De szép ez a lelkészcsalád, csak baja ne essék!

2021. december 23. – 16:55

De szép ez a lelkészcsalád, csak baja ne essék!
Fotó: Haász János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Jonathan Franzen a kortárs amerikai próza egyik legjelentősebb szerzője, Magyarországon talán kevésbé ismert, mint a nála valamivel idősebb Paul Auster vagy a nála valamivel fiatalabb Michael Chabon. Ráadásul történetvezetése sem olyan, ami a 15 másodperces impulzusok világában szórakoztatónak lenne mondható: lassan hömpölygő mesélés az, amivel beavat minket a főhősei életébe, komótosan vezet végig minket életútjukon, nagy lélegzetű, terjedelmes prózát ír, különösen annak – például nekem –, aki a már említett idősebb kortárs, Auster regényeit olvasta az elmúlt évtizedekben (mármint az amerikai írók közül).

A Keresztutak is ilyen lassan hömpölygő történet – ráadásul egy trilógiának, a Minden mitológiának csak az első kötete –, úgy indul, mint amilyennek a Dunát képzelem el a fekete-tengeri torkolatánál, sokfelé ágazó, lassú mozgású hatalmas víztömeg. A két kötetben megjelent, több mint hatszáz oldalas regény Chicago egy beszédes nevű, New Prospectnek hívott kertvárosában tevékenykedős segédlelkész és családja története. És persze története emellett a hetvenes évek eleji, a vietnámi háború morális válságában szenvedő Amerikának is, ahol a látszólag legideálisabb családok is atomjaikra hullhatnak. És ha hullhatnak, akkor hullanak is. A német származású Russ Hildebrandt lelkész, pontosabban segédlelkész hatfős családja – Russ és felesége, Marion, valamint négy gyerek, a még kisiskolás Judson, a középiskolás Perry és Becky, az egyetemista Clem alkotják ezt a hatost – legalábbis egy adventtől nagyjából húsvétig tartó időben hullik szét, szinte menthetetlenül. A regény végére az egykor volt család atomjaiból összeáll valami, ami emlékeztet egy családra, se már sosem lesz ugyanaz.

A felszín alatt csak rothadás és pusztulás van a legcukibb kisvárosok legtisztesebb mintacsaládjaiban is – ez a tétel legalább harminc éve, az első Twin Peaks-széria óta visszatérő toposza az amerikai filmes és irodalmi történetmesélésnek. A Hildebrandt család szétesése így egyáltalán nem meglepő, de sokkoló azokat a mélységeket megismerni, amikbe az egyes szereplők belezuhannak, hogy szétverjék a családjuk jelentette, legfontosabb közösséget, hogy néha gyötrelmes kínzásoknak vessék alá magukat és azokat, akiket szeretteiknek hív az ember, jobb szó híján.

A történet idillien kezdődik, advent van, Russ segédlelkész éppen karácsonyi adományozásra indul a szegényebb sorsú – fekete – hittársaihoz a Franzentől megszokott, ezúttal csupasz tölgyekkel és szilfákkal, szürke délelőtti égbolttal keretezett regényindító tájleírásban, és boldog. Vagy legalábbis örül. Valószínűleg erekciója is van. Örül annak, hogy az adományozás lehetőséget teremt néhány órát eltölteni egy Frances nevű nőve. Aki figyelt az előző bekezdésben, annak feltűnhet, hogy a feleségét nem Francesnak hívják. Valóban. Frances egy özvegyasszony, harmincas éveiben jár, és Russ segédlelkésznek sokkal gyakrabban van erekciója a közelében, mint ahány papi és lelkészi erekcióról én az elmúlt évtizedekben összesen olvastam; Russ segédlelkész, ne féljünk kimondani, olyan kangörcsben szenved, hogy egyszer még azzal a gondolattal is eljátszik, hogy a lelkészi irodájában nyúl magához miatta.

Russ tehát segédlelkészi hivatásában házasságtörésre, vagyis a bibliai parancsolatok csúnya áthágására készül. És persze a (család)fejétől bűzlik a családnak hívott hal: ahogy fejezetről fejezetre haladunk előre, sorra ismerjük meg az egyéni életutakat és viszonyokat – egymásba futnak, mint a regénynek címet adó keresztutak –, sorra derül ki, hogy minden szereplőnek van mit takargatnia, szégyellnie. Vagyis majdnem mindnek: Judsonnak, a legkisebbnek, az egyetlen még gyerek gyereknek nincs. De a 15 éves Perryről kiderül, hogy amellett, hogy szinte zseni, hatalmas agykapacitásának nagy részét annak a hatalmas agynak a bódítására, drogozásra és dílerkedésre fordítja, bár ha nincs drog, jó a gløgg is, Becky, a jó kislány, akit mindenki csodál, tönkretesz egy kapcsolatot, házasság előtt szexel, nem is akárhogyan, Clem, aki már egyetemre jár, házasság előtt szexel – a mennonitáknál ez elég nagy bűn, Russ nagyapját is kiközösítették érte, derül ki később –, majd sorsfordító lépések sorozatára szánja el magát. Becky és Clem testvéri viszonya, meg Becky és Perry testvéri viszonya, egymással való játszmázásai még sötétebbre festik a családi tablót.

És ott van a megcsalásra ítél feleség, Marion, aki a házasságban, amiben mindvégig oltalmazója és támasza a meglehetősen szerény képességű, ám jelentős egójú, libidójú és farokméretű férjének, aki ráadásul évek óta az önsajnáltatás és a férfibánat legmélyebb bugyraiban van, miután az ificsoportból kitették, és annak vezetőjével úgy gyűlölik egymást, mint Jézust a… gondolom, mindenki az ószövetség újszövetségbe továbbplántált főszereplői közül. Marion, akinél tökéletesebbnek tetsző áldozat nincs is a földön, akinek zsidó származású, egykor vagyonos apja a gazdasági világválság utáni elcseszett spekulációk után öngyilkos lett, anyja az alkoholba, nővére a New York-i színpadok talmi csillogásába menekült, ő pedig egy olyan nagybácsihoz és családjához került, aki utálta őt, és akit ő is utált. Gyerekkori és fiatal felnőttkori krízisek sorozata, aminek a vége háziasszonyként és főállású anyaként, feleségként az elhízás, a saját maga iránti igénytelenség lett.

De ahogy halad az idő – nem előre, hanem hátra, vagyis a múltból előre –, kiderül, hogy ő is bűnös, keresztény, vagyis esetünkben keresztyén értelemben pláne az, több szempontból is. Bűnös, de olyan, aki egyszer már megbűnhődött, vagyis azt hitte, akit zseniális, de megzabolázhatatlan intelligenciával vert meg a… Na ki? A Jóisten? A sors? A génállomány? Csak az a biztos, hogy olyan intelligenciával, amibe bele kell őrülni. Szó szerint.

A könyv talán legnagyobb arculcsapása nem az, hogy a család visszafordíthatatlanul esik darabjaira, fröccsen szét – más idősíkokon – három kontinensre, elképesztő és meg nem jósolható körülmények közé. Hanem az, hogy minduntalan szembesülnünk kell azzal: Isten, amire egzisztenciájukat alapozzák, még ha oly szerény is ez az egzisztencia, valójában egyikük életében sincs benne a hit őszinteségével és mélységével, csak azzal a kötelességtudattal és megszokással, ahogy egy rossz házasság huszadik – századik, kettőezer-huszonegyedik – évében a másikra néz az ember vagy a házasságára néz az ember: tudja, hogy hinni kell benne, hogy ez működik, tudja, hogy el kell hinni, hogy ez van és jó – de nem hiszi el valójában. Ez a család igazi tragédiája, a szellem tragédiája az egyéni sorsok, a testek tragédiája fölött.

Karácsony előtt ideális olvasmány a Hildebrand család karácsony előtt kezdődő, szívszorító széthullástörténete. Aki hívő, annak azért, hogy saját hitét mérlegre tegye, aki nem hívő, annak azért, mert keretet kaphat ahhoz, hogy a szavai és a tettei súlyát, következményeit el tudja helyezni egy nagyobb erkölcsi(nek mondott) rendszerben.

Jonathan Franzen: Keresztutak I-II.
21. Század Kiadó, 5990 Ft

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!