Hiába megszokott dolog távol tartani az orosz választásoktól a Kremlnek kellemetlen elnökjelölteket, pártokat, és megfelelően alakítani az eredményeket, az orosz legfelsőbb bíróságnak mégis sikerült újat mutatnia öt héttel a szeptember 18-20-án esedékes parlamenti választások előtt. Most először történt meg, hogy a Szovjetunió felbomlása óta minden választáson szereplő liberális Jabloko nem indulhat, és először esett meg, hogy egy pártot azután tiltanak el, hogy a Központi Választási Bizottság (CIK) már jóváhagyta az indulást, és így a párt neve felkerült a szavazólapra is.
A jogi indoklás helyenként abszurd: a bíróság szerint a párt alapítója szerzői jogot sértve idézte a népszerű szovjet gyermekdal refrénjét, amelynek magyar fordítása „Lenne bár mindig napfény” formában ismert. A politikai motiváció azonban világos:
a Jabloko az egyetlen párt, amely következetesen elutasította az Ukrajna ellen indított háborút, nemcsak 2022-ben, de már 2014-ben is.
Emellett elítélte a Grúziával szembeni 2008-as ötnapos háborút éppúgy, mint a '90-es évek első csecsen háborúját és az ezredfordulón indult másodikat, amely nyomán a Kreml megteremtette a hatalomra került Vlagyimir Putyin erős kezű imázsát.
Formális és mégis számít
A 2022 előtti évtizedekben is egyre inkább kiüresedtek a választások, de az orosz–ukrán háború után szintet lépett a kontroll. Ettől még a Kremlnek szüksége volt a többpárti parlamenti és a súlytalan ellenjelöltekkel megtartott államfői választásokra a legitimáció fenntartása érdekében.
Vannak tehát pártok a „hatalom pártja”, azaz az Egységes Oroszország (JeR) mellett. Kétféle csoportjuk van, az egyik az úgynevezett rendszeren belüli ellenzék, amelynek pártjai megugorhatják a parlamenti küszöböt és frakciót alakíthatnak a dumában: a kommunisták (KPRF), a populista, mindig is csak nevében liberális-demokrata LDPR, a a KPRF ellensúlyaként létrehozott, a Kremlhez mindig is lojális Igazságos Oroszország (SZR) és a nyugatos választók domesztikálására kitalált, 2020-ban megalakult Új Emberek (NL).
A másik pedig a rendszeren kívüli ellenzék, amely különböző adminisztratív okokra hivatkozva végül sosem indulhat a választásokon. Például a börtönében meghalt Alekszej Navalnij pártja, a Jövő Oroszországa vagy a 2015-ben megölt Borisz Nyemcovhoz és a jelcini korszak utolsó és a putyini korszak első kormányfőjéhez, Mihail Kaszjanovhoz köthető RPR-PARNASZ.
A Jabloko valahol a kettő között volt: a '90-es években befolyásosabb, a csúcson a 450 fős dumába 46 képviselőt delegáló liberális párt egyértelműen elutasította az egyébként is ingatag demokratikus berendezkedést gyorsuló ütemben leépítő putyini rendszert. Ennek ellenére mindig elindulhatott az eddigi választásokon. Igaz, 2007-ben utolsó egyéni mandátumát is elveszítve végleg kiszorult a szövetségi törvényhozásból, de egy-két regionális parlamentben még jelen lehetett.
Hatalmi versengés lett a Jabloko indulása körül
A Jabloko mindig is értelmiségi, nagyvárosi párt volt. A neve egyébként almát jelent, de az első tagja az eredeti alapítók nevének kezdőbetűiből jön össze. Jó húsz éve innen indult Navalnij is. Az orosz titkosszolgálat novicsokos mérgezését túlélő, majd börtönében 2024-ben meghalt politikus épp azért szakított a párttal, mert szélesebb körű összefogást akart Putyinnal szemben, bevonva akár a radikálisabb erőket is. Haláláig a támogatottsága valóban messze túlnőtt a Jablokóén, amely idén tavasszal még Moszkvában is alig érte el az öt százalékot, nem is beszélve az országos mutatókról.
A legutóbbi, 2021-es parlamenti választáson 1,34 százalékot kapott. Ehhez hozzátartozik, hogy szinte bizonyos, hogy az adatokat manipulálta a hatalom, ennek korábban is számtalan jele volt. A pártalapító liberális közgazdász, a Szovjetunió végének demokratikus átmenetében komoly szerepet játszó Grigorij Javlinszkij – aki a Szovjetunión belüli orosz tagköztársaság kormányának utolsó kormányfőhelyettese is volt – legalább 6-7 százalékos valóságos támogatottságot tartott reálisnak akkoriban.
A Kreml a most közelgő választás előtt állítólag megosztott volt abban, hogy engedje-e indulni a Jablokót. Az elnöki apparátus helyettes vezetője, Szergej Kirijenko az indulást támogatta, mondván, 1-2 százalékos tartományban tarthatók az ellenzékiek, így a választási eredmény erősebb legitimációt ad a Kremlnek. Megtévesztő a pozíció elnevezése, de az elnöki hivatal helyettes vezetője hagyományosan mindig komoly befolyással bírt. A „szilovikok”, vagyis a hatalom erőszakszervezeteket összesítő szárnya, élén a Szövetségi Biztonsági Szolgálattal (FSZB) ellenezték a javaslatot, de első körben alulmaradtak Kirijenkóval szemben.
Kirijenko minden idők legfiatalabbjaként, 35 évesen a jelcini korszak végén fél évig volt Oroszország kormányfője, főszerepet utána ugyan nem kapott, de fontos pozíciókban volt, elnöki tanácsadóként, a Roszatom vezetőjeként, az utóbbi tíz évben pedig az elnöki hivatalban. Emellé lett az Ukrajna elleni háború politikai PR-felelőse, akihez a választások leszervezése is tartozott, többek között Ukrajna Oroszország által megszállt és egyoldalúan elcsatolt területein.
Az orosz elnök tehát kiemelten fontos feladattal bízta meg, amit az FSZB féltékenyen fogadott. És úgy tűnik, nem bíznak teljesen a 2024-ben már a rezsim szempontjából jól vizsgázott választási gépezetben, amely három napig tartó szavazást tesz lehetővé, digitálisan leadható voksokkal.
Véleményt nyilvánítani lehet, csak börtön jár érte
Putyin ugyanakkor a konkrét ügyben nyíltan nem foglalt állást. A szilovikokat nyilván meghallotta a vita idején, legalábbis ezt jelzi, hogy az indulásról szóló döntés előtt az elnök szóvivője a Washington Postnak azt mondta, hogy „a Jablokót nem is nevezném pártnak, az inkább csak egy sejt”. De persze ettől még akkor úgy volt, hogy indulhat, hiszen az állami kommunikáció szerint nem igaz az, hogy a háborúellenes politika képviselőit üldöznék: „Akik megsértik a törvényt, azok érzik a nyomást, akik nem sértik meg, szabadon elmondhatják véleményüket.”
Csakhogy a törvénysértés definícióját a Kreml adja meg. A nyíltan háborúellenes párt működhetett ugyan, miközben már maga a pacifista álláspont is elég lehet az eljárások megindításához, de két alelnöke is előzetesbe vagy börtönbe került:
- Makszim Kruglov júniusban hét év börtönt kapott két bejegyzésért, amelyek az orosz hadsereg Bucsában elkövetett mészárlásairól és az elfoglalt Mariupolban meghalt civilekről szóltak az ENSZ adataira hivatkozva.
- Lev Sloszbergre 12 évet kért csütörtökön az ügyészség, a hadsereg diszkreditációjára hivatkozva.
A politikai apátiában lévő liberálisok támogatottsága azonban a sajtóban megjelent bizonyos felmérések alapján lendületet kapott azzal, hogy a Jabloko felkerült a szavazólapra. Eszerint országosan is az 5 százalékos küszöb fölé került a párt, ahogyan az elmúlt 15 évben egyszer sem.
Hogy ebből mennyi a találgatás és mennyi a valódi adat, azt a korlátozott nyilvánosság mellett nehéz felmérni, de a jelek szerint a Kreml ezt vagy legalábbis az FSZB aggodalmait komolyan vehette. Ugyanis a legfelsőbb bíróság elkaszálta a párt indulását, amelyről a Központi Választási Bizottság elnöke a július végi jóváhagyáskor még azt mondta: „Más országokkal ellentétben, ahol ürügyet keresnek a választások elhalasztására, mi ezt a háború alatt sem tesszük. Nagyon fontos, hogy nagyon széles legyen a spektrum. A választóknak megvan a lehetőségük arra, hogy arra szavazzanak, akiben bíznak”.
Ezt most láthatóan keresztülhúzta a legfelsőbb bíróság, hivatalosan a nacionalista Rogyina (Haza) párt indítványának helyt adva. A csak az LDPR listáján a parlamentbe jutott pártelnök több mindenre hivatkozott, külföldi finanszírozástól szerzői jog megsértésén át szélsőséges, hazaellenes megnyilvánulásokig. Utóbbi a háború befejezésének és az Ukrajnával folytatandó tárgyalások megkezdésének követelését jelenti.
A Rogyina elnökét, Alekszej Zsuravljovot egy interjúban nemrég sikerült kiakasztani azzal a kérdéssel, hogy háborúpártisága ellenére ő maga miért nem megy a frontra – az orosz propaganda üzemzavaráról ebben a cikkünkben olvashat. Zsuravljov azért tartja a háború befejezésének követelését árulásnak, mert Oroszország sajátjának tekinti az Ukrajnából csak részlegesen elfoglalt megyék egészét is. Azaz Zaporizzsja és Herszon megyék ukrán ellenőrzés alatti része szerinte ukrán megszállás alatt álló orosz terület, aki tehát nem akar harcolni, az Oroszország megcsonkítását támogatja.
Ezzel az érvvel nincsen egyedül, bár a bíróság ezt most nem vizsgálta, helyette elfogadta viszont a többit:
- „Lenne bár mindig napfény”, „Csak háború ne legyen” – mondta például Javlinszkij egy interjúban, és a bíróság szerint a Jabloko alapítója az ismert szovjet békepárti gyermekdalból és az „Öt este” című versből a szerzők beleegyezése nélkül idézett. A gyerekdalnál egyébként a szerző utódai közölték, hogy nincs ellenükre az idézet, de a bíróság ezt nem vette figyelembe.
- Az Oroszországban betiltott X-en, Instagramon, Facebookon, YouTube-on a pártot támogató anyagok mentek, amit a választási alapból kellett volna finanszírozni. A párt hiába érvelt azzal, hogy a pártról szóló bejegyzések, videók tőlük független egyéni felhasználóknál jelentek meg.
Egyszer már megijedt a hatalom
A magyarázat mindegy is, a lényeg, hogy nem lehet jelen az egyetlen, nyíltan háborúellenes párt a szavazólapon. Az engedélyezett pártok általában üdvözölték a döntést, a Kremlnek megfelelően értelmezve, hogy a Jabloko szélsőséges már azzal a kampányjelszavával is, hogy „A békéért, a szabadságért”.
A Kremlben a jelek szerint attól tartottak, hogy a Krím 2014-es elfoglalásakor még népszerűtlen háborúellenes álláspontot képviselő Jabloko esetleg láthatóvá teszi egy váratlan eredménnyel azokat, akik valójában nem értenek egyet az ötödik éve folyó harcokkal.
Ehhez már az 5 százalékos küszöb átlépése is elég lett volna, vélhetően ezt a kockázatot akarta elkerülni a vezetés.
Ráadásul egyszer már történt hasonló: 2023-ban a CIK meglepetésre engedélyt adott Borisz Nagyezsgyinnek, hogy aláírásokat gyűjthessen az induláshoz a 2024-es elnökválasztáson. A liberális, csaknem harminc éve egyébként épp Kirijenko tanácsadójaként is dolgozó és egyébként korábban nem is túlságosan ismert politikus támogatására azonban olyan kígyózó sorok alakultak ki, hogy adminisztratív okokra hivatkozva mégis elkaszálta őt a választási bizottság. Akkor az aláírási ívek pontatlanságaira hivatkoztak.
A Kreml akkor is attól tartott, hogy Nagyezsgyin hirtelen minden protestszavazatot begyűjt, és ez akkor is kellemetlen, ha ez 20 százalék lett volna Putyinnal szemben, a megszokott egy számjegyű eredményeket felmutató ellenjelöltek körében. A politikus egyébként már akkor óvatosan nyilatkozott, azt is mondta, hogy nem akar Navalnij sorsára jutni – pedig ő akkor még csak a börtönre gondolt, az ellenzék legismertebb vezetője csak pár hónappal később halt meg. Nagyezsgyin egyébként egyéniben indult volna a mostani választáson is, de külföldi ügynöknek nyilvánították, ami a választhatóság kizáró oka. A múlt héten Nagyezsgyin elhagyta Oroszországot, jelenleg Franciaországban van. „Jó hír, hogy életben vagyok és szabad lehetek” – mondta a CNN-nek Párizsban.
Az, hogy tőle is tartanak, mutatja, hogy az elnökválasztás óta eltelt időben tovább nőhetett a háború hasznát kétségbe vonók aránya – bár érdemi felmérést nehéz végezni a korlátozott nyilvánosságban. Elvégre becslések szerint közel másfél millió embert vesztett az orosz hadsereg a súlyos sebesülteket és a halottakat összesítve, Ukrajna kapitulációját nem sikerült elérni, a minimális területi célok szintén nem teljesültek a megtámadott ország ötödének elfoglalásával sem. Ráadásul Ukrajna egyre inkább képes mélységi ellencsapásokra orosz területeken. Az olajfinomítók elleni dróntámadásokkal az üzemanyagellátásban, a Wildberries online áruház raktárai elleni csapásokkal pedig szélesebb gazdasági zavart okozva.
Mindezt figyelembe véve egy öt százalék feletti Jabloko – vagy egy egyéniben győztes Nagyezsgyin – már komoly repedést jelentett volna a Kreml propagandájának falán. Utóbbit az internet korlátozásával is igyekszik a hatalom megerősíteni, ám ez és a mobilinternet gyakori blokkolása különösen népszerűtlen intézkedés.
Van másik?
A Jabloko megfellebbezte a legfelsőbb bíróság döntését, ezt a testület hétfőn vizsgálja meg. Kézenfekvő, hogy a Jabloko ezen is elbukik, bár az eredeti szándék alapján a képlet bonyolultabb, hiszen a párt indulását részben azért tarthatta a Kreml vállalhatónak, mert ezzel megosztotta volna az engedélyezett, a háborút nyíltan nem is ellenző, de mégis egy nyitottabb, liberálisabb Oroszországot ígérő Novije Ljugyi (Új Emberek – NL) potenciális szavazóit.
Most amiatt főhet a Kreml polittyehnológusainak a feje, hogy az NL lehet a liberális protestpárt, ha nem is a párt engedélyezett káderei, de a szavazók szemében. Információk szerint 2024-ben az elnökválasztáson több külföldi követségen is az NL elnökjelöltje, Vlagyiszlav Davankov futott be elsőnek.
A dumában jelenleg 15 képviselővel rendelkező NL elnöke, Alekszej Nyecsajev épp erre játszhatott rá azzal, hogy a parlamenti pártok közül egyedüliként nem üdvözölte a Jabloko kizárását a választásból. Szerinte a pártok közötti egészséges versengésre pozitívan hatott a Jabloko jelenléte, ezért korai még temetni a pártot, érdemes még megvárni a fellebbezéséről szóló döntést.
