Több hónapos terápia eredménye az ozorai főszínpad monumentális dekorációja

A Retextil gondolata 1997-ben, az alapítvány 1999-ben született meg – meséli Thiesz Angéla, az alapítvány művészeti vezetője. Akkor indult az első foglalkoztatási programjuk, 2004 óta pedig önálló jogi személyiségként is létezik a pécsi Retextil Alapítvány. Bár rengetegféle terméket gyártanak, a fő profiljuk nem a profittermelés, hanem a retextil tudásának az átadása és a foglalkoztatás. Az alapítvány átlagosan körülbelül 35 megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő embert foglalkoztat a rehabilitációs foglalkoztatási programjuk keretei között, a termelés mellett pedig rendszeresen tartanak workshopokat pécsi műhelyükben (Nyitott Műhely néven) és különböző fesztiválokon is. A retextil olyan találmány, ami egyrészt az újrahasznosított anyagokból készült használati tárgyakat, bútorokat, ruhadarabokat, másrészt egy komplett terápiás módszertant is magában foglal. Az alapítvány honlapja szerint a Retextil „egy gondolkodásmód, mely világosan és példaértékűen reagál a XXI. század társadalmi problémáira és környezeti kihívásaira”.

Megunt pólókból hatalmas bútordarabok

A retextil módszer lényege, hogy a háztartásban keletkező textilfeleslegből vagy feleslegessé vált ruhákból állítanak elő új termékeket. Védjegyük a színes, rendkívül strapabíró fonal, aminek az alapanyaga csíkokra vágott és saját fejlesztésű technikával megsodort textil. A termékeket ezekből a változatos színű és anyagú fonalakból készítik a kis pécsi műhelyükben.

„A retextil felöleli a tradicionális textiltechnikákat, mint a szövés, fonás, csomózás, kötés, horgolás, és ehhez jöttek olyan technikák, amik csak a retextil megváltozott fonalvastagságán alkalmazhatóak, mint a hurkolás vagy az úgynevezett szálra hurkolás” – magyarázza Thiesz Angéla, miközben egy pillanatra sem áll le a keze, mint mondja, munka mindig van, megszokta, hogy folyamatosan van valami a keze ügyében, horgol, hurkol, gombolyít, szinte megállás nélkül.

A termékek skálája nagyon széles, és folyamatosan bővül, a retextil megálmodója, Thiesz Angéla ugyanis több mint húsz éve újabb és újabb ötletekkel áll elő. Az egyik ilyen ötlete merész vállalás volt: megtervezni és elkészíteni az Ozora Fesztivál főszínpadának dekorációját úgy, hogy érvényesüljenek a Retextil legfontosabb elvei: az újrahasznosítás, a zero waste, a manufakturális működés. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

„Azt szoktam mondani, hogy a lehető legapróbbtól a lehető legnagyobbakig terjed a termékeink köre – magyarázza Thiesz. – Van fülbevalónk, ami gombból vagy horgolt nejlonharisnyából készül, ezek a legapróbb termékeink. A legnagyobb pedig az ötezer négyzetméteres vagy légköbméterben még hihetetlenebbnek hangzó méretű színpadfedés.” A kettő közé rengeteg minden esik: például szőnyegek, változatos méretű puffok és ülőpárnák, sapkák, táskák, játékok, gyógyászati segédeszközök.

„Maga a retextil a művészet nyelve valamilyen szempontból, ahogyan mi dolgozunk, az pedig egy terápiás módszer” – mondja.

A terápiás műhelyben a közösségi alkotáson van a hangsúly, a foglalkoztatási program résztvevői a közös alkotás és a tapasztalati úton tanulás segítségével gyógyulnak. Az elsajátított tudást a résztvevők maguk adják tovább az újabb és újabb generációknak, miközben rengeteg egyedi termék kerül ki a kezük közül.

Kilenc hónapig készül a kis műhelyben a gigadekor

A goafesztiválok egyik jellegzetessége a színpad elé és a táncparkett fölé kifeszített hatalmas dekoráció. A funkciója (amellett persze, hogy nappal és éjszaka is látványos, valamint remek fotótéma) kettős: nappal árnyékol, sötétedés után pedig a ledes kivilágításnak köszönhetően hatalmas lámpaként árasztja el fénnyel a táncolókat.

A Retextil 2011-től kezdve vesz részt az Ozora Fesztivál előkészületeiben, Thiesz Angéla a fesztivál művésztelepének szervezésében is részt vett, és workshopokat is tartottak, tartanak a fesztiválon. Az alapítvány először 2016-ban tervezte a színpaddekort, és azóta is minden évben (kivéve 2020-ban és 2021-ben, amikor a koronavírus járvány miatt elmaradtak a fesztiválok) az ő munkájuk fedi a főszínpad előtti hatalmas táncteret.

A Retextilben nem használnak gépeket, a legkisebbtől a legnagyobb textilekig mindent kézzel dolgoznak fel. A hatalmas árnyékoló elkészítése nagyjából kilenc hónapot vesz igénybe. „Kicsit azért tudunk pihenni két fesztivál között” – mosolyog Thiesz.

A fesztiválra tervezett dekorációhoz szükséges textileket újonnan vásárolják, viszont ügyelnek arra, hogy mindent feldolgozzanak, semmilyen maradékot nem dobnak ki.

„Az idei évben is építettünk be olyan anyagot az installációba, amit még 2016-ban vásároltunk.”

„Alapvetően két fő elemből áll a munkánk. Az egyik a ledhordozó felületek, amik itt készülnek a műhelyben. Az évek során gyakorlatilag már az összes technikát használtuk ezeknél azok közül, amiket a Retextilben szoktunk. A másik a nagy árnyékoló felület, ami többségében hiperbolikus rendszerekből épül fel, tehát gyakorlatilag egy térbeli geometriai képződményt építünk a textilekből.”

Az árnyékoló egyes elemeit a pécsi műhelyükben készítik elő, Dádpusztán (a fesztivál helyszínén) pedig egy 30-40 fős, önkéntesekből álló csapat segítségével szerelik össze a levegőben. Ez a munka is heteket vesz igénybe a fesztivál kezdete előtt.

De nem csak a Main Stage-nél bukkanhatunk a Retextil munkatársainak keze nyomára: kisebb árnyékolók, lámpabúrák, hatalmas puffok, szőnyegek bukkannak fel lépten-nyomon a fesztiválon. Aki figyelmesen jár körbe, előbb-utóbb biztosan ráismer a jellegzetes, sokszínű, mintás, elnyűhetetlennek tűnő bútordarabokra.

Beszámolónk a fesztiválról itt, a főszervezőkkel készült interjúnk pedig itt olvasható.