Kis területet nyert vissza Ukrajna, de így is látszik, hogy Musk alávágott az oroszoknak a Starlink megvonásával
„Nem értem, hogy Elon Musk műholdjait miért nem tekintjük legitim célpontnak. Egy atomrobbantás az űrben határozottan megoldaná a problémát” – mondta a Kreml egyik legismertebb propagandistája azután, hogy a világ messze leggazdagabb embere elérhetetlenné tette a Starlinket az orosz drónoknak. Vlagyimir Szolovjov kifakadása is mutatja, hogy milyen hatalmas veszteséget jelentett Musk döntése az Ukrajna ellen négy éve háborúzó oroszoknak.
A fronton is érzékelhető a változás: az ukránok szerint a haderejük alig öt nap alatt csaknem 200 négyzetkilométernyi területet szerzett vissza Zaporizzsja megyében, és a donyecki Pokrovszk és Harkiv megye keleti térségében is, bár stratégiai előnyt ezek önmagukban nem jelentenek. Visszafoglalásukat egyelőre a nyílt forrásból dolgozó Deepstatemap nem jelzi, de az Institute for the Study of War amerikai elemzőintézet által közölt térképen látható a visszafoglalt területek egy része. Az értékelést bonyolítja, hogy ezek egy része a Deepstatemap oldalán vagy eleve nem orosz ellenőrzés alatt volt, vagy továbbra is orosz kontroll alatt van. A jelek szerint ezeket a mozgásokat egyszerűen még nem követte le a nyílt forrásból dolgozó oldal.
Ezzel együtt, bár 200 négyzetkilométer visszaszerzése a több mint ezer kilométeres frontvonalon nem sok, mégis több, mint amennyit az orosz hadsereg az elmúlt másfél hónapban megszerzett.
Nem ellentámadás, de ilyen is régen volt
Még beszédesebb, hogy ekkora területet az ukrán haderő 2023 óta nem szerzett vissza. A háború első évében viszont még igen, 2022 nyarán és őszén Kijev környéke, Harkiv megye csaknem egésze és Herszon megye a Dnyeper jobb partján a megyeszékhellyel együtt akkoriban szabadult fel. Ennek köszönhető, hogy az Ukrajna ötödét, közel 115 ezer négyzetkilométert uraló orosz hadsereg ma valójában kisebb területet tart megszállás alatt, mint a négy éve indított háború első hónapjában.
Azonban az ISW szerint sem jelenti ez azt, hogy Ukrajna ellentámadásra lenne képes, elsősorban azt mutatja, hogy az orosz erők vesztettek el valamit korábbi képességeikből, méghozzá azzal, hogy nem férnek hozzá a Starlinkhez úgy, ahogyan eddig.
Az elmúlt hetek orosz nyomása veszített az erejéből: ukrán katonai elemzők szerint egy-egy ponton közel 9 kilométerrel is sikerült visszaszorítani a támadást, amely a 750 ezres Zaporizzsja felé irányul. Ugyanakkor miközben a várostól keletre lévő fronton ezt a beszámolók szerint végre tudta hajtani az ukrán hadsereg, továbbra is számolnia kell a délről érkező támadással. Az oroszok célja, hogy tüzérséggel folyamatos tűz alá vehessék a kulcsfontosságú iparvárost.
Musk műholdjai kellettek az orosz felderítéshez is
Azokon a területeken, mint például Zaporizzsja, ahol „az ukrán csapatoknak van elég erejük ellenlökésre”, az orosz támadások feltartóztatására, érezhetően csökkent az orosz dróntámadások intenzitása a Starlink lekapcsolása óta – mondta Takács Márk, amit igazol, hogy épp itt sikerült területet is visszaszerezni, bár ezt kifejezetten ellentámadásnak egyelőre nem lehet nevezni. A katonai szakértő szerinte ez az elmúlt két hétben annak is köszönhető, hogy az orosz hadseregben hirtelen lelassult az információk továbbítása és a drónos felderítés.
Korábban is civil rendszerekkel, GPS-szel, Discorddal dolgoztak, az utóbbi időben Starlinkkel. A probléma nem új keletű, valójában az Ukrajna ellen 2022 februárjában indított háború elején is a lassú kommunikáció volt az egyik akadálya annak, hogy az oroszok megvalósítsák villámháborús terveiket. A megfelelő csatornáknak nyilván meg kellett volna lenniük a háborútól függetlenül is, annak, hogy ez nem így volt, a hadsereg felső vezetését is átható korrupció volt a kézenfekvő oka. A stratégiai fontosságú kommunikációs eszközök karbantartása azért is maradhatott el, mert 2021 végéig talán a hadvezetés sem hitte, hogy Vlagyimir Putyin tényleg Ukrajna egészének megtámadására készül.
A problémát azóta a civil infrastruktúra használatával úgy-ahogy sikerült kiküszöbölni, „de hadműveleti szinten, dandárok és hadosztályok szintjén még mindig lassú a kommunikáció” – mondta Takács Márk.
A Starlink kiesésével a taktikai, az alacsonyabb szintű egységek közti kommunikáció hatékonysága is újra leromlott. Nemhogy nem kapnak megfelelő képeket a drónokról, ha látják is, keveset ér. Az információ a műholdas kapcsolat nélkül lassan halad, márpedig a lánc hosszú: a drónkezelőnek a felderítő drón képén látottakat továbbítania kell a parancsnoknak, annak továbbítania kell a tüzérnek, aki lő. A találatot vissza kell igazolni, vagy szükség esetén korrigálni kell a célzást. A teljes folyamat a Starlinken zajlott, ennek kiesésével már arról is lassabban értesülnek, hogy egyáltalán eltalálták-e a célpontot.
Csökkent a siklóbombák találati pontossága is. Ezeket most már akár 100 kilométerrel a frontvonal mögül indítják repülőkről, mert az orosz légierőnek a háború kezdete óta nem sikerült kialakítania a korlátlan légi fölényt. A siklóbombák célra vezetésében kulcsfontosságú volt a műholdas internetkapcsolat, így kapták meg a koordinátákat. Ez a lehetőség most megszűnt. „Ezzel ugyanaz a helyzet állt elő az orosz oldalon, mint 2023-ban, amikor előre kellett betáplálniuk az adatokat” – mondta Takács. Ez viszont azt jelenti, hogy az orosz drónok nem tudnak reagálni a változó helyzetre, mozgó célpontok eltalálására nem sok esélyük van.
Márpedig ilyen találatra február előtt egyre több példa volt, a közelmúltban vonatot is ért találat, civil áldozatokat szedve. A drónok alkalmasak voltak arra, hogy viszonylag olcsón, nagy tömegben célozzanak meg kis méretű célpontokat, mint a vasúti infrastruktúra, vagy a front közelébe tartó ukrán utánpótlás.
Létezik ugyan az „orosz GPS”, a Glonassz, ám arról nincs információ, hogy ez mennyire része az orosz hadsereg kommunikációjának. Az orosz műholdas rendszer nem teljes, nincs sem elég geostacionárius – a Földtől 40 ezer kilométerre lévő, így folyamatosan a bolygó azonos pontja felett lévő – műholdja, sem a Starlinkhez hasonló mennyiségű, a Földhöz jóval közelebb keringő műholdja, amellyel a folyamatos gyors adatátvitel megoldható.
Ez nem csak a támadásokat nehezíti meg. Az orosz egységek „nem tudnak elég információt küldeni elég gyorsan arról sem, ha ellentámadás éri őket”.
Musk hallgatott az IT-profi ukrán védelmi miniszterre
„A jelek szerint eredményesek voltak az Oroszország által használt, hitelesítés nélküli Starlink használatával szemben tett lépéseink. Jelezze, ha kell még tenni valamit” – üzente Musk Mihajlo Fedorov ukrán védelmi miniszternek a műholdas rendszert működtető SpaceX nevében. Szokatlanul konstruktív hang volt ez az üzleti világ legellentmondásosabb fenegyerekétől, aki Donald Trump elnöki hatalomba való visszatérése után vitatható eredménnyel kormányzati szerepet is vállalt, és Ukrajnáról is sokféleképp nyilatkozott. Volt, hogy a Starlinktől helyenként épp az orosz támadás ellen védekező Ukrajnát zárta el.
De szívesen ment bele a kocsmai szintű beszólogatós szópárbajba is a lengyel külügyminiszterrel, amikor Radosław Sikorski megjegyezte, hogy Lengyelország üzleti alapon, évi 50 millió dollárért biztosítja Ukrajnának a Starlinket, nem pedig Musk tesz szívességet, így nem is fenyegetőzhetne a szolgáltatás leállításával.
Hogy ezúttal másképp történt, abban annak is szerepe lehetett, hogy az elnöki hivatal vezetőiig érő korrupciós botrány nyomán elindult nagy kormányzati átalakítás után a védelmi minisztérium élére kinevezett Fedorov korábban a digitalizációért felelős miniszter volt, az IT-szektorban piaci viszonyok között is kipróbálta magát, és személyesen is ismeri Muskot.
Mit csinál a Starlink az orosz drónokon?
A döntés nyomán február eleje óta a SpaceX automatikusan lekapcsolja Ukrajna területén azokat a Starlink-terminálokat, amelyeket nem az ukrán hadsereg regisztrált, illetve azokat az egyébként civil csatornákon keresztül legálisan vásároltakat is, amelyek nincsenek bejegyezve az erre létrehozott hivatalos ukrajnai hatósági oldalon, és két percnél hosszabb ideig, óránként 90 kilométeres sebességnél gyorsabban változtatják a helyzetüket. Amíg nem blokkolták ezeket a hozzáféréseket, az orosz drónok nemcsak egyre pontosabbak lettek, de a hatótávolságuk is nőtt.
A SpaceX műholdas rendszere által biztosított internet a kezdetektől meghatározó szerepet játszott a megtámadott Ukrajnában. Az oroszok igyekeztek kiiktatni az ukrajnai kommunikációs rendszereket, így a hadsereg és a front közelében élő polgári lakosság is a Starlinket kezdte használni. A cég egy ideig ingyen is nyújtott Ukrajnában szolgáltatást, később Lengyelország és az Egyesült Államok is finanszírozta ennek fenntartását, miközben az ukrán hadsereg és még több civil adakozásból szerzett be sok tízezernyi Starlink-terminált.
Utóbbiaknál akadtak nehézségek: beszámolók szerint a civil beszerzésű terminálok hitelesítése nem ment mindenütt gördülékenyen, márpedig sok ukrán egység ilyen alternatív forrásból, közösségi adakozásból, önkéntesek révén jutott Starlinkhez a háború kezdetén. Ezek egy részét most szintén lekapcsolták, bár Fedorov jelezte, hogy ezt a problémát igyekeznek mihamarabb megoldani.
A Starlink és a földi mobilszolgáltatók hálózatai a drónháborúra is hatással voltak. Az orosz–ukrán háború legnagyobb taktikai újítása a drónok széles körű bevetése volt. A drónháború először a török Bayraktarokról szólt, amelyeket sikeresen vetettek be az ukrán erők az akkor még villámháborúval kalkuláló orosz erőkkel szemben. Az oroszok válasza az iráni tek, majd az erre épülő, továbbfejlesztett orosz gyártású Geranyok bevetése volt. Az újabb és újabb típusok száma végtelen, polgári célú drónok sufnituningos átalakításától a sorozatgyártásig, ahogyan az is, hogyan igyekeztek növelni a drónok hatótávolságát, pontosságát és megakadályozni, hogy rádiójelekkel zavarhatók legyenek. Bejöttek a tömeges támadás után maguk után óriási „pókhálókat hagyó”, optikai szálakon vezetett drónok – itt olvashat többet a szerepükről –, majd a SIM-kártyákkal irányított, végül a Starlink termináljait használó drónok.
Ezt előbb Ukrajna alkalmazta – ennek szerepe lehetett abban is, hogy hadihajók nélkül is képes volt kiszorítani az orosz fekete-tengeri flottát a Fekete-tenger nyugati medencéjéből. Az oroszok végül kénytelenek voltak feladni krími bázisukat, és Szevasztopolból a tenger keleti partján fekvő Novorosszijszkba vezényelni flottájukat. Később az oroszok is egyre inkább használták a Starlinket. Bizonyítékot erre először tavaly nyáron szereztek az ukrán erők, egy Sahed maradványaira rögzített terminál révén.
A szankciók a Starlink beszerzését is nehezítik
Csakhogy az Oroszország elleni szankciók miatt legálisan nem szerezhettek be terminálokat. Amiket használnak, vagy a fronton zsákmányolták, vagy ukrajnai kollaboránsoktól szerezték, de felmerült az is, hogy harmadik országból szerezték be őket. Utóbbi esetben legtöbbször az Egyesült Arab Emírségek merült fel lehetséges partnerükként. Ukrán források szerint az oroszok ukrán hadifoglyok családjait is megzsarolták, hogy regisztráljanak Starlink-terminált hivatalosan – megkerülve ezzel Musk intézkedését –, így megvédhetik hadifogoly rokonuk életét. Arról, hogy a genfi konvenciót megsértve milyen körülmények között tartják az orosz erők az ukrán hadifoglyokat, vagy akár civileket, személyes beszámolókban itt, itt és itt olvashat bővebben.
Akárhogy szerezték is meg őket, a terminálok egyre fontosabb eszközévé váltak az orosz hadseregnek. Ezt hivatalosan nem ismerték el ugyan, az állam szoros felügyeletével működő sajtóban közvetve azonban igen, csak azzal a felütéssel, hogy a Starlink nem is fontos tényező, megvannak nélküle, ha kell.
Szolovjov idézett kifakadása viszont másról tanúskodik, és az egyébként Kreml-barát orosz katonai bloggerek szerint is jókora veszteséget jelent, ha nem tudják használni a Starlinket. A helyzet a büszkeségüket is sérti, hiszen rámutat az orosz haderő sérülékenységére és a Nyugattal szembeni technikai lemaradásra. Vlagyimir Romanov blogger az orosz vezetést is okolja a kialakult helyzetért – persze az orosz elnök nevének említése nélkül –, mondván, hiába igyekeztek a fronton a katonák megoldást találni, „mert tudták, hogy majd épp a legrosszabbkor szűnik meg a hozzáférés a Starlinkhez”, erre a hadiipart nem állították rá. „Kaptak [a pótmegoldásokon dolgozó katonák] valami jóváhagyást fentről? […] Dehogy, idiótáknak nézték őket” – írta az orosz katonai blogger.
Közvetett elismerése volt a Starlink orosz használatának az is, hogy egy orosz Telegram-csatornán is sikerként számoltak be arról, hogy a BM-35-ös „Italmasz” öngyilkos drónokat is ezzel navigálják. A bejegyzés azt sem bánta, hogy az ukránok egy roncsból kaptak erre bizonyítékot, mert legalább „aggodalmat ébreszt bennük”. „Ez nem is meglepő: mindeddig az ukrán haderő vetett be különösebb akadályok nélkül Starlinkkel felszerelt kamikazedrónokat a mi hátországunkban, 150-200 kilométeres mélységben” – állt a bejegyzésben. A BM-35 a Starlinkkel „pontos csapásokat tesz lehetővé álló és mozgó célpontok ellen is, Poltava, Kijev és Dnyipropetrovszk megyék térségében”.
A BM35-ösökön kívül januárban már a Monyije (Villám) drónokon is voltak terminálok, és tervezték, hogy a Gerany (a névadó a gólyaorr nevű növény) is hamarosan ezekkel lesz felszerelve. Ezt most a Starlink célzott lekapcsolása keresztülhúzta. Az orosz kézen lévő terminálok kiiktatását gyorsították az ukrán hekkerek is. A megszállt területeken magukat oroszpártinak mutatva léptek kapcsolatba orosz egységekkel, és felajánlották, hogy ukránként regisztrálják a terminálokat, ezzel megkerülhetik a SpaceX korlátozását. Miután az orosz erők átadták, a hekkerek az ukrán hadseregnek továbbították az adatokat, garantálva, hogy ezeket a terminálokat később se lehessen aktiválni. A történet egyrészt újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire függ az oroszok kommunikációja a Starlink-kapcsolattól. Másrészt pedig azt is megmutatta, hogy az oroszoknak milyen kevés emberük maradt az ukrán hátországban. A hekkerek állítólag több mint 2400 ilyen terminált térképeztek fel alig néhány nap alatt.
