Fikciós levelezésből bomlik ki a nácizmus mételye

Kathrine Kressman Taylor Címzett ismeretlen című könyve évtizedekig rejtve maradt a magyar olvasók előtt, de a 21. száza kiadó friss fordításában most újra olvasni lehet. A hitleri Németországon elhatalmasodó őrületet egy levélváltásban bemutató fikciós mű most is kellemetlenül aktuális: sokat elárul a megalkuvásról, emberi gyarlóságról, a propaganda és a hatalom természetéről. A vékony kis kötetet szinte egy levegővel el lehet olvasni, de valahogy a végén bennakad a levegő, megindul a kellemetlen érzés a gyomortájon, mintha megsoroztak volna minket.

Az 1930-as évek eleji Németországban járunk, még éppen Hitler hatalomra kerülése előtt, amikor két jóbarát és üzlettárs, a német zsidóként Amerikában megtelepedő Max Eisenstein és a Münchenbe hazatérő Martin Schulse levélváltásába csöppenünk bele. Eleinte nyakig merülünk a negédeskedésbe és az idillbe, már-már belefulladunk a szappanoperai mázba, de a levelek fokozatosan megváltozó tónusa gyorsan kizökkent minket.

Először csak úgy mellékesen jelenik meg Hitler neve. Schulse is felszabadítónak érzi a nemzetszocialista elképzeléseket, de azért még felmerül benne, hogy Hitler talán őrült, és a zsidók elleni támadásokat is elítéli. Az ár ezután gyorsan elsodorja, egyre több felmentést ad a nácizmusnak, a nagy cél érdekében elnézi a brutalitást. A zsidók jogfosztását is szükségszerűnek látja. Zsidó barátja is egyre kellemetlenebbé válik számára, nem akar otthonra többé levelet kapni tőle, csak céges papírokon váltanak azután egyre inkább elhidegülő üzeneteket. Ugyanakkor Eisensteinnek is nehéz megmagyaráznia amerikai barátainak, hogy miért áll szóba egy nácival.

Schulse a rendszer feltétlen hívévé válik, szinte eufóriába kerül, hogy valami nagy és jó dolog részesévé válhat, magát is cselekvő embernek tartja, ami szerinte éles ellentéte a liberálisnak, aki csak beszélni tud a szólásszabadságról. A müncheni férfi teljesen megtagadja egykori önmagát, a hozzá menekülő egykori szerelmét, Eisenstein húgát is gyakorlatilag átadta a rohamosztagosoknak. Persze még ő siránkozik, hogy az Amerikából kapott levelek miatt kémnek nézik.

Az Egyesült Államokban született és élt Kressmann Taylor saját élményei alapján írta meg a levélregényt, amely a második világháború előestéjén, 1938-ban jelent meg először. Az írónő azt tapasztalta, hogy az Amerikában megismert, melegszívű német barátai hazatérve milyen rövid idő alatt szenvedélyes nácivá váltak, egykori zsidó barátaikat is megtagadva. Kressmann Taylort az is írásra sarkallta, hogy az Egyesült Államokban mintha tudomást sem akartak volna venni arról, hogy mi történik a hitleri Németországban, vagy mint Charles Lindbergh, még dicsérték is a csodálatos német népet.

A kisregény sokáig szinte ismeretlen volt Amerikán kívül. Angliában még kiadták 1939-ben, de a holland fordítás már eltűnt. Németországban pedig érthetően azonnal a tiltott könyvek listájára került. A Címzett ismeretlen több mint ötven évvel első megjelenése után kezdett sikerkönyvvé válni, az 1995-ös kiadás Amerikában nagyon jól fogyott, majd 1999-ben megjelent a francia változat is, ami felkerült a bestsellerlistára. Ezután Európában még nagyobb lett az érdeklődés iránta, és körülbelül két tucat nyelvre lefordították. Nekünk, magyaroknak még bő húsz évet várnunk kellett, de a frissességéből nem veszített semmit ez a kötet.

Frissítés: A cikk eredeti változatában azt írtuk, hogy a mostani az első magyar kiadás, holott 2010-ben az Ab Ovo kiadó és a Spinoza Színház már egy másik fordításban megjelentette a Címzett ismeretlent.

Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen
Fordította: Katona Ágnes
21. Század Kiadó
3990 forint