Színházi olimpia: Vidnyánszky újra tárgyalna az ukránokkal, akik az orosz részvétel miatt nem jönnének

Hétfőn írtuk meg a Népszava nyomán, hogy lemondta részvételét a Budapesten zajló 10. Nemzetközi Színházi Olimpián a kijevi Ivan Franko Színház. Az ukrán társulat azzal indokolta a döntését, hogy bár négy hónappal ezelőtt biztosítékokat kapott a szervezőktől: orosz fellépők nem vesznek részt a találkozón,

• az olimpiai programot nemrég kiegészítették egy Rex című előadással, amit Valerij Fokin, az Alekszandrinszkij Színház művészeti vezetője rendezett, valamint
• vetítették az általa rendezett Petropolisz című filmjet is, amiben Anton Sagin, az Ukrajna elleni háborút aktívan támogató orosz színész a főszereplő.

Vidnyánszky Attila, a színházi olimpiát rendező Nemzeti Színház vezetője a Magyar Nemzetben reagált az ukránok döntésére. A kormánylapnak adott nyilatkozatában azt mondta:

„Azt az ígéretet tettem, hogy nem lesz orosz társulat a színházi olimpián, mint ahogy nincs is orosz társulat.”

Elismeri, hogy Fokin résztvevője a programnak, de a Rex című előadás, mint mondja, „a Nemzeti Színház produkciója, Valerij Fokin rendezte Kirill Fokin szövegéből, Valerij Fokin pedig a nemzetközi színházi olimpiát szervező bizottság oszlopos tagja”.

Ezzel együtt azt mondja: nyitott arra, hogy újratárgyalják a kijevi társulat fellépésének feltételeit. Szerinte ugyanis az ukránok úgy mondtak igent a budapesti részvételre, hogy minden feltételt és körülményt ismertek.

Vidnyánszky, aki egyébként kárpátaljai, színházi pályafutása a Beregszászon lévő Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban kezdődött, arról is beszél, hogy a „másik vitatott mű, a Fokin által rendezett Perszepolisz egy kiváló film, amit a háború előtt forgattak, és amelyik kifejezetten pacifista tartalmú”. Arra, hogy annak főszereplője egy olyan színész, aki háborúpárti, nem tér ki, azt viszont megemlíti, hogy a film az ukránok kérésére lekerült a hivatalos programból, helyette „a Színházi és Filmművészeti Egyetem programja lett”.

Beszél arról is, hogy tudja, nehéz helyzetben vannak az ukránok, és nagyon sajnálja őket. De „sokszorosan fontosnak” tartja, mondja el a kormánylapnak, hogy a mostan helyzetben „kapaszkodjunk egymásba és ne engedjük el egymást, ami lerombolódik, azt mi, a kultúra emberei próbáljuk valahogy visszaépíteni, és ne szakítsunk meg minden kapcsolódási pontot”.

Arra, hogy a kijevi színház arról is írt: nagyon sok nyugati turnéjuk lesz, annyi tett hozzá „mi akkor is hívtuk őket, amikor még nem volt háború. Nekünk akkor is érdekesek voltak, és barátként tudtunk együttműködni, még Beregszászba is meghívtam őket, azzal a tudattal, hogy viszontmeghívásra soha nem számítok, mert Ukrajnában az elképzelhetetlen, hogy egy nemzetiségi színház az ottani Nemzeti Színházban bemutatkozzon.”