Elég kemény sztorikról beszélünk, ez annyira magyar dolog

Gyakran beszél megosztó témákról a stand-upjai során, de Magyarország nagyon konzervatív társadalom. Már másodszor lép fel nálunk, ilyenkor elvesz vagy épp hozzátesz néhány extra poént az adott ország függvényében?

Először is, tényleg nagyon izgatott vagyok, hogy visszatérhetek Budapestre. Amikor az európai turnét raktuk össze, megkértem az ügynökömet, hogy Budapestet semmiképp ne hagyjuk ki, mert elvarázsolt, gyönyörű város. Imádtam az épületeket, az embereket, az ételt. Párizs és London is csodálatos, de amiatt vagyok a legizgatottabb, hogy ide visszatérhetek. De nem változtatom meg a műsorom, miért is tenném? Az emberek azért fizetnek, hogy láthassák az előadásomat és engem. Ha nincs saját nézőpontunk komikusként, akkor mi marad belőlünk? Ha valahol, akkor még fontosabb ezeket az üzeneteket terjeszteni olyan helyeken, ahol elnyomják ezt a narratívát.

Van egy másik magyar kötődésű dolog is az életében. Mundruczó Kornél drámájában, a Pieces of a Womanben az alakításáért Oscar-díjra jelölt Vanessa Kirby testvérét játszotta. Miért érezte fontosnak, hogy szerepeljen ebben a filmben?

Mert a rendező kiválasztott. Váratlanul felhívtak telefonon és megkértek, hogy szerepeljek a filmben. Semmit nem tudtam a projektről vagy a rendezőről, de úgy éreztem, meg kell ragadnom a lehetőséget, és valóban, nagyon érdekes tapasztalat volt. Montrealban forgattunk egy nemzetközi stábbal, mindenki angolul beszélt. A rendező magyar volt, de ezen kívül nem nagyon hallottam mondjuk magyar beszédet. Viszont néhány hónapja olvastam egy történetet egy magyar nőről, és megtanultam néhány magyar szót. Például azt, hogy Nagyrév. A könyv címe The Angel Makers, ez egy igaz történet Auntie Suzyról, aki megmérgezte a férjét (A könyv a tiszazugi méregkeverők történetét dolgozza fel – a szerk.). Persze ez a sztori nem a legjobb fényt veti az országra, de érdekes volt úgy olvasni, hogy már jártam Budapesten.

A Hot Forever című előadásában, ami a Netflixen is látható, azt mondja, „az élet nem egy vákuum, mindent be kell fogadnod, ami körülötted van”. A stand-upjai sokszor reflektálnak társadalmi jelenségekre. Hogyan tudja ennyire jól megragadni ezeket? Egy külön csapat dolgozik ezen?

Nem, nincs csapatom. Művész vagyok, alkotó, és az a feladatom, hogy mindent befogadjak, megfigyeljek, észrevegyek, és ezekből az elemekből valami egységeset hozzak létre. Nézem a közösségi médiát, a híreket, figyelem a popkultúrát – éppen annyira, hogy ne betegítsen meg, aztán olyan módon szeretném ezt visszatükrözni, hogy ahhoz lehessen kapcsolódni. És hát elég őrült időket élünk – én magam mindig arra törekszem, hogy megértsem, mi a fene történik. Ezt magamért is teszem, aztán néha vicces módon sikerül ezt átadnom szavakban, mozdulatokban, és csak remélem, hogy másoknak is sikerül ezáltal ezzel az őrült városi turkálóssal, amit megörököltünk, megküzdeni. Sokat beszél a különböző generációkról a műsoraiban, az ön által alkotott „party goblin” kifejezés például a milleniálok kedvencévé vált. Mit gondol, mi ennek a generációnak a legnagyobb tévedése?

Sokan már a negyvenes éveink elején járunk, nem tudom, hogy annyi illúziónk van-e még. A milleniálokat persze sok kritika érte, éri, de sok ebben a társadalmi hibáztatás is, hiszen mi voltunk azok, akik talán túl sokáig maradtak gyerekek és a kamaszkorunk is hosszabb volt a szokásosnál az internet miatt.

De azt hiszem, a legnagyobb tévedésünk az volt, hogy elhittük, amikor azt mondták nekünk, hogy mindenünk meglesz, ami a szüleinknek megvolt.

És aztán itt van a lakhatási krízis, a gazdasági válság és a masszív háborúk. De remélem, hogy a Z generáció számára már jobb hely lesz a világ. Sajnos ez az ő felelősségük lesz – hiszen mindenki idős lesz és meghal és ők lesznek a főnökök. Remélem, hogy ez a társadalmi igazságosztó billentyűharcos energia a valóságban is hasznosításra kerül.

Feministának vallja magát, és valóban a nők egyik fontos szószólójának tartják. A Hot Foreverben azt mondja, a világban a nők elleni düh örökzöld – mit gondol, miért van ez így, és ki tudja mindezt megváltoztatni?

Jézusom, nagy kérdés. A nőkkel szembeni düh legalább olyan idős, mint a Biblia. A nőkre gyakran a bűnbak vagy a gonosz szerepét osztják a történetekben. Ez eleve visszanyúlik Ádámra és Évára. Éva gonosznak van kikiáltva azért, mert tudást adott Ádámnak, aki pedig csak egy boldog, buta srác volt. De elmehetünk egészen Gilgames eposzáig, ahol a nőt csábító kígyóként ábrázolják. Mintha a nők egyszerűen ilyenek lennének, így látjuk a női nemet. Egy picit mind agymosottak vagyunk. Fontos a kritikus gondolkodás elsajátítása, hogy legyen bátorságunk kimondani, amit ki kell mondanunk. Egyre többen vannak az olyan nők, akiknek van állása, gondolkodnak a saját szerepükről és megváltoztatják ezt a narratívát. Úgy értem, csak az a tény, hogy az az állásom, ami, már több, mint amit a nagyszüleink elképzeltek. De a dolgok változnak, ha lassan is, de változnak. Semmi nem számít, csak csináld a munkád, és azok a hangok majd egyre halkabbak lesznek. Amikor én kezdtem stand-upolni, az volt a kritika felém, hogy „ahhoz képest, hogy nő, vicces”, meg hogy azért vagyok sikeres, mert vonzó vagyok. És íme, itt vagyok 20 évvel később – nem ezek miatt a dolgok miatt vagyok itt, hanem épp ezek ellenére.

Ha már kritikák – a legutóbbi Netflix specialjét sokan túl politikusnak találták.

Az emberek gyakran akkor bélyegeznek valamit átpolitizáltnak, ha nem értenek egyet veled. Azt hiszem, két dolog miatt mondták ezt: amiatt, amit az incelekről, és amit a vetélésről mondtam. Azok az emberek, akiket ez megsért, politikai címkével látják el a show-t, de tévednek. Olyan társadalmi kérdésekről beszélek, amelyek számomra nagyon fontosak, mert a nők számára is nagyon fontosak. Nem szégyellem sem az abortuszomat, sem a vetélésemet. Ezekről a témákról is beszélnünk kell, és viccelni is lehet ezekkel a témákkal – hogy a többi nő tudja, hogy nem kell szégyenkezniük, nem szabad elkeseredniük. Na, most lehet, hogy az amerikai beszél belőlem, de én eszerint élek.

De miért fontos mondjuk a vetéléssel viccelni?

Mindig segít, ha viccet tudsz gyártani az életed valamely tragédiájából. De mielőtt poénkodunk, jussunk el egy olyan helyre, ahol minden témáról szabadon beszélhetünk. És akkor már rajtad múlik, hogy szeretnél-e belőle viccet csinálni – nyilván nem kötelező. Fontos, hogy amikor női testekről van szó, lehetőséget kell kapnunk a nyílt beszélgetésekre, és nem kellene szégyellnünk magunkat. Én azért mesélem el a tapasztalataimat, hogy megmutassam, túl lehet élni, rendben vagyok ezekkel a témákkal.

Cancelezés vagy incelek? Melyiktől fél jobban?

Nem hiszem, hogy cancelelni fognak, azt hiszem, már meghaladtuk ezt. Túljutottunk ezen a felháborodáshullámon a társadalmunkban, ahol embereket törölnek el azért, mert véletlenszerűen megbántottak másokat. Tehát nem, nem félek attól, hogy cancelelni fognak. Inkább a hülye emberektől félek, így nagy általánosságban. Azoktól az ostoba emberektől, akik nem jól bánnak az érzelmeikkel – vagy alig vannak nekik. Ők azok, akik képesek cancelelni másokat semmiségekért, és az incelek is pont ilyenek: ostoba emberek kicsi érzelmekkel. Nem félek semmitől, de aggódom azért az emberekért, mert amikor az ostoba emberek gyalázkodnak, veszélyes dolgok történnek. Hú, elég kemény sztorikról beszélünk, ez annyira magyar dolog.

Elnézést.

Semmi gond, le is írhatja, hogy ezt mondtam. Amikor utoljára Budapesten jártam, azt figyeltem meg, hogy valamiért a magyarok nem mosolyognak, legalábbis az utcán, és mégis a világ legkedvesebb emberei. Persze tudom, hogy az ország sok mindenen van túl, hogy egy eufemizmussal éljek. De tényleg jellemző a magyarokra egy dacos, komor komolyság. Viszont ha szóba elegyedsz valakivel, akkor az illető mindig kedves. Ilyen a közönség is: nem mosolyognak, de aztán kiderül, hogy baromi jól érezték magukat.

Ez így van, ez tagadhatatlan. Ezért van az, hogy ha Amerikába utazunk, azt gondoljuk, hogy miért mosolyog mindenki egyfolytában? Megőrültek?

Igen, mondjuk igazatok is van. Itt mindenki őrült. És amikor külföldre megyünk, azért lehet az amerikaiakat felismerni a mosolyról, mert boldogok vagyunk, hogy végre elhagyhatjuk az országot.

Na de vissza a show-ra. Miről szól a Hard Feelings?

Nem tudom, hogy magyarul létezik-e az a kifejezés, hogy „no hard feelings” (kb. nincs harag – a szerk.). Az a lényege, hogy ha megbántasz valakit mondjuk egy rossz mondattal, ezzel fejezed ki, hogy nem a bántás volt a szándékod.

Annak ellenére, hogy most komoly témákról beszélgetünk, ez egy könnyed, vicces este lesz. Mert azt viszont nagyon komolyan veszem, hogy azok az emberek, akik időt és pénzt áldoznak arra, hogy megnézzék az előadásomat, a lehető legjobban érezzék magukat közben: hagyják maguk mögött a bajaikat, és önfeledten nevessenek egy órán keresztül, hiszen ezért jönnek ide.

Ez egy nagyon bohókás, vicces és energikus show. Mindenről beszélünk majd, sztripperekről, különböző generációkról, szexi férjekről, ronda feleségekről, szexi feleségekről és a plasztikai beavatkozásokról. Szóval sok téma szóba kerül majd, és eddig úgy láttam, hogy minden embernek fontos – legyen a politikai spektrum bármely oldalán, legyen bármilyen korú –, hogy felismerje magát a műsorban.

A Hard Feelings 2023. december 14-én csütörtökön, 19:00 órakor kezdődik, Budapesten, a MOM Sportban. További információk az esemény Facebook-oldalán.