépett fel csellójával, nemzetközi pályán is lett volna esélye. Ahogy fogalmazott: „mint zenész is megélhettem volna jó színvonalon”. Cseh Tamással, Másik Jánossal körbeutazták az országot: a két zenész meghatározó volt a pályáján. Úgy fogalmaz:
„társak voltunk a közös zenélésben”.
Novák János 1973-ban szerzett gordonkatanári diplomát, majd több színházban zeneszerző volt, köztük a Madáchban, a Tháliában, 1992-ben pedig a Kolibri igazgatója lett.
Elmesélte azt is, hogy eleinte egyáltalán nem érdekelték a gyerekdarabok, de egy Ady-est az Egyetemi Színpadon sorsfordító volt. Ebben a diákok nagyon megszerették, így Surányi Ibolya, a színpad műsorainak gondozója felajánlotta, hogy csináljon gyerekdarabot, ráadásul olyat, amilyet szeretne. Ez a mondat alapozta meg a gyerekszínházzal kapcsolatos szemléletét. Hiszen, mint mondta, ennek hatására találta meg magát, a saját gesztusait, és mindent, amit fontosnak ítélt a színházban.
Szerinte nagyon nehéz definiálni azt, hogy mi a gyerekszínház, de talán az a legfontosabb, hogy az életkoruknak megfelelő darabot kell választani. Óriási sikernek tartja, ha ez sikerül. Úgy gondolja, hogy az iskolának, a színháznak és szülőnek „együtt kell dolgoznia a gyerekeken”. A Kolibri Színház ebből úgy veszi ki a részét, hogy például a Bors néni előadáson a gyerekek aktív résztvevők is, bekiabálhatnak, felállhatnak. Vekerdy Tamás erre azt mondta annak idején, hogy ez nem helyes, és az igazi aktivitás nem a fizikai, hanem a szellemi. Novák Jánost ez sem ingatta meg a hitében, és továbbra is ugyanezen az úton járt, mert a közönség visszajelzését sokkal többre értékelte, mint a kritikákat.
A csecsemőszínházat is azért találta ki, mert szerinte a felnőtt kisugárzásával el lehet bűvölni az egészen kicsi gyereket is. Azt is mondta, hogy a szülőn felelősség van, hogy milyen élményt, milyen tartalmat ad a gyerekének és ez a szorongás szerinte olykor elnyomja az élményt az előadás alatt. A darabokat nagyon alaposan válogatja, mert ahogy korábban is utalt rá, mindig a gyerek számára megragadható problémákkal kell foglalkozni.
Walt Disney Hófehérkéjéről egyszer azt nyilatkozta Novák János, hogy egy nagyon fontos nő/lány fejlődéstörténet lenne, ha Disney a hét törpével nem vinné el a fókuszt a problémáról. Ezt most azzal egészítette ki, hogy:
„Disney sikeres akart lenni, az volt a prioritása, és csak második vagy harmadsorban került elő, hogy az adott történet mit is jelent egy kislánynak.”
Novák ezt a fókuszt próbálja átállítani arra, hogy próbáljuk meg meglátni azt, amiről a mese beszélni akar, és hagyjuk a végére a kedves karaktereket. Kiemelte, hogy a jó vagy rossz jelzőkről úgy gondolja, hogy olyan előfeltevések a szereplők esetében, amelyek azt sugallják, hogy van egy mindenek feletti jó vagy rossz. Ő viszont úgy véli, ez nem valós.
„Persze, ha jön egy sárkány, aki az életünkre tör, azt meg kell ölni, nem pedig megpróbálni megjavítani és cukinak látni, mert a sárkánynak funkciója van: ki lehet vetíteni rá a félelmeket, tehát nagyon fontos feladata az övé.”
Kiemelte, az a mese, amely ezt nem ajánlja föl, az szőnyeg alá söpri a problémát. „A sárkánynak erőt kellene mutatnia, Süsü karaktere, például a sárkányság lényegét öli meg” – mondta Novák.
Fontosnak tartotta azt is elmondani, hogy foglalkozni kell a történetekben a nagyobb társadalmi kérdésekkel is, mint a másság (legyen az szociális, faji vagy egészségügyi) vagy a gazdag/szegényebb körülmények között élő gyerekek differenciálása. Ennek érdekében olyan szerzőkkel működött már eddig együtt, mint Fábri Zoltán, Horváth Péter, Egressy Zoltán. Utóbbi szerzőnek Szent Erzsébetről szóló modern meséjében egy női identitástörténetet tudtak eljátszani.
Azért is tartja fontosnak ezt a fajta társadalmi szerepvállalást, mert szerinte a magyar kulturális elit – akárki is van hatalmon – megragadt azon a szinten, amelyben egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.
Szerinte nincs miért aggódni, ha a gyerekekről van szó. Az évek alatt már megélte, hogy aggódtak értük: régen a tévé miatt, most a mobiltelefonra mondják, hogy nagyon káros. Szerinte ugyanolyanok a gyerekek, mint 34 évvel ezelőtt, csak az ő korosztályuknak megfelelő problémákra kell rávilágítani.
A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.