Meghalt a buszok metrósítását megoldó brazil várostervező

2021. május 27. – 20:07

frissítve

Meghalt a buszok metrósítását megoldó brazil várostervező
Jamie Lerner és az általa kitalált buszplatform Fotó: Collart Hervé/Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Meghalt Jaime Lerner, brazil építész, akit a zöld város atyjaként is emlegettek. A 83 évet élt várostervező a fenntartható várostervezés egyik úttörője volt.

Lerner lengyelországi zsidó bevándorlók gyermekeként született a brazíliai Curitibában, amellyel aztán összeforrt a neve.

Az építész három cikluson át volt a város polgármestere, és ezalatt megreformálta a nagy területű település közlekedését és kialakította zöldfelületi rendszerét.

Curitiba árterületen fekszik, amit Lerner előnyként kezelt. Sokszor ismételt hitvallása volt az, hogy: „A város nem egy probléma, a város maga a megoldás.” A polgármester-építész az árterületeket nem gátakkal zárta körbe, hanem városi parkokként tekintett rájuk. Azt felismerte, hogy ekkora zöldfelületre nincs az a pénz, amiből fizetni lehetne a fűnyírást, inkább „városi birkákkal” legeltette azt kontrollált módon. A birkák gyapjából befolyó pénzt pedig gyermekalapítványokra fordította.

A szeméttel borított nyomornegyedeket is különös ötlettel tisztíttatta meg, a bezsákolt hulladékot élelmiszerre vagy közlekedési jegyekre lehetett beváltani. A halászokat is rávett arra, hogy az egyik elszennyeződött öbölben hal helyett szemétre horgásszanak.

Lerner egyik nagy alkotása a város közösségi közlekedésének kialakítása volt. Paraná állam eredetileg metróhálózat kialakítására adott pénzt a városnak, de Lerner felismerte, hogy a metró tízszer annyiba kerül, mint egy trolibuszhálózat, így inkább utóbbi mellett döntött. Az persze gondot jelentett, hogy a hagyományos buszok kapacitása elég kicsi, körülbelül hatvan ember, így duplacsuklós Volvo-buszokat rendelt, amivel máris ötször annyi utast tudott szállítani. Azt is gyakran idézte, hogy ezeket a buszokat 275 svédre méretezték, de 300 brazil fér fel rájuk.

A buszhálózat egyedi elemeivé a megállók váltak az 1990-es évek elejétől. Lerner szerint ezzel még inkább metrósította a buszokat. A megemelt platformokra üvegből és acélból épített csövek kerültek. A csőbe már csak jegyvásárlás után húzhatták be magukat az utasok. Lerner úgy vélt, hogy ezzel a le- és felszállás is felgyorsult, nem kellett a sofőrt fárasztani, és az utasok a platformról is könnyebben beléphettek a busza. Később néhány cső közösségi könyvtárként is működött.

Lerner azt vallotta, hogy egyik közlekedési eszköz sem jobb a másiknál, de kombinálni kell azokat a fenntarthatóság jegyében. Az autózásért persze nem volt oda.

„Az autó olyan, mint az anyósod. Jóban kell lenned vele, de nem irányíthatja az életed. Így ha az életedben egyetlen nő van, és az az anyósod, akkor neked gondjaid vannak”

mondta egyik előadásán.

A várostervezők 1996-os isztambuli kongresszusán Curitibát választották a világ leginnovatívabb városává, 2010-ben pedig megkapta a fenntartható, egységes városfejlesztésért járó, a Globe Sustainable City Award nevű elismerést Svédországban.

Lerner több alkalommal volt Curitibá polgármestere és Paraná állam kormányzója. Az „integrált életben” hitt, ahogyan azt a dpa német hírügynökségnek adott korábbi interjújában kifejtette: családnak és munkának, mobilitásnak és szabadidőnek a lehető legközelebb kell lennie egymáshoz. „Minél integráltabb, annál jobb” – mondta.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!