Oroszországban évtizedes börtönbüntetéseket lehet kapni egyetlen Telegram-posztért vagy kis összegű utalásért is

Tizenhat év börtönbüntetést kapott egy Belgiumból hazalátogató orosz férfi, mert pár éve pénzt küldött egykori ukrán barátnőjének. Tizenöt évre ítélt az orosz bíróság egy murmanszki egyetemistát egy bejegyzésért a Telegramon. Két történet az elmúlt hónapból, amelyek jól mutatják, milyen könnyű hazaárulás vádjával hosszú időre rács mögé kerülni Oroszországban az Ukrajna ellen indított háború kezdete óta.

A hazaárulás miatt indított perek száma brutálisan megugrott az elmúlt négy évben: 1431 esetben indult eljárás, míg az előtte lévő 25 év alatt 196 ügy volt. Utóbbi átlagosan évente 7, előbbi évente 358 ügyet jelent, a különbség több mint ötvenszeres. Az eloszlás azonban nem egyenletes, az ítéletek gyorsuló ütemben születnek, és csak tavaly 468 embert ítéltek el hazaárulásért, kémkedésért.

Ezrek fogságban, eljárás nélkül is

A belga–orosz kettős állampolgár 2000 óta élt Belgiumban, tavaly beteg apját látogatta volna meg Oroszországban. A motorján útnak induló Mihail Loscsinyin még a Szovjetunió idején Ukrajnában született, de orosz ajkúként 1998-ban áttelepült Oroszországba, ahol csupán két évet lakott. Orosz útlevelével lépett be Lettországból Oroszországba, ott a határon ellenőrizték a telefonját. Találtak egy üzenetváltást 2022 őszéről, egykori barátnője nehéz helyzete miatt fordult hozzá segítségért Ukrajnából. A férfi 300 eurót küldött neki Belgiumból.

A hatóságok szerint ezzel egy Oroszországgal ellenséges állam polgárának nyújtott pénzügyi segítséget, és hazaárulást követett el.

Először egy hónapon át egy szállodában saját költségén tartották őrizetben, majd előzetes letartóztatásba került olyan ukrán civilekkel együtt, akiket a megszállt ukrajnai területekről hurcoltak el – ilyen esetekről itt és itt olvashat bővebben. Ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, és róluk tudni a legkevesebbet. Tömegével vannak fogságban nemhogy vádemelés, ítélet, de bármiféle eljárás nélkül.

Ezt az alkotmánnyal is ütköző gyakorlatot maga Vlagyimir Putyin elnök hagyta jóvá, amire a Pervij Otgyel (Első Ügyosztály) nevű jogvédő szervezet talált bizonyítékot egy hivatkozásban a Nyomozati Hatóságnál (SZK). „Az igazságszolgáltatás rendszerén kívüli letartóztatásokat az FSZB hajtja végre. Ezt »áthelyezésnek« nevezik, mintha valami vendégszerető gyakorlatról lenne szó” – mondta Jekatyerina Sulman. A ma már Oroszországból külföldre kényszerített, Németországban élő politológus szerint mindez csak a jéghegy csúcsa, a helyzet az Oroszország által megszállt ukrajnai területeken sokkal súlyosabb.

A már említett belga–orosz Loscsinyin szemtanúja volt az előzetesben az ukránokat érő kínzásoknak és elszenvedője is az ilyen bánásmódnak: „Nem írom le mindazt az embertelenséget, ami ért, mert egyes szám első személyben egyszerűen elmondhatatlan. A pszichológiai és fizikai gyötrés mindennapos volt” – írta még ítélete előtt egy levélben, amely valamiért nem akadt fenn a büntetés-végrehajtás rostáján.

Végül minden elé tett papírt aláírt – azt ígérték neki, hogy így gyorsabban szabadul. Ebből lett végül a június eleji ítélettel 16 év, amelyet az IT-szektorban dolgozó férfinak rács mögött kell töltenie. Utolsó szó jogán a bíróság előtt azt mondta: a vád minden állítása hazugság. A hatalom láthatóan példát akart statuálni, az ítéletet nyílt ülésen hozták meg, amelyen a belga konzul is megjelent.

Kis összegű utalás, 22 év

Más volt a helyzet a 23 éves Rafael Mamedov esetében. A murmanszki egyetemistára zárt ülésen szabtak ki 15 évet. Az ő bűne az volt, hogy a „Szabad Lappföld” nevű Telegram-csoportban posztolt. A csoportot a hatóságok egy nagyobb hálózat részének tekintették, amelyet terroristának minősítettek. Így került célkeresztbe Mamedov is az egyébként finnugor mitológiával, az északi térség történelmével foglalkozó csoportban. Tavaly novemberben tartóztatták le, ítéletet május végén hoztak:

ebben azt mondták ki, hogy Oroszország területi egységét veszélyeztette bejegyzéseivel.

Az elmúlt hónapokban kétszer is öngyilkossági kísérletet hajtott végre a korábban is súlyos depresszióval küszködő, de a társasági életben aktív, kvízversenyeken is nyertes fiatal.

Jellemző, hogy a hazaárulás szinte csak olyanokat érint, akiknek egyébként nincs is hozzáférésük államtitkokhoz. A bizonyíték legtöbbször egy erre a célra beépített provokátor, aki kicsikarja, hogy a beszélgetőpartner mondjon véleményt az Oroszországban csak különleges katonai műveletnek nevezhető ukrajnai háborúról. A másik bevett módszer valamilyen bizonyíték megszerzése bármilyen kis összegű utalásra Ukrajnába.

Sőt, akár nem is egyértelműen oda, mint az Nagyezsda Roszinszkajával történt, aki csak Grúziába utalt, ám a vád szerint azért, hogy azt továbbküldjék a Mariupol mellett hosszasan kitartó Azovsztal védőinek. Roszinszkaja ezért 22 évet kapott, fellebbezését áprilisban utasították el.

Minél több az elítélt, annál jobb a cserealap

Két évvel ezelőtt ezért még valamivel kevesebbet adtak, bár akkor is rendkívül súlyos ítéleteket hoztak: az amerikai állampolgársággal is rendelkező Kszenyija Karelinát 12 évre ítélték el, amikor Los Angelesből hazatért. Ő is ukrán szervezetnek küldött pénzt még az Egyesült Államokból, ráadásul még az orosz támadás napján, amikor ezt az orosz hatóságok sem feltétlenül tekintették bűncselekménynek. A bűnös összeg nagyjából 15 ezer forintnak felelt meg.

Karelinának szerencséje volt, tavaly fogolycserével szabadulhatott a börtönből és Oroszországból. A kettős állampolgárok erre különösen jók, hiszen jó eséllyel közbenjár értük a másik – jellemzően nyugati – állam, amely odahathat Ukrajnára is, hogy hajlandó legyen orosz hadifoglyokat kiadni cserébe. Moszkvának ez különösen kedvező, elvégre ekkor saját részről ennyivel kevesebb ukrán hadifoglyot kell átadnia.

A kettős vagy simán külföldi állampolgárságú civilek az oroszok szemében egyszerűen jó alkualapot jelentenek Ukrajnával szemben, főleg, ha súlyos ítéleteket szabnak ki, amelyek így széles nyilvánosságot kapnak.

„Ezzel az orosz fél felsrófolja az árat”

– mondta az Első Ügyosztály jogvédő szervezet ügyvédje, Jevgenyij Szmirnov. Ugyanezt a cinikus taktikát követik az orosz szervek Ukrajna megszállt területein is, az ukrán fél azonban igyekszik elkerülni, hogy az ott elfogottak fogolycsere alanyai legyenek vagy legalábbis, hogy elsősorban ők kerüljenek be az ügyletbe. Ennek egyszerű magyarázata van: ha szinte automatikusan mentené ki a civileket, akkor azzal csak növelné az esélyét, hogy az oroszok kockázat nélkül még több civilt gyűjtsenek be az elfoglalt területekről, hogy kiváltsák őket azokra az orosz katonákra, akiket Ukrajna valódi harcokban ejtett foglyul.

A Kreml keménykedése a kudarc jele

Az egyre keményebb orosz hatósági fellépés a megszállt területeken lévőkkel és különösen az otthon élő saját állampolgáraival szemben azonban a Kreml kudarcának bizonyítéka is. A villámháborúnak indult akció már az ötödik éve zajlik, Oroszország egészen messze van eredeti katonai céljaitól: Ukrajna kapitulációjától, egy bábkormány felállításától és az ország nagy részének, közte Kijevnek a megszerzésétől.

Ehelyett az orosz erők a 600 ezer négyzetkilométeres Ukrajna ötödét uralják – a Krímmel együtt nagyjából 40 ezer négyzetkilométert 2014 óta, a maradék 80 ezret a 2022. februári invázió elején szerezték meg –, de valójában kevesebbet birtokolnak, mint a háború első hónapjában. Kijev, Harkiv, Odessza messze vannak az orosz szárazföldi erőktől. Legalább félmillió orosz katona halt meg, további 800 ezer sérült meg súlyosan.

Stratégiailag is gyengült Oroszország, hiszen az orosz agresszió miatt a NATO tagja lett Finnország és Svédország, ezzel végleg lehetetlenné vált az orosz flotta konfliktusmentes manőverezése a Balti-tengeren. De a Fekete-tengeren sem jobb az orosz erők helyzete: az ukrán dróntámadások saját flotta nélkül is sikeresen szorították vissza az orosz hadihajókat, amelyek ma már a krími Szevasztopol helyett a medence keleti partvidékén lévő Novorosszijszkban állomásoznak.

Emellett a nyugati szankciók hatására a gazdaság kifáradása is látszik, amit eddig még elfedett a makrogazdasági statisztika, mert a hadiipari termelés rövid távon emelte az orosz GDP-t. Az orosz gazdasági helyzetről itt írtunk részletesen.

Győzelem nincs, de fel kell mutatni

Miközben a frontvonalak kisebb elmozdulásokat leszámítva megmerevedtek, Moszkva több hullámban támadta ugyan intenzíven drónokkal és rakétákkal az ukrán nagyvárosokat, ez azonban drága és katonailag nem is változtat a helyzeten. Ráadásul navigációs rendszere a Starlinkre is épített, a műholdas hozzáféréstől pedig Elon Musk egy mozdulattal elzárta az orosz drónokat.

Még nagyobb gondja az orosz vezetésnek, hogy az évi hétmilliósra felfutott ukrán dróngyártás nyomán Ukrajna mélyen az orosz területeken is képes csapásmérésre, olyannyira, hogy a Kreml még a május 9-i katonai parádét is rövidített formában tartotta meg a Vörös téren, tartva egy támadástól. Márpedig Putyin magától értetődőn azzal indította el a katonai agressziót annak idején, hogy az semmilyen formában nem érinti majd az orosz lakosságot.

Ezzel szemben az ukrán drónok súlyos katonai veszteséget is okoztak már, és hatékonyan támadják az orosz olajfinomítókat. Ennek következtében több helyen akadozik az üzemanyag-ellátás Oroszországban. A mindkét oldalon végrehajtott dróntámadások hatását és a háború állását Rácz András Oroszország-szakértővel itt elemeztük részletesebben.

Dél-Oroszország és kiemelten Szocsi a turizmus terén is megsínylette a harcokat, és egyre több a háborút nyíltan kritizáló, elégedetlen hang is. Közben érezhetően csökkent Putyin népszerűsége, amit tovább rontott több olyan nyilvános megjelenése, ahol gyenge harci kiáltással inkább fáradságot sugárzott az országot lassan 27 éve vezető, 73 éves elnök.

Mindez odavezetett, hogy a hatalom egyre súlyosabb ítéletekkel, egyre kisebb ürüggyel csap le egyre saját állampolgáraira, remélve, hogy az emberek így a nyilvánosság helyett legfeljebb majd otthon, a négy fal között elégedetlenkednek.

Miközben egyre több a Krím félszigetről érkező beszámoló a tartós termékek hiányáról vagy Oroszország más területein az üzemanyagért kígyózó sorokról.

Ezzel együtt Putyin is tett már utalást arra, hogy a háború a végéhez közeledhet. Igaz, ezt azzal magyarázza, hogy az orosz erők „minden ponton támadó lendületben vannak”. A térképre nézve ez láthatóan nem igaz – az elmúlt két évben érezhető fölény nagy veszteségek árán kis területi nyereségekben nyilvánult meg, amelyek nem adódtak össze stratégiai előnnyé. Így az elnöknek szüksége van arra, hogy a végletekig kontrollált hazai tömegtájékoztatás segítségével győzelemként keretezze a fennálló helyzetet, hogy egy esetleges jövőbeni megállapodás ne tűnjön kudarcnak ahhoz képest, amiért Putyin ezt a háborút elindította.