Nem az kell, hogy a kép jó legyen, hanem az, hogy rajta legyen a pillanat

„Budapest-érzékelésünk összekapcsolódik önmagunk érzékelésével. Testünk emlékeztet rá, hogy kik vagyunk, és hol állunk e feltáruló világban” – olvasható a Lugosi Lugo László munkásságának emléket állító, Á.R.A.M.L.Á.S. című kiállítás megnyitószövegében. A Kiscelli Múzeum templomterében látható 1300 kép mindegyikét Lugo személyes Budapest-archívumából válogatták.

A képek a templom belső terében, közvetlenül a téglafalra vetítve váltják egymást, megidézve az áramlásérzést. Budapesti látképek, lakosok, épületek, lépcsőházak, aluljárók, neonreklámok, graffitik képei váltakoznak a nyers téglafalon. A fény- és térinstallációs kiállítás a látható és láthatatlan Budapest egységét tárja fel, elmossa a téridőt.

A kurátorok Lugosi Lászlót úgy jellemzik, mint aki egyszerre volt bölcsész, író, szerkesztő, kiadó, filmes és fotográfus, így összetett és szerteágazó tevékenységeinek adekvát formája lett az archívumforma. Maga Lugo városarcheológiának nevezte a Budapest múltját, jelenét, jövőjét egyben megjelenítő tevékenységét.

Lugosi László 1953-ban született Budapesten, angol–magyar szakos tanári diplomát szerzett, és már egyetemi évei alatt foglalkoztatta a filmművészet, élénk tagja volt az avantgárd művészeti életnek. Az 1980-as évek eleji zenei és képzőművészeti új hullám egyik kulcsszereplője lett. A nyolcvanas években hosszabb időt töltött New Yorkban, ahol többek között André Kertésszel is interjúzott.

Rövid ideig tudományos munkásként dolgozott, de miután a Belügyminisztérium eltávolította, érdeklődése egyre inkább a városszociológiai, vizuális antropológiai megközelítés felé fordult. 1985-től hivatásosan foglalkozott a fényképezéssel, Mesterének Haris Lászlót tekintette. Lugo az évtizedek alatt a magyar fotóművészet kimagasló alakjává vált. 2021-ben, 68 éves korában halt meg Budapesten.

Munkássága és széles körű érdeklődése kiterjedt a művészportréktól az épületfotókon át a graffitikig, a hetvenes–nyolcvanas évek budapesti underground és avantgárd kultúrájáig. Foglalkoztatta a tér változása, átalakulása, az eltűnő városi életterek, pusztuló épületek. „Mindmáig vonzódom a pusztuláshoz: azt fényképezem nagy intenzitással és magas színvonalon” – mondta egy interjúban.

A rendszerváltás után főként az építészeti képek irányába fordult, az eltűnő és épülő főváros fotósává vált. Vizuális dokumentaristaként rendszeresen megörökítette Budapest alakulását: az eltűnő jeleket, épületeket, embereket, ugyanakkor a keletkezéseket is: épülő házakat, kirakatokat, a tér és idő átalakulását.

A Budapest-archeológia egyfajta gyűjtésként, felhalmozásként is értelmezhető. Lugo erről így nyilatkozott egy interjúban: „Azt gondolom, hogy mindig is gyűjtő voltam. Gyűjtöttem tárgyakat, műtárgyakat, karikatúrákat. Fényképészként is mindig gyűjtőnek tartottam magam. […] Az első gyűjtés, amit valóban annak lehet nevezni, a Fotónapló volt, ami 1978-tól ’82-ig készült, amikor technikai értelemben még nem tudtam fényképezni.”

„Csak ’85-ben kezdtem el a fotózás technikai oldalával komolyan foglalkozni. Körülbelül akkoriban kezdtem az Eltűnő Budapest-sorozathoz olyan helyszíneket fotózni, amelyekről lehetett tudni, hogy rövidesen tényleg el fognak tűnni. Régi boltok, helyszínek az ötvenes–hatvanas évekből. Ebből született is egy könyv ’93-ban. Ezután jött a budapesti neonfeliratok gyűjtése. Ezek szintén az ötvenes–hatvanas évekből hátramaradt, még működő feliratok voltak. Ezt követően folyamatosan gyűjtöttem budapesti helyszíneket különféle témákban.”

„Nem az kell, hogy a kép jó legyen, hanem az, hogy rajta legyen a pillanat” – olvasható Lugo fotónaplójának előszavában. A fotókból és kísérőszövegekből álló, sok száz oldalas napló jelenős lenyomata az underground és avantgárd Budapestnek. A fotónapló képeiből több egyéni kiállítást is rendezett, nagyszabású sorozatokban jelenítette meg Budapest valós és képzelt szellemi tereit.

„Akkor még nem tudtam fényképezni. Kitaláltam a fotónaplót. Mindenki naplót írt és vezetett akkoriban. […] Azt találtam ki, hogy mindig lesz nálam fényképezőgép, és ha valaki szembejön, vagy valami helyzet van, akkor én csinálok egy képet. Ez így is volt, mindig volt nálam fényképezőgép, talán egy Minolta” – emlékezett vissza Lugo.

Lugo éveken át foglalkozott a 19. század második felében alkotó Klösz György fotográfus munkásságának feldolgozásával. A Klösz-életmű alapvető várostörténeti forrásnak és a városi dokumentumfotózás kiindulópontjának tekinthető. Klösz több Budapest-látképét is újrafotózta ugyanazokból a beállításokból, közel száz év távlatából, ez adja Lugo egyik legizgalmasabb fotósorozatának anyagát. A duplikált képek a kiállításon is láthatók a templomfalra vetítve.

A graffitikultúra, a „gazdátlan” városi terek műfaja különösen megragadta Lugo érdeklődését. Egy tematikus sorozat elkészítésén dolgozva személyesen is bejárta a graffitisek útját: elhagyatott épületekbe, rozsdaövezetekbe, graffiti line-okra, esetenként tetőkre is követte a writereket.

Az Á.R.A.M.L.Á.S. egyik kurátora, Radics Panka szerint Lugo graffitifotói túlmutatnak a műfaj szubkulturális határain. A fotókon a graffiti kitör az illegalitásból, és a társadalom egészének válik láthatóvá. Graffiti. Read the Signs címmel két éve megjelent Lugo budapesti graffitikultúráját megörökítő, posztumusz fotóművészeti albuma.

„A graffiti egy lázadó, helykereső, bátor, szembeszálló szubkultúra művészete. Pontosabban a graffiti jelenléte maga a művészet, mert a graffitifirkászok nem tekintik magukat művészeknek. Számukra a legfontosabb a nyomhagyás, a saját jel feltalálása és kifejlesztése, terjesztése. A jelenlét. Legyen jelen a jel és a writer mindenhol a városban, a világban, hagyjon nyomot maga után” – mondta Lugo.

Lugo archívuma több tízezer felvételt tartalmaz. Műveinek nagy része és életútjának dokumentumai a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében találhatók.

A kiállítás kurátorai: Bán András, Danó Orsolya, Kurdy Fehér János, Lugosi Blanka és Radics Panka. A kiállításon minden délben levetítik Szemző Tibor Ez van című filmjét. A tárlat október 27-ig látható a Kiscelli Múzeumban.