Müller Péter Sziámi: Leginkább az vagyok, amit úgy hívnak, hogy angyal

Ezen a héten Müller Péter Sziámi költő, dalszövegíró, filmrendező volt Veiszer Alinda műsorának vendége. Az interjúban, amelynek teljes verzióját egy jelképes havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni, kitértek a palesztin–izraeli konfliktusra, a szovjet megszállásra, a vallásra és a Petőfi Zenei Tanácsra, amelynek Müller Péter Sziámi is tagja.

Müllert a magyar alternatív kultúra egyik jelentős személyiségeként tartják számon, több meghatározó zenekarban vett részt, és ő volt a társszervezője az 1993-as első Sziget Fesztiválnak is, ami akkor Diáksziget néven futott. A nyolcvanas években még több, általa írt dalszöveg miatt bajba került az akkori hatalomnál, most viszont többek között Ákos és Nagy Feró mellett a Petőfi Zenei Tanács tagja, ami miatt rengeteg kritika érte.

„Ha valaki ismer, akkor annyit tudhat különösebb hormonzavar nélkül, hogy ez körülbelül olyan, mintha azt írnák, hogy a hírek szerint Goebbels körülmetéltette magát. Vagy Lenin elvtárs elárulta a leninizmust, vagy valami ilyesmit” – mondta, amikor Veiszer Alinda rákérdezett, mit szól ahhoz, hogy az a vád érte: őt államosították, amikor beválogatták a tanácsba. „Én nem gondolom azt, hogy nekem defenzív magyarázkodásba kell kezdenem. Ha abba kezdenék, akkor nagyon furcsákat mondanék, mondok is, csak hogy érthető legyek. Mint mondtam, nekem más a tett, és más az ember, és nagyon szeretek minden embert, de a tetteket meg tudom ítélni. Nekem ez azt is jelenti, hogy egyáltalán nem azt nézem, hogy egy felvetés balról vagy jobbról jön-e.”

Megjegyezte, hogy sok olyan projektje van, amiről egyébként az emberek nem tudnak, például település- vagy egyetemfejlesztés, amelyek között vannak kormányprojektek is. Szerinte például az, hogy a legszegényebb településekre jár koncerteket adni állami támogatással, azért van rendben, mert elsősorban az állam feladata lenne az ilyeneket megszervezni. Azt mondta, hogy ő a könnyűzenei stratégiáról sem tudott eleinte, mert nem rendszerszintű érdeklődő, írja és énekli a dalait. „Ha el lehet menni egy felmosórongyszagú klubba vidéken, akkor én boldog vagyok, ha odajönnek az emberek” – mondta.

Alinda felhívta a figyelmét, hogy a tanács elnöke, Demeter Szilárd azt mondta: Soros György a liberális Führer, Európa a gázkamra, és a magyar irodalom 80 százalékát kukázni kellene. „Egy hatalmi helyzetben szerintem nem okos dolog ilyeneket mondani. Valószínű, hogy arra szolgáltak, hogy átüssék egyáltalán az ingerküszöböt, hogy valaki figyeljen” – mondta Müller Péter Sziámi. Később aztán azt is megjegyezte, hogy neki ezzel semmi baja nem volt, arra utalva, hogy ő eltávolodik az ilyen kijelentésektől.

Azahriah neve is szóba került a beszélgetésben. Müller Péter Sziámi nagyon szimpatikus, tehetséges embernek nevezte, és azt is mondta, hogy a menedzsment is tehetséges, hogy idáig tudta juttatni, és jól válogatja meg azokat az embereket, akiket „futtatni próbál”.

„Nagyon örülök, hogy van ilyen, hogyha magyar focisták megnyerik a vébét, nagyon örülök, ha Azahriah világsztár lesz. Engem ez azért nem érdekel különösebben, mert látom a könnyűzene tendenciáit, és azok mélységesen az értékeim ellen vannak. Amikor a Sziget Nagyszínpadon egy DJ mindent visz, vagy egy playbackelő sztárocska, akkor azért nincs ugyanolyan jó érzésem, mint amikor Jimi Hendrixet hallom gitározni.”

Alinda rákérdezett arra is, hogy nem tartja-e Müller visszásnak, hogy az állam által működtetett rádióban, tévében politikai hovatartozás miatt nem játszanak egyes előadókat. „Ha az állami rádióban nem játsszák a dalaimat, akkor valószínű, hogy nem rádióbarát dalokat írok. Erre nem mondom, hogy ez jó vagy rossz. Én bizony szeretném, ha minél több helyen hallanának. Egy kicsit ki vagyok szorulva, mert amikor olyan dalokat írtam vagy írhattam volna, amik jelenleg a Retro vagy a Sláger Rádióban mennének, akkor be voltam tiltva” – mondta.

„Nem gondolom azt, hogy a regnáló államrendnek bármikor, bárhol kitűzött célfeladata lett volna, vagy bevállalta volna azt, hogy direkt ellenzéki vagy direkt polgárpukkasztó dolgokat toljon az állami médiában. Kicsit ez merevebb most, de nem annyira, mint akkor, amikor egy darab magyar televízió volt, és nem volt internet sem.” Azt mondta, hogy a tanácsban ezt nem tematizálták, de benne sem merült fel, hogy erről beszélni kéne, illetve azt is, hogy szerinte a tévének és a rádiónak most már nincs akkora súlya, mint régen.

Az interjú elején egyébként az izraeli konfliktusról is beszélt a költő. A második világháborúra utalva azt mondta, hogy „mikor a sátáni vagy démoni arca az emberiségnek megmutatkozott, utána kimondatott az, hogy soha többé. […] Az emberiségnek lett egy tapasztalata, olyan bűntudata volt, hogy az a generáció megbeszélte, hogy ezt nem lehet megismételni, és most megismétlődik.”

Azt mondta, hogy ha meg kéne fogalmaznia, hogy ő micsoda, „leginkább az vagyok, amit úgy hívnak, hogy angyal”. […] Ez azt jelenti, hogy nem születtem ide teljesen. Tehát egészen biztos, hogy valahogy én hűséges vagyok valamihez, amit nem kell megfogalmazni.”

„Az összes élettapasztalatom birtokában is azt mondom, hogy csak egy csoda segíthet, de csoda volna az is, ha még sikerülne megtörténnie. Tehát így élünk. […] Nem marad idő arra, hogy csodálatos legyen az életünkben, földhözragadt és gyűlölettel teli az élet a földön. Ez a bajom” – mondta.