Hiába formalitás, minden korábbinál nagyobb kihívás a Kremlnek a háború alatti első parlamenti választás

Lesz mozgósítás Oroszországban? Gyakorlat lesz az állami kisajátítás az eddig hivatalosan csak különleges katonai műveletre, de az utóbbi időben a Kreml felől is egyre gyakrabban nevén nevezett háborúra hivatkozva? – az oroszországi parlamenti választások közeledtével egyre többször merülnek fel a kérdések, amelyeket az orosz vezetés a tagadás ellenére nem tud meggyőzően kizárni.

Vlagyimir Putyin múlt hét elején kiadott elnöki rendelete alapján az orosz állam még nagyobb társadalmi kontrollal igyekszik elfedni a kudarcokat: eszerint ideiglenesen állami irányítás alá vonhatják azokat a cégeket, amelyek nem tudnak megfelelően védekezni az ukrán dróncsapások ellen. Ez a kudarc beismerése és a felelősség látványos hárítása: egyrészt tehát bizonyítja, hogy a drón- és rakétacsapások nagy tételben elérik Ukrajna felől az agresszor Oroszországot, másrészt azt várja el a Kreml a civil cégektől, amit védelmi erejénél fogva magának az államnak kellene biztosítania.

Az orosz–ukrán háború ötödik évében szokatlanul nagy téttel bírnak a szeptember 18-20-án esedékes oroszországi választások, akkor is, ha a teljes körű állami kontroll ellenére nem kétséges az állampárt győzelme. Nem mindegy ugyanis, hogy a háború óta első parlamenti választáson milyen mélyen kell közvetlenül belenyúlnia a hatalomnak az eredményekbe, mennyire kerül ellentétbe az állami propaganda azzal, amit a háború következtében oroszok milliói minden nap tapasztalnak.

Márpedig a putyini állítás, hogy a háború a terv szerint halad – megfeledkezve arról, hogy a propaganda egykor két-háromnapos katonai beavatkozással, Ukrajna gyors kapitulációjával számolt –, súlyos ellentétben áll a mindennapokkal. Ez a helyzet, legyen szó sikeres ukrán dróncsapások okozta rendszerszintű benzinhiányról, égő olajfinomítókról, a katonai veszteségek és a közép-ázsiai munkavállalók elvándorlása miatti munkaerőhiányról vagy az orosz vállalkozók tízezreinek árukészleteit megsemmisítő, az orosz hátországot mélyen elérő és az utóbbi napokban megismétlődött dróncsapásokról a Wildberries raktárai ellen.

Már saját polgáraival is arrogáns a hatalom

Mindezt tetézi az orosz vezetés növekvő arroganciája, ezúttal már nemcsak a régóta ellenségként kezelt Ukrajnával, a NATO-val, vagy ahogyan a Kreml nevezi, a „kollektív Nyugattal”, hanem saját állampolgáraival szemben is. És nemcsak a külföldi ügynököknek bélyegzett újságírókról, ellenzéki politikusokról, emigrációba kényszerített aktivistákról, „háborús álhíreket” közlő, a hadsereg diszkreditációjáért és hazaárulásért hosszú évekre bebörtönzött civilekről van szó, hanem azokról az átlagpolgárokról, akik a Putyin által indított háború miatt a hátországban szenvednek el károkat.

„Az önző embereket nagyon nem szeretem. Ez a fiatalember végzett magával, mert a raktárban leégett az árukészlete, amelyre hitelt vett fel. Gondolt ő egyáltalán másokra? Szerződhetett volna a védelmi minisztériummal! Az én generációm 1991-ben sokkal többet veszített, szerződések sem voltak akkoriban. De mi kimásztunk a bajból magunk” – mondta Valentyina Matvienko. Az orosz felsőház elnöke ezzel a mondattal igyekezett elbagatellizálni a célirányos ukrán válaszcsapást, amely a legnagyobb orosz online kiskereskedő áruház, a Wildberries raktárai ellen irányult, és orosz vállalkozóinak okozott veszteséget.

De a valóságtagadásban erőset villantott Margarita Szimonjan is, aki 26 éves kora óta áll a putyini propaganda csúcsán, a kezdetben jóval szofisztikáltabban működő RT – korábban Russia Today – élén: „Nincs benzin? Hát, az én generációm még emlékszik, amikor még az ételt is jegyre adták! […] 11 évesen vödörrel jártam vízért, nem kóláért, vízért, mert az sem volt. Hát így volt, emlékszünk! Túléltük? Túl! Hát most is túl fogjuk!”

Ezek a szavak már messze vannak a 2022 eleji győzedelmes nyilatkozatoktól, azóta egyre többször kellett átkeretezni a helyzetet, hogy úgy tűnjön, mintha pont az adott körülményeket akarta volna elérni a Kreml. Eléggé nyilvánvaló, hogy ez nem így van, ezt mutatja a készülődés a háború kezdete óta első parlamenti választásra.

Az egyébként előzetesen mindig a Kremlnek megfelelően megszűrt szereplőkkel tartott parlamenti választások előkészületei is látható üzemzavarral zajlanak. Előbb engedték a háborúellenes liberális Jabloko párt indulását, majd a hatalmon belüli csoportok küzdelme végén a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) érdekcsoportjának akarata érvényesülhetett. Lehúzták a szavazólapról a pártot, attól tartva, hogy a Kreml győzelmi trófeájaként mutogatható 1-2 százalékos eredmény helyett a liberális, békepárti Jabloko sokkal jobban szerepelhet.

Putyin is magyarázza az állampárti bizonyítványt

Putyinnak is másképp kellett beszélnie az Egységes Oroszország (JeR) párt hétvégi ülésén: „ Üres ígéreteket ez a párt sosem adott. Ezért is vált a társadalom vezető politikai erejévé. (…) Az emberek tudják, hogy az Egységes Oroszország támogatói nem populisták, sosem szálltak be az üres ígéretek versenyébe a népszerűségük növelése érdekében” – azaz elismerte, hogy a párt népszerűsége most alacsony.

Az orosz állami VCIOM felmérése szerint a JeR 33,5, a kommunista KPRF 9,7, az Új Emberek (NL) 9,5, a csak nevében liberális LDPR 8, az egykor a Kreml által kitalált, de a kontrolláltan megtervezett irányított kétpártrendszerhez fűzött remények beváltására képtelen Igazságos Oroszország (SZR) 6 százalékon áll. Ez azt sugallja, hogy a társadalom harmada más, úgynevezett rendszeren kívüli, a választásokon az indulásig sem engedett politikai erő mögött állhat, bár ennek pontos felmérése lehetetlen a diktatúrává erősödött putyini rendszer nyilvánosságában.

Putyinnak szinte magyarázkodnia kellett az Egységes Oroszország teljesítménye miatt. Persze, ő pártok felett áll, a pártvezető Dmitrij Medvegyev, aki 2008-tól 2012-ig volt Oroszország elnöke, jelenleg az orosz Nemzetbiztonsági Tanács elnökhelyettese. A Nyugaton egykor a Kreml afféle liberális arcaként várakozással fogadott politikus ma már véresen radikális bejegyzéseiről ismert. Nem meglepő, hogy a pártülésen megint ő lépett szintet abban, hogyan kellene bánni az orosz társadalom egy részével, azokkal, akik elhagyták az országot. Igaz, a teátrális mondatokból egyúttal az a tagadott igazság is kitűnik, hogy a háború nem Oroszország tervei szerint halad.

„Száműzetésben elvesztegetve az idejüket, hiábavaló vágyakozásra és sokszor a korábbi jólét elvesztésére kárhoztatva szánalmasan vonyítanak az országunkra, háborús vereséget kívánva. Gondoljanak bele: az országuk harcol, (…) katonák és békés civilek halnak meg, ők meg a saját országuk halálát kívánják!” – mondta Medvegyev. Majd rátért a lényegre: szerinte soha nem lenne szabad hazaengedni azokat, akik elhagyták az országot, „hiába mutatnának bűnbánatot”.

Medvegyev mondta ezt ki a legmagasabb szinten, de volt már előjele annak, hogy az országot elhagyó milliókat legszívesebben levágnák az orosz társadalomról. Korábban a Központi Választási Bizottság (CIK) vezetője, Ella Pamfilova jelentette ki, hivatalosan csupán magánvéleményként, hogy a külföldön élőktől meg kellene vonni a szavazati jogot. „Elárultad az országot – tűnés!” – mondta a Kremlnek megfelelő szellemben.

Észak-Korea lesz a minta?

A saját társadalmával szemben is egyre radikálisabb megfogalmazások alapján joggal merül fel egyre inkább a gondolat, hogy az orosz állam idővel a kiutazási vízumot is bevezetheti – hasonlóan a Szovjetunió évtizedeihez, vagy a mai Észak-Koreához. Az erről szóló szóbeszédet az orosz külügy badarságnak nevezte, de valójában nem lenne meglepő, elvégre bizonyos korlátozások egyes csoportokra már így is életbe léptek.

Egyáltalán nem hagyhatja el az országot az, akinek köztartozása van, az pedig csak engedéllyel, akinek hozzáférése van államtitkokhoz. Ami a bevezetés ellen szól, az az, hogy ehhez ki kellene építeni egy komoly apparátust, ráadásul célzottan már így is vannak erre eszközei az államnak a neki kellemetlen személyek esetén, akikkel példát statuálnának a társadalom egészével szemben. A nyáron Borisz Nagyezsgyin ellenzéki politikus kiutazását tiltották meg egy időre, mert egy fotót közölt a 2024 decemberében börtönében gyanús körülmények között meghalt Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőről.

Végül a nemrég külföldi ügynöknek minősített, így választhatóságától megfosztott Nagyezsgyin – aki eredetileg függetlenként indult volna a parlamenti választáson – a napokban Franciaországba utazva elhagyta Oroszországot. A néhány éve még ismeretlen politikus egyébként már 2024-ben is kórtünete volt annak, hogy a Kreml nem is érzi annyira biztosnak a fennálló rendszert. Az akkori elnökválasztáson nem kaszálták el indulási szándékát kellő időben, így lehetőséget kapott arra, hogy megkezdje a támogató aláírások begyűjtését. Váratlanul akkora sorok alakultak ki az aláíró választókból 2023-2024 fordulóján a kemény mínuszok ellenére, hogy a CIK végül gyorsan megállapította az aláíró ívek szabálytalanságait, és Nagyezsgyint ezzel eltiltotta az indulástól.

A Kreml ódzkodott tőle, de rákényszerülhet

A Kreml igyekszik az ellenkező vélemények csatornázására alkalmasnak látszó személyeket, politikai erőket azonnal elfojtani, és mivel ez az ukrajnai fronton a siker hiányával párosul, joggal merül fel a gyanú, hogy a választások után az orosz állam bekeményít és a háborús helyzet kezelésére ismét a mozgósításhoz nyúl. Ennek veszélyéről beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is hírszerzési információikra hivatkozva július végén.

Persze a hivatalos álláspont szerint a mozgósítás kizárt: Dmitrij Medvegyev ebben a szellemben beszélt már a múlt hónapban is. Úgy vélte, ezeket az „álhíreket” csupán a helyzet megingatására dobta be az ellenség a választások előtt, nincs szó többről, mint „hazug provokációról.” Más azonban kevésbé meggyőzően beszélt ugyanerről.

„Meglátjuk, mi lesz a választások után. Nem mondanám, hogy fiatal oroszok tízezrei igyekeznek Grúziába. Ne aggódjon az oroszországi mozgósítással kapcsolatban. Sokszor elhangzott hivatalosan, hogy nekünk egyelőre nincsen szükségünk tömeges mozgósításra, nincs ilyen terv, nem is készül, amennyire én tudom. Meglátjuk, mi lesz a választások után, kinek van igaza és ki tévedett” – mondta az ENSZ-ben Oroszországot képviselő nagykövet egy ukrán újságíró kérdésére. Vaszilij Nyebenzja kedden elhangzott szavai már akkor is hagytak volna kétséget, ha egyértelműen kizárják a mozgósítás esélyét, a nyilatkozat azonban legalábbis annak közvetett beismerése, hogy a kérdés nyitott.

Azonban nemcsak a kevésbé egyértelmű nyilatkozatokra nem építhetnek a hadra fogható korban lévő orosz férfiak, de a mozgósítást határozottan kizáró szavakra sem. Hogy mennyire nem, azt a 2022-es tapasztalat már megmutatta. Az orosz–ukrán háború első hónapjában Putyin egyértelműen kimondta, hogy a hadsereg csak a szerződéses katonáira épít, mert „minden a terv szerint halad”. Putyin mozgósításról ugyan nem beszélt, de közölte, hogy sem a kötelező sorkatonai szolgálatban lévők, sem a tartalékosok nem kerülnek a frontra, utóbbiak behívása sincs tervben. Ezzel közvetve bármiféle mozgósítást egyértelműen kizárt.

Aztán jött a nyár, Ukrajna sikeres ellentámadást hajtott végre, felszabadult Kijev környéke majd Harkiv megye csaknem egésze. Szeptemberben Putyin közölte: „Elkerülhetetlennek tartom a védelmi minisztérium és a vezérkar javaslatának támogatását a részleges mozgósításról. A mozgósítás mától lép érvénybe”. Azaz mindenkinek világos, hogy ha mégis lesz újabb döntés, az többszöri tagadás után, hirtelen, azonnali hatállyal lép majd érvénybe.

2022 őszén 300 ezer embert kényszerítettek így a frontra, ráadásul rosszul felkészítve és ennek megfelelően kevés eredménnyel, bár a helyzetet ezzel sikerült stabilizálni. A lépés azonban népszerűtlen volt, a Kreml igyekezett is rövidre zárni. De ha kevés lenne a három évvel ezelőtti forgatókönyv az aggodalomra, akkor érdemes arra gondolni, hogy a kormányzati cáfolatokkal nehezen összeegyeztethető módon

Volgográdban a hivatalnokoknak már júniusban eligazítást is tartottak, arra, hogy szükség esetén hogyan kell végrehajtani a mozgósítást.

A Wall Street Journal értesülései szerint mozgósítási gyakorlatot tartottak júliusban Kalinyingrádban is. Az orosz elnöki szóvivő szerint ilyet rendszeresen tartanak, ebből semmilyen közelgő tervre nem lehet következtetni. A Carnegie Intézet washingtoni főmunkatársa, Michael Kofman szerint ahhoz, hogy a frontra irányítsák ősszel az embereket, már hónapokkal korábban meg kellett volna kezdeni a mozgósítást.

A helyzet rosszabb, mint amennyire jó a pénz

Vele ellentétben másképp látja a helyzetet a BBC orosz nyelvű kiadásának katonai elemzője. „Az már világos, hogy nincs elegendő embere az orosz hadseregnek a fronton” – mondta a 2026-os helyzetről a nyár folyamán Pavel Akszjonov. Szerinte ma már látható, hogy ha összeomlás nincs is a fronton, a támadó orosz erők messze vannak attól, hogy áttörjék az ukrán pozíciókat. Ennélfogva egyre kevesebben jelentkeznek önként szerződésesnek a magas fizetésért cserébe, így a mozgósítás reális terv. A legbiztosabb forrást sokáig a börtönök jelentették, de ma már a volt rabokból sincs elég, és egyébként is súlyos veszélyt jelent, hogy az állam a katonai szolgálat után ráereszti őket a társadalomra.

Sőt, már az eddigi szerződésesek között is egyre többen vannak, akik nem önként, hanem inkább nyomásgyakorlással írtak alá a hadseregnek: fokozatosan egész iparág épült arra, hogy a rendőrség rábírja erre az eljárás alá vont civileket, nemcsak súlyos, de egészen jelentéktelen, akár közlekedési ügyekben is. Nyomást gyakorolnak az egyetemeken keresztül a hallgatókra is: megbuktatással fenyegetve vagy ellenkezőleg, gyors diplomaszerzéssel kecsegtetve őket, egy éves szerződést ígérve, jellemzően a fronttól távolabb, drónkezelői szolgálatra. A gyakorlatban azonban ezek a szerződések egyoldalúan meghosszabbíthatók és a szolgálat jellege is megváltoztatható.

Ha azonban Putyin tömegeket lesz kénytelen a frontra irányítani, akkor azt csak mozgósítással fogja tudni biztosítani. Bár ez 2022 őszén sem volt népszerű „az orosz társadalom meglehetős tűrőképességet mutatott a mozgósítás során elkövetett szabálytalanságok, az emberi jogok megsértése terén” – mondta Akszjonov.

A katonai elemző szerint tehát nem esélytelen a mozgósítás terve, ha a hatalom már nyeregben érzi magát a választások után, és ha a korábbi mozgósítás nem is volt jól szervezett, azóta a rendszert hatékonyabbá tehették. „Hogy ez 2-300 ezer vagy milliók vagy csak tízezrek felkészítésére alkalmas, azt nem tudom, de történtek lépések a korábbi hibák kijavítására, sok új kiképző központ jött létre” – fogalmazott az orosz katonai szakértő.

Szerinte hiába váltak a drónok nélkülözhetetlenné, nem váltják ki a katonákat, mert „a területek elfoglalásához, a front áttöréséhez” mindenképpen emberek kellenek. Ha tehát ez továbbra is célja a Kremlnek – márpedig egyelőre érdemi béketárgyalásra az orosz fél nem hajlandó, és egyelőre azt sem tudni, mi célból érkezett Moszkvába kedden a CIA vezetője –, akkor könnyen lehet, hogy tényleg újabb mozgósítást rendel el a hatalom, újabb százezreket küldve az elhúzódó háborúba.