A futás meg a mise nagyon hasonlít

Beszélgetések a futás értelméről, novellák a jelen közérzetéről és kutatás Budapest legendái után – összeállításunkban négy olyan könyvet mutatunk be, amelyeket a közelmúltban olvastunk.

Kordos Szabolcs: Egy város legújabb titkai – Budapesti legendák, legendás budapestiek

Kordos Szabolcs két könyvében már nyakába vette Budapestet, ami persze kifogyhatatlan épületekhez kötődő történetekben is, kis túlzással minden kapualj lehetőséget ad arra, hogy felfejtsük belőle a történelem egy szeletét, így aztán még mindig szolgáltat muníciót a főváros. Erre példa az Egy város legújabb titkai című könyv is. A titkok egy része azért nem is olyan nagy titok, a sztorik egy része szembejöhetett velünk akár a napi sajtó olvasása közben is, de ezek reciklálásánál azért többet kapunk. Kordos nem elégszik meg az írott források kutatásával. Kíváncsiságát legtöbbször csak akkor tudja csillapítani, ha oda is bejut, ahová másnak eszébe sem jutna, és gyakran előás olyan leszármazottakat, szakembereket, akik a mából összekötnek a múlttal, legendás történelmi alakokkal. A tőlük kapott információk és a bőséges képanyag – Huszár Dávid fotós az állandó szerzőtárs – az, ami miatt bennfentesnek érezhetjük magunkat.

A kötet magját most is a 19. század végén, 20. század elején élt alakok adják, a főváros ekkor élt és fortyogott igazán. Bepillantást nyerhetünk a cigányprímás Rigó Jancsi vagy Ady Endre szerelmi életébe, vagy képet kaphatunk, hogyan találta meg számítását nálunk egy norvég hajóács, a technikatörténet iránt érdeklődőknek pedig például az egyszerre korabeli internetként és rádióként is értelmezhető telefonhírmondó sztorija lehet érdekes.

Persze a városnak a közelmúltja is tartogat felfedeznivalót. Kordos ezúttal a Westend rejtett zugait tárta fel, és ehhez kapcsolódóan a könyvéből kicsit kilógóan készített egy interjút a Westend tervezőjével és a Budapest számos pontján nyomot hagyó, vitatott megítélésű Finta Józseffel. (FJ)

XXI. Század Kiadó, 2024, 8690 Ft

Hangulatjelentés – Közérzeti novellák

„Mióta elkezdtem a gimit, kitört egy világjárvány és két háború, ráadásul idén nyáron már tuti, hogy kinyír minket a klímaváltozás. És ha mégsem, akkor is többet keresnék ételfutárként, mint diplomával” – fogalmaz Molnár T. Eszter Tesztrepülés című novellájának elbeszélője. A Grancsa Gergely által szerkesztett antológia címéhez igazodva efféle helyzetértékelésekbe futhat az olvasó, ha kézbe veszi a tizenkilenc kortárs magyar novellát tartalmazó kötetet. A szövegekben közös, hogy az elmúlt húsz évről szólnak, és egyaránt arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen ma Magyarországon felnőni és fiatal felnőttnek lenni, és vajon mik azok a nyomasztó vagy felemelő gondolatok és érzések, amelyek összekötik egy generáció tagjait.

A novellák – amelyek egyszerre nyújtják a ráismerés és a rádöbbenés élményét – hangsúlyosan foglalkoznak a szülő-gyerek kapcsolattal, de megjelenik bennük a pedagógusok-diák viszony, és kitérnek a párkapcsolatok, barátságok alakulásának problematikájára is. A legizgalmasabb írások azonban talán mégis azok, amelyek valamilyen módon a politikai helyzetre is reflektálnak. Biró Zsombor Aurél Narancsültetvény című szövege például a Bibó-szakkollégium falai közé vezet, ahol a szereplők előbb azt találgatják, hogy „lehet, hogy ezen az ágyon dugta meg először a Viktor az Anikót”, majd a kolibulikon egy-egy „nosztalgiázó párthuszár” is feltűnik. Balássy Fanni novellája pedig azzal a gondolattal játszik el, hogy miként alakult volna az 1848. március 15-i forradalom emlékezete (szpojler: sehogy), ha a császári sajtó elképzelt propagandakiadványai (Osztrák Nemzet, Riposte, Faktumok) lejárató cikkek garmadájában számolnak be a pest-budai eseményekről. A Biacsics Renáta (Renyagyár) rajzaival illusztrált kötetnek nemcsak a tematikai sokszínűség és a műfaji kísérletezés nagy erénye – olvashatunk például Messenger-üzenetekből és naplóbejegyzésekből összeálló szövegeket is –, hanem az is, hogy korosztálytól függetlenül bárki érdeklődésére számot tarthat, hiszen az ország állapotáról is érvényes megállapításokat tesz. Az már más kérdés, hogy az összképet látva senkinek sem lesz tőle jobb hangulata. (RA)

Tilos az Á Könyvek, 2024, 5490 Ft

Dunai Andrea: Lovak sorsa

A második világháború végén rengeteg érték eltűnt az országból, hol előrelátásból menekítették ki a vagyont, hol pedig idegen kezek zabráltak el mindent, ami mozdítható. Abba valószínűleg kevesen gondolnak bele, hogy a tárgyi javak mellett az élőállat is a kimentendő vagyonelemek között volt. 1944 őszén, ahogy közeledett a Vörös Hadsereg, állami méntelepekről származó lovak ezreit is megindították a Német Birodalom területére, hogy biztonságba helyezzék őket addig, amíg szükséges. Ebben a műveletben volt ráció, biztosítani akarták a magyar nemesítésű fajták (gidrán, nóniusz, mezőhegyesi félvér) vérvonalát úgy is, ha az otthon maradt állomány elpusztul. A lovak eltűnéséért a német hadsereg maga is sokat tett, a budapesti ügetőn és galoppon is rekviráló bizottságok jelentek meg, és vitték az állatokat.

A kikerült lovak egy jó része sosem került haza, vagy nyomtalanul eltűntek, német parasztokhoz kerültek, vagy versenypályákon tűntek fel új nevet kapva, de akadtak olyanok is, amelyeket az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió hadizsákmányként vitt el. A lovak visszaszerzésére már rögtön a háború után kísérletet tett Magyarország, de az akkori zavaros viszonyok, érdekek vagy egyéni ambíciók miatt folyamatosan akadályokba ütköztek a magyarok. Dunai Andrea átfogó művében annak eredt nyomába, hogy mi történt ezekkel a lovakkal. Bár a dokumentumok egy része örökre eltűnt, rendkívül részletgazdagon sikerült neki rekonstruálni mind a lovak elszállítását, mind pedig a visszaszerzésükért folytatott küzdelmet. A történelmi munkában sorjáznak az adatok és a nevek (a versenylovak nevezéktana mindig külön világ, azt nehéz mosolygás nélkül kibírni), de ezek között azért számtalan karakter megelevenedik, így olykor fordulatos regényként is működik a szöveg. (FJ)

Napvilág Kiadó, 2024, 5400 Ft

Simonyi Balázs: Futóskönyv – Beszélgetések útról, időről, élményekről

Krúdy Álmoskönyvében és Márai Füves könyvében is csak ürügy volt a cím, mert minden másról is szóltak, így a Futóskönyv cím is érvényes lehet, érvelt Simonyi Balázs nemrég könyvbemutatóján, és ebben nagyjából igaza is van. A Futóskönyvben 22 személyiség szólal meg, akikben azért közös – Litkai Gergelyt és Kertész István történészt leszámítva –, hogy mindannyian futnak, de messze nem csak a futásról beszélnek.

Az interjúkötet Simonyi különböző felületeken futtatott podcastjainak átirataiból áll, megőrizve az élő beszélgetések esetenkénti fésületlenségét is, de ez egyáltalán nem válik kárára. Egy igazi beszélgetőkönyvvel állunk szemben, ahol az interjúalanyok sokszor egymásra reflektálnak, vagy éppen Simonyi válik kérdezetté. Nádas Péterrel folytatott eszmecseréjük a kötet egyik csúcspontja (ebből egy rövid részlet korábban a Telexen is megjelent), ahol a versenyszerűen soha nem futó, távokat és időket figyelmen kívül hagyó író és az ultratávokat is teljesítő, kompetitív Simonyi elmélkedik a futásról, hogy lehet-e célja a szenvedésnek, és az hogyan vezet el az önismerethez.

Az interjúkötetben igazán megszállott, a futást (egykor) hivatásként megélő sportolók életébe is bepillantást nyerhetünk, a tokiói olimpián ötödik Sütő Józsefébe, a Spartathlont nyerő, a futásért szinte mindent feláldozó Bogár Jánoséba, vagy az egykor tájfutó-világbajnok Monspart Saroltáéba. De igazán izgalmas élettörténetekkel rukkolnak elő azok a kismesterek is, akik jobbára csak a futóközösségben ismertek, mint például az álláshalmozó Bozó Pál, aki kilencéves kora óta dolgozik, és még 85 éves korában is hatnapos ultramaratont futott.

A Punktérítő fejezet mélyre megy, Pálinkás Szüts Róbert újságíró életútját veszi végig az 1980-as évek ellenzéki mozgalmaitól kezdve a drogos mélypontokon át az építőipari munkás létig, amihez ultratávok is társultak. Litkai Gergely humorista inkább a természethez, környezetvédelemhez való kapcsolatáról beszél, míg Dejcsics Konrádtól a szerzetesi lét apró mozzanataiba is bepillanthatunk, az ő beszélgetésében egyébként az is elhangzik, hogy „a futás meg a mise nagyon hasonlít”. Rajtuk kívül még sokaktól hallhatunk elköteleződésről, motivációról, de alkotásról, gyászfeldolgozásról is, a futáson túli életről is, amihez sokszor mégiscsak a futás ad valamiféle támasztékot vagy feloldást. (FJ)

Athenaeum Kiadó, 2024, 5999 Ft