Ha nem volt elég szennyezett a londoni levegő, a legnagyobb impresszionista festő ihlete is elszállt

Claude Monet-t az impresszionista festészet egyik megteremtőjeként tartják számon, álomszerű, elmosódott vonalakat, foltokat használó festményeivel alighanem mindenki találkozott már. Egy kutatócsoport most arra jutott, hogy stílusának alakulásához hozzájárulhatott korának légszennyezettsége is, és a festményeire telepedő homály a szmog leképezéséből ered.

Monet 1899 és 1901 között háromszor is járt Londonban, és útjai során több mint száz képet festett meg. Az egyik, feleségének írt levelében viszont arra panaszkodott, hogy „nincs vonat, nincs füst, nincs hajó, semmi, ami egy kis izgalmas ihletet hozna”. Ez a levél is azt mutatja, hogy az ipari forradalomban szügyig járó London a maga gőzgépeivel, mozdonyaival, hajóival és füstjével inspirációs forrásként működött Monet számára.

Anna Lea Albright, a Sorbonne Egyetem meteorológus kutatója és Peter Huybert, a Harvard Egyetem Föld- és bolygótudományi professzora Turner, Whistler és Monet képeit vizsgálta a londoni Tate galériában a légszennyezés aspektusában.

„A festményeik kontúrjai homályosabbá váltak, a paletta fehérebbnek tűnt, és a stílus a figurálisabbról az impresszionistábbra változott: ezek a változások összhangban vannak a fizikai feltételekkel, hogy a légszennyezés hogyan befolyásolja a fényt” – idézte a CNN Albrightot.

A kutatócsoport több mint száz Monet- és Joseph Mallord William Turner-festményt vizsgált át, hogy empirikusan igazolják hipotézisüket, miszerint az ipari forradalom légszennyezettsége tetten érhető a képeken. Azért ezt a két művészt választották ki, mert sokszor festettek táj- és városképeket gyakran ismétlődő motívumokkal.

A festmények keletkezése által lefedett időszakban, 1796 és 1901 között erőteljes lendületet vett a szénbányászat, ami jól látható és érezhető légszennyezéshez és közegészségügyi problémákhoz vezetett. A korom sűrű és sötét ködöt képzett, Londonban például megháromszorozódott a ködös napok száma 1850 és 1890 között. A köd az optikai jellemzőket is befolyásolta, a tárgyak homályosabbnak tűnnek, a kontúrjaik elmosódnak, és mivel a szennyezés minden hullámhosszúságú látható fényt visszaver, a fehéres árnyalatok kezdenek dominálni.

A kutatók két tulajdonságot, az élek erősségét és a fehérséget konvertáltak át számokká, majd ezeket az értékeket összehasonlították az akkor becsült légszennyezettség értékeivel. A kutatók szerint Turnernél és Monet-nál is tükröződik a festményeken, hogy milyen ütemben zajlott le az iparosodás Londonban és Párizsban. A képeiken tetten érhető a kén-dioxid és a szén-dioxid kibocsátásának növekedése. Albright egy olyan levelet is felidézett, amelyben Monet arról ír feleségének, hogy megrémült a köd hiánya miatt, de megnyugodott akkor, amikor meggyújtották a tüzeket, és visszatért a füst és a köd.

Jonathan Riber, a Bostoni Egyetem művészettörténésze már korábban felvetette a légszennyezés és a festészet kapcsolatát, szerinte még ködturizmus is kialakult, és Monet is nagyon szerette a légköri hatásokat megfigyelni. „Nem szerette, amikor olyan sűrű volt a köd, hogy egyszerűen nem lehetett látni semmit, de azt is utálta, amikor nem volt köd és kék volt az ég, mert nem úgy nézett ki, mint London. Nyilvánvalóan tönkretett néhány olyan vásznat, amelyen tiszta égbolt volt” – mondta Riber.

Sebastian Smee művészeti kritikus viszont elítélte a tanulmányt, mert az szerinte a belső, kreatív döntéseket összekeveri a külső ingerekkel. Úgy véli, hogy a környezetszennyezéssel nem lehet megmagyarázni a művészek stílusfejlődését.

Albright erre azt válaszolta, hogy nem akarták a festményeket egyetlen tudományos elemzésre redukálni, csak egy másik nézőpontot kínáltak fel.